OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISKAMASZ-KAMASZ
KÖNYVRÉSZLETEK - KISKAMASZ-KAMASZ : Muminbocs ​és az üstökös

Muminbocs ​és az üstökös

litera.hu  2017.06.29. 19:19

Írta és illusztrálta: Tove Jansson, fordította: Vukovári Panna. Napkút, 2006
 
Hogy viselkednének Micimackó és a barátai, ha Skandináviában születtek volna?   Talán éppen úgy, ahogyan Tove Jansson (1914–2001) csodalényei, a muminok. Főként azért, mert bennük is ott bujkál az a különös bölcsesség, ami egyszerre képes rabul ejteni a gyerekeket és a felnőtteket.  

A Mumin-völgyben élő mumincsalád történeteit eddig csaknem negyven nyelvre lefordították, s kalandjaikat nemcsak könyv, hanem képregény, rajzfilmsorozat és opera is megörökítette már.   A Muminbocs és az üstökös című regényben a világsikert aratott finnországi svéd szerző mesehősei úgy köszönnek be hozzánk, hogy egy ideig biztosan nem kell még tőlük megválni: hiszen ez a mű még csak az első darabja a teljes magyar nyelvű Tove Jansson-sorozatnak.   Nem árt tudni, hogy a muminok semmilyen máslényhez sem hasonlítanak. Ez viszont nem akadályozza meg őket abban, hogy kedvesen bumfordi alakjukkal elnyerjék a gyerekek rokonszenvét. Mert nekik is olyan a lelkük, mint minden belevaló lurkóé: mámorító kalandok után sóvárognak ugyan, de közben az otthon biztonságát is meg tudják becsülni.  

Muminbocs, Motyó, Cókmók és Vándor alakja úgy toppan elénk, ahogyan maga Tove Jansson megálmodta őket: ugyanis maga az írónő illusztrálta a könyveit.

 

Azon a reggelen, mikor Muminpapa végzett a patak fölött átívelő híd megácsolásával, a kis Motyó különös dolgot fedezett fel. Egy ismeretlen és rejtélyes ösvényt.   Az út a lombok árnyékába vezetett. Motyó ámulva lépdelt az erdő zöld homályában:   – Hűha! Ezt el kell mesélnem Muminbocsnak – motyogta magában. – Együtt kell kifürkésznünk, hova vezet a rejtekút. Egyedül úgysem merném – tette hozzá beismerőleg.

Azzal elővette a kisbicskáját, és hatalmas cikornyát vésett az egyik fenyő törzsébe, hogy később könnyen rátaláljanak az ösvényre.   – Nagyot néz majd Muminbocs – gondolta büszkén, miközben vidáman szökdécselt hazafelé.  

A muminok csak néhány hete ébredtek fel téli álmukból. A völgy telis-tele volt virgonc kis csodabogarakkal, manókkal, csip-csup jószágokkal és virágba borult fákkal. A hegyekből szűk medrében kristálytiszta patak vágtatott el a muminlak kékre festett falai mellett, hogy távoli tájak felé vegye útját. Hogy miért nem jó neki itt, az bizony sehogy sem fért a völgylakók fejébe.  

– A folyók és az ösvények varázslatosak – töprengett Motyó. – Ahogy figyeli az ember, mint kanyarognak el útjukra, megtelik a szíve nyugtalan sóvárgással. Ellenállhatatlan vágy keríti hatalmába, hogy velük tartson felfedezni, hova vezetnek.   Mikor Motyó hazaért, Muminbocs éppen a hinta felszerelésével foglalatoskodott.  

 

– Hm. Egy új ösvény – hümmögött Muminbocs. – Remek. Azonnal indulunk. Mennyire tűnik veszélyesnek?  

– Ó, borzalmasan veszélyes! – sipította Motyó. – És teljesen egyedül fedeztem fel – tette hozzá. 

– Valami elemózsiát is magunkkal kell vinni. Mert ugye sosem lehet tudni, milyen hosszú lesz az út – Muminbocs az almafához lépett, és az alatta elterülő pázsitot vizslatta. Ám aznap alig pár gyümölcs hullott le az ágakról, így Muminbocs kissé megrázta a fát. Hamarosan körös-körül potyogtak az apró piros és sárga almák.  

