A könyvet Keresztes Dóra rajzai díszítik, akinek grafikáiban a folklór világának elemei gyakran groteszk összefüggésben jelennek meg. Számos kiadvány illusztrálásával büszkélkedhet, többek között Weöres Sándor, Móricz Zsigmond, Kormos István és Nemes Nagy Ágnes köteteket színesített rajzaival az elmúlt évtizedekben. A CD melléklet – követve a könyv tematikáját – bemutatja a természet és élővilág zenei hangjait, a hangszerekét, a jellegzetes hangszertársításokat, de tánc alá való muzsika is hallható rajta. A melléklet 13 zeneszámot tartalmaz, a lemez elkészítésében többek között Bognár Szilvia, Bolya Mátyás, Szokolay „Dongó” Balázs vett részt és közel húsz féle népi hangszer szólal meg rajta. CD tartalma: 1. Csúfos didli 2. Rejtőzködő 3. Dorombéros Juliska 4. Magyar gyerek 5. Zenede-induló 6. Kápolnamuzsika 7. Tücsök Koma 8. Titincuti tácu tá 9. Tök jó! 10. Padkaporos 11. Családrege róka 12. Kobzos duhaj 13. Nótát ver a csizmám   Húzza-vonja, billegteti - előadók Kiss Ferenc „Papó” – mese, ének, hegedű Bolya Mátyás – citera, koboz Havasréti Pál – tekerőlant, nagybőgő, ütőgardon, dob Küttel Dávid – harmonika, ének, tánctanítás Szokolay „Dongó” Balázs – duda, klarinét, tárogató, szaxofon, furulya, dorombolás Dorombéros Juliska   Kiss Ferenc 1992-ben alapította meg az Etnofon Kiadót, melynek célja a magyar népzene széleskörű megismertetése itthon és határon túl egyaránt. Az első magyar független népzenei kiadó kezdetben eredeti gyűjtésekkel, oktatási segédanyagokkal és autonóm, népzenei gyökerű feldolgozások hangfelvételével, archiválásával és kiadásával foglalkozott. A későbbiekben számos értékmegőrző tevékenységet vállaltak fel azzal a szándékkal, hogy a Kárpát-medence hiteles népi műveltségét ismertté, élővé és használhatóvá tegyék a nagyközönség számára.   Both Gabi Az Etnofon Kiadó alapítója, Kiss Ferenc szinte az egész életművét belesűrítette ebbe a példa nélkül álló lemezbe. Az óvodásoknak, kisiskolásoknak szóló lemez-könyv a különböző hangszereket mutatja be játékos formában a gyerekeknek. Papó zenével meséli el, adja át azt a hatalmas tudást, amit összegyűjtögetett. A zenei alapanyagról nem lehet mást mondani: kifogástalan. A könyv betűmérete lehetővé teszi, hogy kezdő olvasók is könnyen boldoguljanak a szöveggel. A képeket Keresztes Dóra festette. Sikerült megtalálnia azt a formát, amelyben megjelennek a témából következő magyar népi hagyományok, mégsem vált unalmassá és avíttá a képi világ. Az illusztrátor képes arra, hogy humorral szólítsa meg gyerekeket, és vigye közelebb hozzájuk a zenét. Az enyéim jól szórakoztak a hatalmas dudákkal küzdő embereken, a szerelmes baromfikon, a mosolygó fakanálon, és nem utolsósorban sokat kérdeztek a realista módon megfestett hangszerekről, kíváncsiak voltak arra, melyiket mire használjuk, hogyan szól. Az egyetlen bánatom a könyvvel kapcsolatban, hogy nagyon jó lett volna, ha egy korrektor is látja a szövegeket, mielőtt nyomdába kerül, ugyanis a jó stílusú, vicces Kiss Ferenc-es szövegekben igen sok helyesírási hiba maradt. De mindezzel együtt is az egyik kedvencünk ez a hiánypótló kiadvány. Az én gyerekeim legeslegjobban tombolni szeretnek Papó zenedéjére. Olyankor szoktam betenni a cédét a lejátszóba, amikor azt remélem, nincs otthon az alattunk lakó, egyébként roppant békés szomszéd, mert a fél óráig tartó lábdobogás még az ő türelmét is próbára tenné. Egyszerűen táncolni kell a felszabadító, elemi erejű muzsikára! Bognár Szilvia éteri hangja, Kiss Ferenc szíve-lelke, dalszövegei, vonós hangszerei és az összes zenésztárs dudálása, citerázása, tekerőlantozása, harmonikázása, cimbalmozása boldogsággal tölt el bennünket, én is naphosszat dúdolgatom magamban, hogy „Zoltán, tököt visz a hátán. Megunja, leteszi, földhöz vágja, megeszi.”