OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISKAMASZ-KAMASZ
KÖNYVRÉSZLETEK - KISKAMASZ-KAMASZ : Andersen, avagy a mesék meséje (1)

Andersen, avagy a mesék meséje (1)

  2018.10.20. 20:07

Írta: Balázs Ágnes
Illusztrálta: Szegedi Katalin
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2009
Oldalszám: 210

Egy zord, viharos napon árva kislány téved Andersen szegényes pincelakásába. A kis Gerdát elbűvöli a sarokban álló bábszínház és a szekrénybe rejtett titkos füzet, amelyben csodás mesék sorakoznak. Az ifjú író első színdarabján dolgozik, színpadi sikerről, gazdagságról álmodik, ám a mesék átveszik a hatalmat sorsa felett. Az életre kelt bábfigurák összezavarják az eseményeket, és különös feladatot szánnak Gerdának: meg kell ölelnie a Hókirálynőt, hogy a jég felolvadjon az emberek szívéről…

 
I. fejezet
 
Aznap éjjel félelmetes hóvihar tombolt. Visítva, vijjogva őrjöngött a szél az apró házak között, s magával sodort mindent, ami csak az útjába került. Örvényt kavart a keskeny utcák porhavából, fehér vattával tapasztotta be kívülről az ablakokat, megrázta a háztetőket, amelyek fel-felnyögtek a szélrohamok alatt. Elvágtatott a tengerhez, megcsapkodta sós vízzel a halászok szegényes viskóit, körülzúgta a part menti fogadó vörös téglás épületét. Táncba vitte a lehorgonyzott hajókat, amelyek könnyű játékszerekként hánykolódtak a magas hullámokon.

 

Azután berontott a parkba. A fák tar üstökébe kapaszkodott, s annak, amelyik nem hajolt földig szilaj kedve előtt, megrecsegtette dermedt tagjait, fülébe sziszegve harciasan: „Úgy! Úgy! Úgyis megadod magad!”
 
A fiatal facsemeték büszkén állták a szél vad rohamait, az ő derekuk könnyen hajlott még, s ha rájuk tiport is a gonosz erő, eltaposni mégsem tudta őket. Nekitámadt hát a szél az öregebb fáknak. Igaz, azok sokat tapasztaltak már; tudták, hogy mikor érdemes dacolni, és mikor helyesebb bölcsen meghajolni, ám vastag és kemény volt a derekuk. „Reccs!” – mondták, és nem is szóltak többet, csak eldőltek némán. A felhők elsiratták, és díszbe öltöztették őket: fehér halotti leplet szitáltak rájuk. A vén fák méltóbb búcsúztatást nem is remélhettek volna maguknak.

Telihold volt, bár az is meglehet, hogy mégsem, hiszen nem láthatta senki a holdat, sűrű felhők takarták az emberi szemek elől. Igaz is, ki törődött most a holddal, menekült, ki merre látott; a szerencsésebbek házaikban találtak menedéket, de egy-egy kapualj, elhagyatott fészer is a túlélést jelenthette ebben az ítéletidőben.

A hópelyhekből magas oszlopot kavart a házak között a szél. Most hirtelen úgy tűnik, mintha női alakot látnánk: hosszú fehér ruhája hol körbecsavarodik karcsú testén, hol újra kibomlik, úgy kering, forog a levegőben, mint egy óriási vitorla. Tépázza, szaggatja ruháját a vad vihar a háztetők fölött, de a női alakot mintha mindez nem zavarná, sőt gyönyörűségét lelné benne, hiszen a vijjogás, nyögés és a sóhaj hangjai közé időnként női kacaj foszlányai keverednek, melyek belevesznek az éjszakába. Gyönyörű látvány, mégis van benne valami félelmetes; a természet legyőzhetetlen erejét hirdeti az otthonaikba húzódó városlakók felett.

Egy lélek sem jár odakünn ilyen ítéletidőben. Azazhogy mégis… A távolban mozog valami. Lassan imbolyog a tejfehér ködben előre, megküzdve minden mozdulatért. Egy szekér az, sovány gebét fogtak elébe. Talán ezen az éjjelen ki is adja lelkét a szegény pára. Utolsó erejével húzza-vonja nehéz terhét az úton, meg-megtorpan, mintha segítséget várna, s minden bizonnyal ott is maradna az út közepén, jéggé dermedve, hóval borítva, silány életét szánalmas szoborként hagyva az utókorra, ha a sűrű ostorcsapások nem térítenék jobb belátásra.

Egyszer csak megszűnnek a fájdalmas ütések, a szekér megáll, a kocsis lekászálódik a bakról. A szél csak erre vár, rárohan, majdnem fellöki hirtelen. A kocsis káromkodva megkapaszkodik a szekér oldalában, a házszám után kutakodik, de a szemébe újabb és újabb hópermet kerül. Hunyorog, ismét káromkodik, majd köp egyet.

– Az ördög ebbe az időbe! – morogja, s megzörget egy ablakot.

Ám mi ez a csekélyke zaj a hóförgeteg süvöltő, bömbölő hangjához képest! Hamarosan belátja, hogy segítség nélkül maradt. Hatalmas öklével újabb rohamot intéz az ablak ellen, kis híján kiveri az üveget. Bent végre valami világosság gyullad, majd az imbolygó fény eltűnik a szobából. „Nyilván az ajtóhoz jön” – reménykedik a kocsis. A meleg szoba gondolatára megvidámodik kissé. „Talán behív egy italra.”

Kicsi résre nyílik a hatalmas vaskapu, halvány fénycsík siklik a hóra, s egy rekedtes, barátságtalan hang tör át a szél sivításán.

– Mit akar? Kit keres?

A kocsis megismeri a hangot, szinte megörül neki. Közelebb lép a kapuhoz, és úgy kiáltja befelé:

– Ajándékot hoztam!

– Ajándékot?

A meghökkent csendet kihasználva a kocsis még megtoldja mondókáját:

– Karácsonyra!

– Még hogy karácsonyra! Hol van az már? Egy hónapja mindjárt, hogy elmúlt!

Ezzel a rekedtes hang gazdája be is fejezte az éjszakai társalgást, csukná be a kaput, ám a kocsis az ajtó nyílásába furakodik.

– Nem ismersz fel? Nézz meg jól!

Szinte összeér a két arc, úgy vizsgálják egymást. Néhány pillanat csupán, nem tudni, mi lesz a vége. A boldog összeölelkezés elmarad, a ház gazdája hátrahőköl, és úgy sziszegi:

– Te vagy az?

– Én. Meghalt az öregasszony.

A házigazda felbődül, mint a szél, amikor újult erőre kap. Szitkozódik, kusza mozdulatok kísérik minden szavát, a kocsis arcát alkohol fanyar bűze csapja meg. „Megint részeg” – gondolja, s most már szabadulni akar.

– No, csak odaadom neked, amit hoztam, és megyek tovább.

– Oda ne add, mert véged lesz mindjárt! Mondtam, hogy nekem ne hozzátok ide! Pusztuljon ott, ahol akar, ott egye a fene, engem nem érdekel! Hallod, amit mondok? Ne hagyd itt, ha mondom! Nekem nem kell! Nem kell!

A kocsis, mintha nem is hallaná, egy kicsiny, pokrócba csavart vacogó alakot rángat le a szekérről, s tolja egyre közelebb az ordító ember felé. Az alak hátrálna, de a kocsis erősebb, már egészen odaért vele a kapu réséhez.

– Itt van, no! Te vagy az egyetlen rokona. A nagyanyja után már csak te maradtál neki. De ha ilyen sokat vedelsz, te is megdöglesz hamar, akkor pedig olyan árva marad, mint az ujjam. No, isten veletek!

Olyan fürgén kászálódik fel a bakra, mintha nem is volna ítéletidő, és akkorát csap a szerencsétlen gebe hátára, hogy az ugrik egyet ijedtében, s már kapkodja is lábait a magas hóban.

– Hogy a fene essen beléd!

Egy üveg csapódik a szekér oldalának, ezer darabra törik, s a bor ráömlik a hóra. A kapun kisurranó fényben felszikráznak az üvegszilánkok, az apró pecsétnyomok vörösre festik a fehér tájat.

– Kellettél a fenének! Na, eridj befelé!

A hang gazdája akkorát taszajt a vacogó gyermeken, hogy az nyomban el is tűnik az ajtórésben. Hangos robajjal csapódik a vaskapu.

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót