Előszó Az itt elmesélt történet azokban az időkben játszódik, amikor még nem volt ennyire kényelmes a világ. Nem voltak számítógépes játékok, sem légzsákkal felszerelt autók, sem nagy bevásárlóközpontok. Sőt, az emberek még a mobiltelefont sem ismerték! De már akkor is felragyogott a szivárvány eső után, a nagymamák finom sárgabaracklekvárt főztek, benne mandulaszemekkel, voltak bolondos éjszakai fürdőzések, tehát rengeteg olyasmi, amit manapság is nagyon szeretünk. És sajnos létezett már a szerelmi bánat és a szénanátha is, amiknek a mai napig nem fedezték fel az igazi ellenszerét. Egyszóval… ez a történet a hajdani időkben játszódik. Első fejezet - A költöző madarak Tomek vegyesboltja a falu végén állt. Egyszerű kis épület volt, a kirakat fölött kék betűs felirat: FŰSZERES. Amikor valaki benyitott az ajtón, vidám csengettyűhang szólalt meg, ding-ding, és Tomek már ott is termett szürke boltosköpenyében a vevő előtt. Korához képest magas, csontos fiú volt, álmodozó tekintetű. Nem is érdemes felsorolni, mi mindent árult a vegyesboltjában. Egy egész könyv kevés lenne hozzá, holott egyetlen szóval is el lehet mondani: mindent. Értjük ezalatt a hasznos és észszerű dolgokat, mint a légycsapó vagy Perdrigeon abbé sebgyógyító elixírje, de persze az olyan elengedhetetlenül fontos tárgyakat is, mint a kaucsuk ágymelegítő vagy a medveölő kés. Mivel Tomek a vegyesboltjában lakott, pontosabban a bolt hátsó részében, soha nem zárt be. Bár a bejáratnál kint lógott egy kis tábla, mindig a NYITVA oldalára volt fordítva. De ez nem jelentette azt, hogy a boltban állandó lett volna a vevőjárás. Nem. A falu lakói tudták az illemet, és nem akarták a nap minden órájában zargatni Tomeket. Abban viszont biztosak lehettek, hogy ha bármire sürgősen szükségük van, Tomek nagyon kedvesen kisegíti őket, akár az éjszaka kellős közepén is. És azt se gondoljátok, hogy Tomek soha nem mozdult ki a boltjából. Éppen ellenkezőleg, gyakran indult sétára, hogy megmozgassa a tagjait, olykor eltűnt egy fél napra is. De a bolt ilyenkor is nyitva tartott, és a vevők szépen kiszolgálták magukat. Amikor Tomek visszaért, gyakran talált a pulton egy-egy kis cédulát: „Elvittem egy tekercs kolbászzsinórt. Line”, mellette a zsinór árával, vagy. „Elvetem a dohányomat. Holnap kifiszetem. Zsak”. Tehát minden a lehető legjobban zajlott a világok legjobbikában, ahogy mondani szokás, és ez így mehetett volna évekig, akár évszázadokig is, anélkül, hogy bármi különös történt volna. Igen ám, csakhogy Tomeknek volt egy titka. Ó, nem valami rossz dolog, vagy valami nagyon különleges. Olyan lassan ébredt rá, hogy eleinte fel sem tűnt neki. Pontosan úgy, mint ahogy a hajunk nő, és egy szép napon aztán túl hosszú lesz, és kész. Egy szép napon Tomek váratlanul szembe találta magát a bizonyossággal, ami a fején belül nőtt nagyra, és nem a fején kívül, és amit úgy lehetett összefoglalni: unatkozik. Sőt, ami még rosszabb: nagyon unatkozik. Útra akart kelni, világot akart látni. A bolt hátsó részének kis ablakából gyakran nézett ki a nagy mezőre, ahol a tavaszi búza ringatózott kecsesen, mint a tenger hullámai. Ilyenkor csak a boltajtó fölötti kis harang ding-dingje rontotta vissza Tomeket a valóságba. Máskor meg korán reggel sétálni indult a környéken kígyózó ösvényeken, a hajnali fényben gyengéd kékséggel ragyog. lenmezők között, és majd megszakadt a szíve, hogy haza kell mennie. De leginkább ősszel vágyott nekivágni a nagyvilágnak, amikor költöző madarak szelték át az eget csendesen. Tomek könnyben úszó szemmel figyelte, ahogy a vadkacsák széles szárnycsapásokkal eltűnnek a láthatáron. Az ember azonban sajnos nem indulhat útnak csak úgy, ha Tomeknek hívják, és a falu egyetlen vegyesboltját működteti, amit előtte az édesapja, korábban pedig a nagyapja vezetett. Mit gondolnának az emberek? Hogy elhagyta őket? Hogy nem fontosak neki? Hogy már nem érezte jól magát a faluban? Egy biztos: nem értették volna. És nagyon elszomorodtak volna miatta. Márpedig Tomek nem tudta elviselni, ha bánatot okozott valakinek. Úgy döntött tehát, hogy a faluban marad, és a titkát megtartja magának. Csak egy kis türelemre van szükségem, győzködte magát, és az unalom éppen úgy eltűnik idővel, ahogy érkezett, lassan, észrevétlenül. De sajnos ennek éppen az ellenkezője történt. Ráadásul egy jelentős esemény hamarosan teljesen semmivé tette Tomek összes erőfeszítését, hogy józanul és észszerűen viselkedjen.

vissza a kiskamaszok sorozatához