OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISKAMASZ-KAMASZ
KÖNYVRÉSZLETEK - KISKAMASZ-KAMASZ : Ez egy ilyen nap

Ez egy ilyen nap

Mészöly Ági  2016.07.23. 19:50

Írta: Mészöly Ágnes, illisztrálta: Paulovkin Boglárka, Napraforgó, 2016
 
ezegyilyennap_borito.indd
Reggel felkelnek, iskolába mennek, délután hazamennek, játszanak a gépen, este lefekszenek. Azt gondolnánk, minden tízéves gyerekkel pontosan ugyanazok a dolgok történnek minden nap.
 
Csakhogy ebben a könyvben tizenkét olyan gyerek meséli el egy napját, akik különben sosem találkoznának. Van, aki egy tanyán, lovak között él, és van, aki egy város lakótelepén. Van, aki saját medencében úszkál, van, akinél nincs villany.

Mészöly_Ezt-egy-ilyen-nap-illu-bálint

Bálint

Bálintnak hívnak, és Tökölön lakom az anyukámmal. Tököl egy fura hely. Városnak mondják, de inkább egy hatalmas falu: végtelenül hosszú utcák, szürke aszfalt és drótkerítések. Csupa kertes ház, sehol semmi érdekes. Nincs se mozi, se színház, csak egy repülőtér van. A vitorlázó repülőket néha még a suli udvarából is látni. Felszállnak, tesznek néhány kört, aztán leszállnak. Ha nagy leszek, én is fogok repülni, de igazi, nagy utasszállítóval, olyannal, ami a világ másik végére is elvisz.

 

Reggel, mire felébredek, anyu már a konyhában tesz-vesz. Valami különleges lekvárt készít, amit majd kivisz a kézműves vásárra. Kikászálódok az ágyból, megnézem, hogy Pogácsa, a hörcsögöm felébredt-e már. Ha mocorog, akkor benyúlok a ketrecébe és egy kis simogatással jó reggelt kívánok neki. Aztán visszabújok az ágyba, és megvárom, míg anyu bejön, hogy felkeltsen. Hatalmas öleléssel ébreszt minden reggel.
 
- Bálintka, ideje felkelni! Igyekezz, nehogy elkéssünk!
 
Megmosakszom és felöltözöm, aztán kimegyek a konyhába. A folyosón megbotlom egy kartondobozban.

- A csilis birsbefőtt! – szisszen fel anya. – Nem tudtam már máshova tenni.

Átlépem a dobozt, meg még két másikat, amikben szintén valami finomság rejtőzik. Letelepszem az asztalhoz, és beleszagolok a levegőbe.

- Fahéjas szilvalekvár? – kérdezem.

- Tegnap este lett kész – anya huncut mosollyal tesz elém egy szelet vastagon megkent kenyeret. Egy szemvillanás alatt eltüntetem. Ledöntök egy nagy pohár kompótlevet is.

- Mindent bepakoltál? A tornacucc nálad van? Az uzsonnád? Nehogy megint az iskolában felejtsd a dobozt – mondja anya, miközben bezárja a lakásajtót. Leszaladunk a lépcsőn, mintha menekülnénk. Nem sok kedvünk van találkozni a ház többi lakójával. Három lakás van a miénken kívül ebben a társasházban, és sajnos mind a háromban rémes alakok élnek. A fölső szomszéd iszonyat tüc-tüc zenéket hallgat, akik szemben laknak, azok meg kecskéket tartanak a kertben. Olyan az udvar, mint egy katasztrófaövezet, tele kecskekakival és szétrágott bokrokkal.

Beülünk a tűzpiros, kicsi Suzukiba és indulunk Szigethalomra, az iskolába. Szigethalom is egy város, de sajnos jobban hasonlít Tökölre, mint mondjuk Budapestre. Épp időben érkeztünk.

- Este a könyvtárban találkozunk! – integetek anyának, aztán futok fel az osztályba.

Az első óra matek. A mértékegység-átváltások elég jól mennek. Nem annyira jól, mint Evesztának, aki tavaly harmadikos létére hatodikosokat is megvert a számolási versenyen, de azért megdicsér Zsuzsa néni. Pedig nem is erőltettem meg különösebben magamat.

Tesin végig kidobósozunk, mert Zsuzsa néninek jó kedve van. Ha rossz kedve lenne, húsz kört kellene futni a tornateremben, de így játszhatunk egész órán. Jól elfáradok, környezet órán el is aludnék, ha a padtársam nem lökne időnként oldalba. De Ricsi nagyon jó fej, nem véletlenül ő a legjobb barátom az osztályból. Rajta kívül Dáviddal és Bencével vagyok jóban, na meg Evesztával, akit csak Evinek nevezünk. A legjobban azt szeretem, amikor napköziben nem kell csinálni semmit, leülhetünk egy asztal köré hátul, röhögcsélünk és beszélgethetünk mindenféléről, ami érdekel minket. Ilyenkor rohan az idő. Sajnos a köri órán egyáltalán nem rohan az idő, talán azért, mert a cserebogár felépítése egyáltalán nem érdekel senkit.

Angolon is elég sokat ficergek, pedig Éva néni még a magnót is behozta. De a fél óra azzal megy el, hogy az egyik lány hisztizik valamiért, és a tanárnő megpróbálja kitalálni, hogy mi baja. Nem sikerül neki, mert Bius maga sem tudja. Összesen két feladatra marad időnk. A második egy táblázat, ahová a családtagjaink életkorát kell beírni. Ha tudnám, hogy mondják angolul, hogy „fogalmam sincs”, akkor beírnám az „apa” mellé, de nem tudom. Inkább kihúzom az egész sort, aztán szerencsére jön a kicsengetés. 

Az utolsó óránk ének, de szerencsére nekem más programom van. Az iskolai kórussal vendégszereplésre készülünk egy másik városban. Egy igazi városban, nem olyanban, mint mondjuk Tököl. Szevil néni, a karvezető felállít minket az aulában elhelyezett padokra. A hetedikesek ökörködnek a hátsó sorokban, de se perc alatt leállítja őket. Amikor felemeli a kezét, mindenkinek ugyanazt kell tennie. Ettől valahogy még a legpimaszabb felsős is csöndben marad.

- Kérem abbahagyni végre a dumálást! Jövő héten van fellépésünk, jól gondolom, ti sem akartok leégni! – Szevil néni furcsán beszél, néha rossz sorrendbe rakja a szavakat. Ez azért van, mert Afganisztánból költözött ide, de nem most, hanem már sok évvel ezelőtt. Gyönyörű hangja van, és vicces dalokat szokott a kórusban tanítani, szóval még a nyolcadikosok is szívesen járnak énekkarra.

Egy török népdalt gyakorlunk és egy rock and roll slágert. Ez az óra villámgyorsan elrepül, pedig végig egy helyben kell állnunk. Próba végén kapunk egy listát a jövő heti tennivalókról.

- Nehogy valamelyik nagyokos mondja azt, hogy nem tudja, mikor kell jönnie ünneplőben – nevet Szevil néni, aztán elenged minket.

Mire felérek a terembe, már indul a napközis csoport kajálni. Rendesen sorba kell állnunk, kettesével, aztán masírozhatunk az ebédlőbe. Tojáslevest kapunk, zöldbab főzeléket zöldséges fasírttal. Sokáig elnyammogok rajta, nem vagyok oda a napejos kajáért. Egyébként is, alig várom, hogy végre kimehessünk az udvarra.

Pedig a mi iskolánk udvara olyan lepukkant, hogy lepukkantabbat el sem lehet képzelni. Tavaly még egy másik épületbe jártunk, ott van füves pálya, farönk-mászóka, meg autógumik a földbe ásva, amiken lehet ugrálni. Ezen az udvaron egyszerűen semmi sincs, csak beton, egy rozsdás nyújtó-féleség, meg egy kosárpalánk, amiről leszakadt a háló. Csak lézengeni lehet, vagy tengózni, szóval az ebéd utáni nagyszünetben minden lehetséges helyen tengózni szoktunk. Három pálya van felrajzolva a betonra krétával, de így sem kerül mindenkire sor. Kiesősen játsszuk, szerencsére elég jó vagyok fociban, és nem kell a szünet felét a pálya szélén töltenem. 

Egy órát vagyunk kint, utána visszamegyünk a terembe leckét írni. Kábé tíz perc alatt készen vagyok mindennel, de a helyünkön kell maradnunk, amíg mindenki végez. Ricsivel nekilátunk papírrepülőket gyártani, de reptetni nem lehet őket, mert Anna néni nem örül, ha felugrálunk a helyünkről. Aztán végre vége a tanulási időnek, befaljuk az uzsit és rohanunk megint az udvarra. Persze most is csak tengózni lehet, de legalább nem egyhelyben kell ülnünk. Zsófi is beszáll a játékba, az egyik nyolcadikos lány. Sajnos nagyon ügyes, folyton kiejt, a végén már elnézést is kér. Szerencsére hamar itt a négy óra, már csak egyszer kell sorba állnunk és indulhatunk haza.

Danival és Vivivel a könyvtár felé megyünk. A folyosón találunk egy tálca maradék iskolatejet, veszünk magunknak néhányat. Útközben iszogatjuk, de nekem valahogy nincs szerencsém, több mint a felét magamra borítom. Viviék röhögnek, de azért kapok egy zsebkendőt, amivel megpróbálom megpucolni a dzsekimet. Még akkor is törölgetem magam, amikor odaérek a könyvtárba.

Az egyik asztalnál Tamás bácsi ül. Ő híres modellező itt Szigethalmon, már kiállítása is volt. Akkor barátkoztam össze vele. Odaköszönök neki, hát kiderül, hogy épp engem várt.

- Kész lettem néhány új darabbal, érdekel? – kérdezi.

Leülök mellé, el is feledkezem róla, hogy sakkra kéne mennem. Tamás bácsi egy helikoptert és egy második világháborús vadászgépet mutat. Mesél a fegyverzetekről, meg hogy melyik gépen mi volt az újítás. Annyira belefeledkezünk a dologba, hogy alig hallom meg, amikor rám szól a könyvtáros néni:

- Bálint, neked nem a sakk-szakkörön kéne lenned?

Tamás bácsival behúzott nyakkal nevetünk egymásra. Mielőtt elbúcsúzik tőlem, a kezembe nyom valamit.

- Ezt neked csináltam!

Persze azonnal megnézem: egy lopakodó vadászgép alig öt centis mása lapul a markomban.

Mire végzünk a szakkörön, anya már az olvasóteremben vár. Fáradtnak tűnik és elég szomorú is. Amíg robogunk vissza, Tökölre, elmeséli, hogy tönkrement a mosógépünk. Tudom, hogy ez elég nagy gond, de azt is tudom, hogy anya megoldja valahogy. Nem tudom, hogyan csinálja, de valahogy mindig megold mindent. Mikor hazaérünk, feltesz egy kávét, nekem meg tölt egy pohárral a birsivóléből, amit ma készített. Három adagot is meg tudnék inni belőle, olyan finom. 

Anya a kávéjával letelepszik a szobámban, én meg előszedem a hangszereimet. Először a gitáron gyakorlok. Átveszem a dalokat, amiket Robi feladott erre a hétre. Pedig Robi nem is gitártanár, hanem egy igazi rockzenész. Egy nagyon híres együttesben játszik, és én vagyok az egyetlen tanítványa. Azért vállalt el, mert anyát már régóta ismeri, és imádja a lekvárokat meg szószokat, amiket anya ad neki az órák fejében. Már írtunk közösen egy dalt is, amit együtt is játszottunk egy koncerten. Anya nagyon büszke volt rám, és én is elég büszke voltam magamra. Nem sok tízéves gyerek lépett fel ilyen komoly koncerten. Ezen a héten egy népdalt gyakorlok, és a Ha én rózsa volnék-ot. Anya arca kisimul, lecsukja a szemét, úgy hallgat. Kétszer is eljátszom ezt a számot. 

A hegedűgyakorlás sem maradhat el. A fölső szomszéd persze bekapcsolja a rádiót, de sebaj, én is tudok hangosabban játszani! Mire befejezem a darabot, anya megmelegíti a vacsorát. Lencseleves tejföllel, imádom. Evés után nekilátok bepakolni holnapra, meg Pogácsát is megetetem. Mire a fürdéssel végzek, elég fáradt vagyok. Anya leül mellém az ágyra, és megkeressük, hol tartott a Harry Potterben. Egy egész fejezetet felolvas nekem, aztán nagy nehezen megengedi, hogy magam is olvassak egy kicsit. Anya elég engedékeny, ha olvasásról meg könyvekről van szó. Például nem szeret vásárolni, de a könyveknek nem tud ellenállni soha. Nem véletlen, hogy annyi könyv van nálunk. Tele vannak a polcok, de a padlón meg a szekrény tetején is könyvek vannak. Könyvek és lekvárok, ezekkel van tele az aprócska lakás. Még szerencse, hogy mi elférünk mellettük.

Már leragad a szempillám, mire abbahagyom az olvasást. Magamra húzom a paplant, és egy hatalmas jóéjt-öleléssel búcsúzom anyától. Behúzza maga után az ajtót, de félálomban még hallom, hogy odakint a lekvárosüvegekkel bajlódik. A hétvégi vásárra készíti el a szállítmányt. Jól esik hallani, ahogy kocognak az üvegek. 

 

 

Kiskamaszokhoz

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót