OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISKAMASZ-KAMASZ
KÖNYVRÉSZLETEK - KISKAMASZ-KAMASZ : A tudás könyvei 2. - A labirintus titka olvasókuckója

A tudás könyvei 2. - A labirintus titka olvasókuckója

  2013.10.02. 14:28

Titkok a padláson

– Gyertek csak ide! – hallatszott Erik izgatott hangja a padlás hátsó, tűzfal mellőli részéről. – Találtam valamit!

Krisztián éppen egy zsákot cipelt Orsi felé, hogy elé borítsa. Gyorsan letette terhét, és a lány is felpattant a pokrócról. Mindketten a hang irányába indultak.

A padlásnak abban a csücskében nagyon sötét volt, Krisztiánék semmit sem láttak hirtelen, ahogy kiléptek a lyuk fényköréből, amely alatt idáig dolgoztak. Hogy jobban lássanak, Erik feltolt egy újabb cserepet, mire napsugarak áradtak be a sarokba.

A fény egy poros bútor sarkára vetült, amelyet valamikor egy lepedővel takartak le, hogy megvédjék. Nem csoda, hogy eddig nem vették észre, mivel a vászon majdnem teljesen eltakarta.

 

Krisztián óvatosan lehúzta a leplet, és alóla egy, a vállukig érő szekrényke bukkant elő, amelynek a közepét széles asztallap foglalta el. Az írófelületet kétoldalt fiókos szekrények fogták közre. Az asztalra hátul, a falhoz simuló részen kis polcokat erősítettek, amelyek között volt nyitott és zárható is. A bútor fából készült, és valamikor nagyon szép lehetett. Itt-ott, ahol a lakkozás sértetlen maradt, megőrizte eredeti fényét. Ugyan a fedőréteg alatt is megsötétedett a fa, de jól látszott az erezete. A kis fiókok míves fogantyúja hajdani ötvös mesterek értő munkáját dicsérte.

– De hisz ez egy szekreter! – ragyogott fel Orsi arca.

A fiúk értetlenül néztek rá.

– Egy szekreter, egy olyan bútor, amely régen az íróasztalt és az íráshoz szükséges eszközök tárolására alkalmas szekrényeket egyesítette magában. Olyan, mint egy kis iroda. Látjátok? – mutatott Orsi a fiókokra. – Itt tartották a papírokat, az íróeszközöket, a tintát és az itatóst.

– Mi az az itatós? – tudakolta Krisztián.

– Nem lehet, hogy ezt se tudjátok! – csóválta a fejét a lány, mire a fiúk „Na, már megint kezdi!”- pillantással összenéztek. – Régen töltőtollal és tintával írtak, sőt, még előtte lúdtollal… – bökte előre az állát, és kérdőn nézett a fiúkra, mire azok helyeslően bólogatni kezdtek. – Na, már most – folytatta Orsi –, hogy ne kelljen mindig várni, amíg megszárad a tinta, a felesleget leitatták egy nedvszívó papírral. Ez az itatós.

– Ja, tudom már, asszem. Láttam ilyet egy kalózos filmben, ami a múlt században játszódott – ült ki a felismerés Erik arcára. – Egy grófféle írt valamit, aztán egy domború fával, amin valami fehér volt, gondolom, az itatós, végiggörgette az írást. El nem tudtam képzelni, mit csinál. Azt hittem, ez valami előkelő szokás.

-------------

- Na, de ne álldogáljunk, hanem nézzük meg ezt e felső szekrénykét, mert sose leszünk kész! – bökött Orsi az egyik rekeszre a fejét csóválva, mintha legalábbis eddig nem őmiatta állt volna a munka. A fiúk ezt az apróságot fennhangon nem merték észrevételezni, de azért a tekintetükkel megüzenték egymásnak: „Ilyenek a csajok!”

Megpróbálták kinyitni a rekeszt, de az ajtaja zárva volt. Kulcsot viszont sehol sem találtak. Egy darabig tanakodtak, hogyan tudnák mégis kinyitni a zárat úgy, hogy ne kelljen feltörni, de nem tudtak mit kitalálni. Így hát Erik fogott egy csavarhúzót, a zár nyelvénél belehelyezte a résbe, és óvatosan feszíteni kezdte. Nagy ijedelmükre a fa vészesen recsegni kezdett, de aztán halk kattanás hallatszott, és az ajtó sértetlenül kitárult.

Csalódottan látták, hogy a fakk üres. Várakozásukkal ellentétben nem volt benne semmi, csak por, amely finoman megült, épp úgy, mint a szekreter többi részében. Erik éppen be akarta csukni az ajtót, amikor Krisztián felkiáltott:

– Várjatok! Ott van valami! – mutatott a hátsó falra.