– Te hozod az élelmet – fontoskodott Motyó. – Nekem ugyanis az utat kell mutatnom – annyira izgatott volt, hogy még az orra hegye is belesápadt.   A hegyoldalból letekintettek a völgybe. Az otthonuk apró pontnak tűnt, a folyó csak egy fénylő zöld szalagnak. A hinta pedig innen fentről egyáltalán nem látszott.   – Ennyire távol még sosem voltunk hazulról – jelentette ki ünnepélyesen Muminbocs. Motyó a fák közt bóklászott, hogy megtalálja a jelet.

Szimatolt, a nap állását vizsgálta, az égtájakat kémlelte – azaz pont úgy viselkedett, mint egy szakavatott túravezető.  

– Itt van a jeled – szólalt meg Muminbocs, mancsával egy fenyőtörzsre bökve.  

– Nem! Ott van! – kiáltotta Motyó egy másik fára mutatva, melyen szintén hatalmas jel díszelgett. Ebben a pillanatban egy harmadik jelet is megpillantottak, amely azonban egészen magasan, egy méterre a földtől ékeskedett egy másik fa törzsén.  

– Ez lehetetlen! – motyogott Motyó. – Nem vagyok ennyire magas!  

– Oda nézz! – süvítette Muminbocs. – Mindenütt titokzatos jelek a fatörzseken. Van olyan, amit vagy száz méter magasra véstek. Tudod, mit gondolok? Te egy kísértetösvényt találtál! És most a kísértetek el fognak pusztítani minket! Ehhez mit szólsz?  

Motyó nem szólt hozzá semmit, viszont a bajszocskája vészes remegésbe kezdett.   Ebben a pillanatban hátborzongató kacaj harsant fel. Közvetlenül a fejük fölül jött, és cseppet sem hangzott barátságosan.   Egy jól megtermett kék szilva repült le a lombok közül, és kis híján Muminbocs orra hegyén landolt. Motyó ordítani kezdett, mint egy fába szorult féreg, Muminbocs pedig éktelen haragra gerjedt a szilva miatt. Dühében még félni is elfelejtett, így történt, hogy a támadó után kutatva felnézett a fára. Egy kis fekete selyemmajom ült az ágon összekuporodva. Kerek arcocskája jóval világosabb volt a bundája többi részénél (éppen, mint Motyó, mikor nem mosakszik meg rendesen). Ábrázatán komisz vigyor terült el.  

– Hagyd már abba az idióta vihogást! – kiáltott rá Muminbocs, mikor eljutott a tudatáig, hogy a támadó jóval kisebb nála. – Ez a mi völgyünk! Röhögcsélj máshol!  

– Micsoda piszok pernahajder – dadogta Motyó, aki már szégyellte, hogy úgy sivalkodott.  

– Jaj, de félek tőled – felelte a selyemmajmocska gúnyosan, fejjel lefelé csimpaszkodva az ágon. Pár szilvát még odahajított, majd eltűnt az erdő fái közt!  

– Megszökik előlünk! – rikoltotta Motyó. – Utána!  

Nekieredtek a sűrűnek, át a bokrokon, a bozótoson, levelek, ágacskák és virágok törtek, hullottak, amerre eldübörögtek, az erdei manók ijedten visszahúzódtak a vackukra.   A selyemmajom fáról fára lendült, és nagyon élvezte a dolgot.  

– Igazából nincs értelme egy ilyen semmirekellő vakarcs után rohangálni – lihegte Motyó, aki kezdett elfáradni. – Rá se hederítsünk!  

Leültek egy fa alá, és nagyon gondterheltnek látszottak.   A selyemmajom is letelepedett egy közeli ágon, megpróbált hasonlóképp gondterhelt képet vágni, miközben persze jól szórakozott.  

– Ne nézz oda – suttogta Muminbocs. – Még azt hinné, hogy érdekel minket.   De hangosan csak annyit mondott: – Kellemes kis hely!  

– Kellemes és kényelmes – tódította Motyó.  

– És épp itt vezet egy csapás is – ahogyan ezt Muminbocs kimondta, mindkettejüknek ugyanaz jutott eszébe.  

– De hiszen ez csak a mi rejtekutunk lehet! – pattantak fel egyszerre.  

Az ösvény valóban titokzatosnak tűnt.   A fák lombjai zöld baldachinként borultak fölé. Úgy kanyargott a sűrűben, mint egy alagút.  

– Hát, az ügy kezd komolyra fordulni – jelentette ki Motyó, akiben ismét feléledt a túravezetői hajlam. – Én felderítem a mellékcsapásokat, te pedig hármat koppantasz, ha valami veszély közelít. Induljunk!  

– De min koppantsak? – kérdezte Muminbocs.  

– Akármin, csak ne szólalj meg! Ohó! És hol van az elemózsiánk? Természetesen elvesztetted. Mindenre nekem kell figyelnem?   Muminbocs nem szólt semmit, csak összeráncolta a homlokát. Nekivágtak a zöldellő alagútnak. Motyó a mellékcsapásokat fürkészte, Muminbocs őrködött, a selyemmajom meg előttük ugrándozott ágról ágra.   Az ösvény jobbra-balra kanyargott, és mind keskenyebbé vált, mígnem végleg beleveszett a mohaszőnyegbe.  

– Vége – mondta csüggedten Muminbocs. – Bárcsak rendes út lenne, és eljutottunk volna valahova!   Némán álldogáltak, tanácstalanul pillantgattak egymásra. És ekkor a fákon túlról halk neszezést hallottak. A szél ismerős illatot hozott feléjük.  

– Víz – suttogta Muminbocs. Lépett egyet, majd a neszezés irányában szaladni kezdett, tudniillik Muminbocs rajongott az úszásért.  

– Állj! Várj meg! kiabált Motyó. – Ne hagyj egyedül!  

 

Ám Muminbocs se látott, se hallott, hanem egyenesen a vízpart felé rohant. A tenger hullámai fehér habokkal nyaldosták a homokos fövenyt.   Hamarosan Motyó is kiloholt az erdőből, és Muminbocs mellé zöttyent.  

– Hideg van – jegyezte meg. – Emlékszel, amikor a hattivattikkal vitorláztunk? Egyenesen a forgószélbe? Én pedig tengeribeteg lettem?  

– Az egy másik történet – legyintett Muminbocs. – Most viszont úszni fogok egy jót – azzal belevetette magát a hullámokba. (Meg kell jegyezzük, hogy a muminok olyan szerencsés teremtmények, hogy nem kell ruhát hordaniuk, sem öltözéssel-vetkőzéssel vesződniük.)   A selyemmajom is lehuppant az ágak közül kíváncsiskodni.  

– Ne tedd! – sipította. – Hideg a víz! És nedves!  

– Nocsak! Micsoda hatással vagy rá! – motyogta Motyó.   – Le mersz merülni nyitott szemmel? – kiáltotta Muminbocs.  

– Igen, de nem akarok – válaszolt Motyó. – Soha nem lehet tudni, mit látok meg a víz alatt! Ha búvárkodni akarsz, felőlem tedd azt – de saját felelősségedre.  

– Ugyan! – és Muminbocs már bukott is a hullámok alá. Eleinte csak halványzöld fénybuborékokat látott, de ahogy mélyebbre merült, jól kivehetővé vált a tengerfenéken táncoló hínármező. A homok fehéren hullámzott alatta, kagylóhéjakat sodorva, melyek kívül fehéren, belül rózsaszínen csillogtak. Ha messzebbre kémlelt, a zöldes homály mind sötétebb árnyalatot öltött, mígnem fekete ablakként el nem nyelte a feneketlen mélység.   Muminbocs visszafordult a felszín felé, és egy hullám hátán bukkant fel, hogy visszaficánkoljon a partra.   Motyó és a selyemmajom javában segítségért kiabáltak.  

– Már azt hittük, megfulladtál – sopánkodott Motyó. – Vagy felfaltak a cápák.  

– Jaj, ugyan! Jól ismerem a tengert! – mondta Muminbocs. – Egyébként remek ötletem támadt, amíg odalent voltam. Pompás egy ötlet! Nem tudom, vajon idegen fülek hallhatják-e – sandított a majomra.  

– Eredj innét! Sipirc! – intézkedett Motyó. – Most titkos tanácsot tartunk!  

– Jaj, de hát én imádom a titkokat! Ígérem, esküszöm: nem jár el a szám! Lakat lesz rajta! – rimánkodott a selyemmajom.  

– Megesketjük? – kérdezte Muminbocs.  

– Hát, rendben – bólintott Motyó. – De akkor az igazi eskü legyen.   – Mondd utánam! – parancsolta Muminbocs. – Nyeljen el a mélység, dögkeselyűk szaggassanak, asszon össze minden csontom és soha többé ne egyek fagylaltot, ha nem őrzöm meg a titkot! Nos?

A selyemmajom elismételte, de minduntalan elhibázta, mert a memóriája csapnivaló volt.  

– Hűha – dünnyögte Muminbocs. – No de sebaj. Talán így is megteszi. Akkor hallgassatok ide! Felcsapok gyöngyhalásznak, és egy ládikában összegyűjtöm a partszakasz minden gyöngyét.  

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót