konyvkritikak.blog   A Juj, egerek! egy bájos történet egy családról, akik a szünidőt egy kis nyaralóban töltik, ahol azonban titokzatos lakókra bukkannak. Pötyi, a kedves egérkislány és Tötyi, a merész egérfiú már hosszú idő óta éli nyugodt kis életét a házban. Közösen veszik fel a harcot az időnként az otthonukba tévedő, vagy a családdal érkező macskákkal, de békésen megvannak a nyaraló és a kert különböző állataival: pókokkal, lepkékkel, bogarakkal és csigákkal. De mi történik akkor, ha a család irányítója, az anyuka úgy dönt, hogy meg akar szabadulni tőlük? A kötet külalakját, kivitelezését mint a különleges és igényes könyvek rajongója csak dicsérni tudom. A formátum szokatlan, a megszokott hosszúságtól jóval nagyobb, ám a szélességnél kisebb a mérete, ennek ellenére, igazi éke lehet a könyvespolcnak (feltéve, ha találunk neki olyan helyet, ahová befér). A fényes lapok gazdagon illusztráltak  - bár Kadlicskó Beátának sokkal jobban kézre esnek az állatok, mint az emberek, utóbbiak ábrázolása az én szememben hagy kívánnivalót maga után. Viszont kisgyermek bátyjaként jobban örültem volna, ha egy normál méretű kötet akad a kezembe, hiszen nehéz úgy tartani a könyvet, hogy a gyerkőc is jól lássa a képeket, a felolvasó a szöveget, és közben a karja se zsibbadjon el. Illetve amit hibaként tudok felróni, azok a kisbetűk. Önálló olvasásra kicsiknek sajnos nem ajánlatos a könyv, ugyanis a betűk túl apróak ahhoz, hogy az azokkal éppen csak most ismerkedők megküzdjenek vele. Kár érte egyébként, mert maga a történet roppant bájos. L. Molnár Edit meséje ugyanis szakít a hagyományos állatmesékkel, igyekszik inkább egy kicsit a modern világ felé terelni a történetet, ugyanakkor időtlen is az egész. Mert miről is szól az egész? Egy család elmegy nyaralni, és a házban lévő rágcsálókat, kártevőket próbálja kiirtani a kuckóból. Őszintén: melyikünk nem követné az ő példájukat? Az alapszituáció tehát olyan, ami bárkivel megtörténhet, ezáltal a kicsik is közelebb érezhetik magukhoz a mese cselekményét. Természetesen aztán minden jóra fordul, hiszen a két gyermek (akik még képesek minden rossz nélkül tekinteni a világra) megsajnálja a kis élőlényeket és elrejtik őket, hiszen azok nem ártanak senkinek sem, csupán ők is élnék az életüket. Persze lesz kavarodás, amikor az anyuka is tudomást szerez erről a turpisságról, de végül megkapjuk a várt happy endet. A történetet óvodásoknak ajánlom, de nem feltétlen a legkisebbeknek, hanem olyanoknak, akik már képesek végighallgatni egy hosszabb lélegzetű (játékos olvasással cirka 30 percnyi) mesét, amely viszont remek lehetőséget teremt arra, hogy a családtagok is több időt töltsenek egymással a két perces esti mese helyett.