Ahogy jobban megvizsgálták a fát, észrevették, hogy egy repedés húzódik rajta végig, amelyen keresztül valami vörösesbarna dolog tünedezett elő, de csak egy bizonyos szemszögből. Krisztián azért vehette észre, mert éppen szemben állt a hasadással, így átlátott a szétszáradt fa között.

– Ez egy titkos tároló lesz! – sikkantott fel Orsi. – Vajon hogy nyílik?

– Nem tudom – nézett körbe Krisztián –, nincs fogantyúja.– Próbáld megnyomni a hátsó falat! – javasolta Erik, mire Krisztián megbökdöste a fát. Nem történt semmi.

– Keressünk valahol gombot vagy kallantyút! – tanácsolta Orsi.

Mindhárman lázas keresésbe fogtak, és a szekreter minden négyzetcentiméterét alaposan átvizsgálták.

– Itt van! – kiáltott ki a lány az asztallap alól. – Egy gomb!Jó nagy, és piros. Szerintetek megnyomjam?

– Persze, persze! – sürgették a fiúk.

Ahogy Orsi megnyomta a gombot, kattanás hallatszott, és a rekesz hátsó fala nyikorogva kinyílt. Mögötte feltárult a titkos üreg.Tényleg nem volt üres: egy megbarnult bőrmappát találtak benne. Krisztián izgatottan kivette, és lefújta róla a finom port, aztán kinyitotta. Nagy csodálkozásukra egy régi világtérkép került elő belőle, és egy kis papír, amelyről nem tudták eldönteni, mi lehet, mert nem magyarul írták rá a szöveget. Ahogy Krisztián forgatta a mappát, egy kis tárgy is kihullott belőle, a földre pottyant, és villogva pörögni kezdett a födémen. Egy nagyjából öt centiméter átmérőjű, fémből készített korong volt az, amelybe valaki ábrát vésett: három nyilacskát vagy valami olyasmit, egy kacskaringós vonal fölé.

– Mi lehet ez? – forgatta Orsi a korongot.

– Nem tudom – rázta a fejét Krisztián. – Talán egy plakett… vagy egy öv csatja – találgatott.

– Vagy egy talizmán – szólalt meg Erik.

A többiek nem titkolt megdöbbenéssel néztek rá.

– Miből gondolod, hogy ez egy varázserővel felruházott tárgy? – kérdezte Orsi.

– Abban a filmben láttam ilyet – felelte Erik. – A kalóz a nyakában viselt ilyen korongot, és mindig megtapogatta, hogy szerencsét hozzon neki.

– Értem – bólintott Orsi. – Hát… nem tudom, hogy ez talizmán-e. Egyelőre tegyük el, majd odalent jobban megvizsgáljuk. És mi lehet ez a papír? – tartotta a fény felé a kis megsárgult cédulát. – Úgy néz ki, mintha valamilyen űrlap lenne – vizsgálgatta. – Nézzétek! Itt egy név szerepel: Ju-li-o Men-do-sa – betűzgette a fekete tussal írt cikornyás szavakat. – Ez spanyolul van – állapította meg.

– Spanyolul? – nézett rá megrökönyödve Krisztián. – És ki lehet az a Julio Mendosa?

– Hát, azt nem tudjuk – vonta meg a vállát a lány. – Talán régen nem a nagyszüleidé volt a ház, és mások laktak itt – találgatta. – Esetleg bevándorlók, akik Spanyolországból érkeztek.

Ahogy tovább vizsgálgatták az idegen írást, egy évszámot fedeztek fel a papíron: 1784. , és még két szót ismertek fel:

– Car-ta-ge-na – Lon-don – olvasta Orsi.

– Cartagena? – ütközött meg Krisztián.– Az egy kolumbiai város.

– Micsoda? – pillantott fel Orsi a lapról. – Kolumbia Dél-Amerikában van – nézett jelentőségteljesen Krisztiánra.

A fiú elértette a finom célzást: a csigák is onnan származnak. Hátha ennek a papírnak köze van a küldetéshez!

– Na és, mi van abban olyan különleges? – kérdezte Erik, aki persze semmit sem tudott a Tudás könyveiről. – Annyit még én is tudok, hogy Dél-Amerikát a spanyolok fedezték fel, és aztán, amikor gyarmatosították, a spanyol nyelv terjedt el ott is.

– Semmi-semmi – hessegette el Orsi gyorsan a témát, de Erik arcán látszott, hogy sejti, a lány valami mást is mondani akart az előbbiekkel.

– Cartagena – London… Cartagena – London – ismételgette fennhangon Krisztián, aztán hirtelen a homlokára csapott. – Ez csakis egy hajójegy lehet… Hát persze! Cartagena – London – ízlelgette tovább a városok nevét. – Más nem jöhet szóba. A jegy olyan régi, hogy repülőre nem szólhatott.

– Zseniális vagy, Krisztián! Hát persze…, akkor ezzel a jeggyel Julio Mendosa utazott Cartagénából Londonba 1784-ben – rakta össze Orsi az eddig megtudottakat. – Ez nagyon izgalmas! Most már csak azt kellene kiderítenünk, ki volt ez az ember.

 

A labirintus titka

A sötétben olyan hirtelen értek ki a következő helyiségbe, hogy szinte kizuhantak. Krisztián a meglepetéstől megtorpant, a mögötte haladó Zsófi pedig nekiütközött. A lány ösztönösen maga elé kapta a kezét, és próbált megtámaszkodni, ezzel viszont jókorát taszított Krisztiánon, aki térdre esett, és a földre tenyerelt. Abban a pillanatban robaj hangzott fel, súrlódó kövek súlyos mozdulása. A gyerekek néhány másodpercig dermedten álltak, aztán rémülten eszméltek rá, hogy a mögöttük lévő folyosóban egy kőtömb kezdett el leereszkedni, mind kisebbre zárva a rést. Ezzel egy időben a terem teteje is megmozdult, és lassan süllyedni kezdett a fejük felett.

– Valami gombra rátenyereltem! Vissza-vissza! Ez csapda! A plafon összenyom bennünket! – ordította Krisztián.

Halálos ijedelemben kezdtek visszarohanni a járatba, ám a kőajtó gyorsan mozgott, és mire feleszméltek, a nyílás felét már elfedte. Erik és Orsi gond nélkül átjutottak, Zsófi viszont már csak lehajolva tudott átbújni a maradék helyen. Barna átdobta a hátizsákját, villámgyorsan a földre vetette magát, és a saját tengelye körül forogva átgördült a tömb alatt. Krisztián ugyanúgy tett, de csak nehezen tudta magát átpréselni az egyre szűkülő résen. A cipője beakadt a kőlap és a föld közé, és félő volt, hogy a hatalmas súly pillanatokon belül péppé zúzza a lábfejét. A többiek megragadták a fiút, ki hol érte, és kétségbeesetten ráncigálni kezdték. Végül Erik a hóna alá nyúlt, és egy erőteljes rántással kihúzta a titkos ajtó alól. Ekkor hatalmas dörrenéssel földet ért a torlasz, és csend lett, nem hallatszott más, csak a gyerekek zihálása, ahogy sorban lerogytak a folyosó földjére. Zsófi pityeregni kezdett, mire Krisztián magához ölelte, de egy vigasztaló szó nem sok, annyit nem tudott kinyögni. A rémület mindannyiukat megnémította, az eldobált zseblámpák a földre esve szanaszét világítottak, éles csíkokat rajzolva a sötétbe.

Percek teltek el, mire visszanyerték a lélekjelenlétüket, és megnyugodtak. Először Barna mozdult, Orsihoz lépett, és megsimogatta az arcát, aztán felvette a hátizsákját, és megkereste a zseblámpát.

– Hű, ez meleg volt! – mondta rekedten. – Gyertek, menjünk vissza, ez az út nem jó.

Lassan feltápászkodtak a többiek is, és összeszedve a holmijukat Barna után indultak. Most ő ment elöl, és – talán hogy levezesse a feszültségét – erős iramot diktált. Egy pillantást sem vetve a kincsekre szinte elfutottak mellettük, aztán két-három perc múlva kiértek végre a fáraószobros, tágas terembe, mire ismét felhangzott a tülkölés.

– Gyertek, üljünk le egy kicsit! – javasolta Orsi, aztán letelepedett a földre ahhoz a folyosóhoz közel, amelyiken keresztül legelső alkalommal a fáraós helyiségbe jutottak. – Nem lesz ez így jó! – csóválta a fejét. – Fogalmunk sincs, merre kell menni, csak találgatunk… Nem azért mondom! – nézett Zsófira, aki már nyitotta a száját, hogy megvédje Krisztiánt, akinek a döntése alapján mentek eddig, és tévedtek rossz útra.

– Igaza van – biccentett Krisztián, ő is megelőzve, hogy Zsófi bármit mondhasson. – Tényleg csak találgatunk. Nem tudjuk, hogy a tülkölés, amit hallottunk, mit jelent. Csak ijesztgetés vagy valamerre fordulnunk kell, ha halljuk? – töprengett.

– Igen, amíg rá nem jövünk, hogy mit jelez, addig csak találomra mehetünk, nincs más lehetőség – helyeselt Orsi.

 

vissza a sorozathoz

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót