Írta: Rudyard Kipling Fordította: Szabados Tamás Kiadó: Könyvmolyképző, 2016 Oldalszám: 216   Kipling leghíresebb, legnépszerűbb műve, a Dzsungel könyve, több mint száz éve született. Nemzedékek nőttek fel Maugli, a farkaskölyökként nevelkedett kisfiú kalandjain, aki Balúval a medvével, Bagirával a párduccal, és Kával, az óriáskígyóval járja a dzsungel ösvényeit. Az emberkölyök legyőzi Sir Kánt, a tigrist, kiszabadul a majmok fogságából, megvédi a otthonát a vörös kutyák hordájától. Időről-időre találkozik az emberek világával, de igazi otthona a dzsungel marad. Kipling hallhatatlan művét most friss fordításban vehetik kézbe az olvasók.

 

1 óra 46 perc   "Sir Kán, a Nagy, elhagyta régi vadászterületét. Jövő hónapban ezek közt a dombok közt szándékozik vadászni, azt mondta nekem." (Benedek Marcell fordítása) Filmrendező: Jon Favreau   Rudyard Kipling 1907-ben nyerte el az az irodalmi Nobel-díjat, „megfigyeléseinek pontosságáért, fantáziájának eredetiségéért, gondolatainak férfiasságáért és kiemelkedő elbeszélő tehetségéért, melyek e világhírű szerző műveit jellemzik”. Legismertebb művének máig A dzsungel könyve (1894) című novelláskötet tekinthető, melynek már korábban számos adaptációja született, és idén a Disney ismét vászonra vinné Maugli történetét, aki az eredeti kötetben szereplő legtöbb novella főszereplője.    A dzsungel könyvét, és csaknem Kipling egész életművét az utókor a gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriájába száműzte, melynek legfőbb okai a meseszerű elbeszélésmód és az antropomorf állatszereplők voltak. Azonban Maugli története többről szól, mint egy árva gyerekről, aki az indiai dzsungelben farkasok között nevelkedik: a novellákban az állatok – és Maugli – életét a dzsungel törvénye határozza meg: aki megszegi a törvényt, azt a dzsungel megbünteti.   Az egész kötetet áthatja az a világnézet, melyet az utókor gyakran felró Kiplingnek; hogy a jó és a gonosz küzdelme egyben a „felsőbbrendű” gyarmattartó angolok és az indiai bennszülöttek közt feszülő ellentét ábrázolása is. A kiplingi dzsungelt éppúgy megfertőzte a rasszizmus, mint a korabeli angol gyarmati felfogást, csak az állatszereplők egymással szembeni fajgyűlölete természetesebbnek hat, hiszen az állatvilágot az ösztönök, az erőszak törvénye, a létfenntartás határozzák meg, az állatfajokat a biológia „felhatalmazza” az egymással szembeni gyűlöletre.   Tehát Kipling történeteiben a dzsungel – és egyúttal az élet – sötét oldala éppúgy megmutatkozik, mint mesés oldala, és a mondanivaló messze túlmutat egy egyszerű gyerekkönyvön. Csak az a kérdés, hogy az idei adaptáció mit lesz képes visszaadni ebből a kontrasztból, mennyi marad meg Kipling klasszikusának hangulatából. Egyelőre bízzunk benne, hogy a Disney, Jon Favreau, és a CGI együttesen olyan adaptációra képesek, amilyet A dzsungel könyve érdemel.