OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR : Töf-töf elefánt

Töf-töf elefánt

  2013.08.17. 15:20

Csukás István: Töf Töf elefántÍrta: Csukás István
Kiadó: Gesta könyvkiadó, 2004.
Oldalszám: 96

Egy pelikán csőrében Afrikába jut el Robi, a magányos kisfiú és Töf-Töf, a játék elefánt. A majomkenyérfán talált jelzéseket követve sorra ismerkednek meg a falánk struccokkal, az irigy sakállal, a mogorva varacskos disznóval, a hiú pávával, a fogfájós medvefókával, a pufogó viperával, a hencegő ugróegérrel meg a többiekkel.

Töf-Töf elefántot megtalálják

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, úgy hívták, hogy Robi. Hívták még Róbertnek is, meg Robikának, meg Ripi-Ropinak, de ő legjobban azt szerette, ha Robinak hívják. Úgy érezte, hogy a Róbert túl nagyos, a Robika túl dedós, a Ripi-Ropi meg túl komolytalan, mivel még nem volt nagy, de kicsi sem, a kettő között volt, vagyis egy komoly kisfiú. Mondták is rá, hogy egy kicsit túl komoly, de ő erre is csak maga elé nézett komolyan. Mert azt senki se vette észre, hogy magányos, ami nem is csoda, hiszen egyedül volt egész nap otthon a lakásban. A papája külföldön volt, a mamája meg reggel elrohant ügyes-bajos dolgait intézni. Sietősen a lelkére kötötte, hogy a hűtőben van ennivaló és egyen, ha éhes.

 

Ezen a szép nyári délelőttön ődöngött az egyik szobából a másikba, bekapcsolta a tévét, majd ásítva kikapcsolta, csavart egyet a rádió gombján, majd visszacsavarta, kinézett az ablakon, majd hátat fordított az ablaknak.

Hát ahogy így ődöngött, meg sétált, meg ténfergett, az előszobában meglátott egy nagy kulcsot a falon, egy szögre akasztva. Nézegette, majd felágaskodott és levette. Nagy, régi kulcs volt, kicsit már rozsdás is, látszott, hogy nem nagyon használják. „Hm!” – hümmögött magában. – „Egy kulcs. Eddig észre se vettem. Vajon melyik ajtót nyitja? Kipróbálom.”

Körülnézett a lakásban, szemügyre vette az ajtókat. Először a hálószoba ajtajához slattyogott, kipróbálta a kulcsot, de a nagy kulcs nem ment be a zárba. Azután a saját szobája ajtajánál próbálkozott, de abba se illett a kulcs, azután a kamraajtót célozta meg, de abba se volt jó. A bejárati ajtóhoz trappolt, onnan az erkélyajtóhoz ügetett, de egyiket se nyitotta a kulcs.

„Nincs több ajtó!” – állt meg tétován. – „Legalábbis itt nincs több. De akkor hol van az igazi?”

Gondolkozott, s egyszerre csak felderült az arca, elmosolyodott, s mosolyogva suttogott: „A pince! Ott még van ajtó!”

Lerobogott a pincébe. A hatalmas, boltíves pincében félhomály volt, meg hűvös, nyirkos levegő. Robi megkereste a kapcsolót, felgyújtotta a villanyt, s kicsit borzongva körülnézett.

És igen, ott volt a sarokban egy öreg ajtó, rozsdás vaspántok lógtak rajta, nagy kulcsluk sötétlett a kilincs alatt. Robi beledugta a lukba a kulcsot, pontosan beleillett. Furcsa izgalom futkosott benne, eddig még ilyet sose érzett, kíváncsi is volt, meg félt is egy kicsit, de végül a kíváncsiság győzött, s elfordította a kulcsot. A kulcs nehezen forgott, lassan kattant a zár, óvatosan lenyomta a kilincset. – Krrr! – nyikorogta az ajtó. – Brrr! – borzongott Robi. Az ajtó nyikorogva kinyílt, s Robi pislogva bámult a sűrű sötétbe.

Egy lomtár volt, régi, elfelejtett kacatok, limlomok fonnyadoztak benne, olyasmik, amik már nem voltak jók semmire, de azért még nem akarták a szemétbe dobni.

Robi a nyitott ajtóban állt, és megbűvölve bámult befele. Már nem félt, és nem borzongott, inkább kíváncsi volt, s várt, hogy a szeme megszokja a benti homályt. Óvatosan beljebb lépett, lenyúlt, és felemelt valamit a földről. Egy régi, kilukadt, összetöppedt labda akadt a kezébe. Robi forgatta, megnézte, majd bedobta a sötétbe.

– Na! Nanana! – szólalt meg valaki a lomtár mélyéből.

S rögtön utána hatalmas ásítás hallatszott: – Á! Á! Áááá!

Robi egy picit hátrább lépett, összegyűjtötte a bátorságát, és suttogva megkérdezte.

– Ki van itt? Van itt valaki? Hol vagy?

Az ásítást mintha elvágták volna, helyette egy kissé rekedt hang hallatszott.

– Van! Persze hogy van! Például én. De most megmondom rögtön, hogy nem vagyok céltábla!

Robi meresztgette a szemét, de még mindig nem látott senkit.

– Hol vagy? Merre vagy? – kérdezte most már bátrabban.

A rekedtes hang sürgetve biztatta.

– Gyere a hang után! Figyelj, jelzőhangot adok ki. Töftöf! Töftöf! Töftöf! Töftöf!

A rekedt hangú valaki szorgalmasan töfögött, mint egy gőzmozdony. Robi óvatosan lépkedett a limlomok között a hang után, mikor egyszer csak pontosan a lába előtt hangzott fel a töftöf.

– Itt vagyok! Rám ne lépj. Beszorultam a nyugágyba. Nyisd ki, légy szíves.

Robi kitapogatta az összecsukódott nyugágyat, s erőlködve szétnyitotta. A töfögő valaki kikászálódott a nyugágyból, hálásan sóhajtott.

– Na, végre! Gyerünk ki innen, nehogy újra rám csukódjon.

Kitalpaltak, kilépkedtek a lomtárból, s Robi végre meglátta a töfögő valakit. Egy poros bőrű, hosszú ormányú játék elefánt volt, s apró, vidám szemekkel nézte Robit.

– Először is köszönöm, hogy felébresztettél! Már hosszú-hosszú idő óta alszom a nyugágyban. Hajaj, de milyen hosszú idő óta!

A poros bőrű játék elefánt bánatosan lengette az ormányát. De újra vidám lett, és így folytatta.

– De már felébredtem! Az idő meg nem számít. És köszönöm, hogy kiszabadítottál. És engedd meg, hogy bemutatkozzam. Úgy hívnak, hogy Töf-Töf elefánt! És azért aludtam olyan hosszú ideig, mert nem volt kedvem felkelni. És azért nem volt kedvem felkelni, mert nem játszott velem senki. Érted?

Robi bólintott, hogy érti, ámulva és mosolyogva nézte Töf-Töf elefántot.

– Szia, Töf-Töf! Engem Robinak hívnak.

Töf-Töf trombitált az ormányával, ami úgy hangzott, mint egy üdvözlés. A trombitálás után félve és halkan megkérdezte.

– És nem hagysz itt? És játszol velem? És barátok leszünk?

Robi átölelte Töf-Töföt, azt se bánta, hogy poros lesz, nem számít, majd megmosakszik, csak az számít, hogy találkozott ezzel a csuda fura elefánttal, és már nincs egyedül!

Töf-Töf fülébe suttogott, de most a suttogás se volt érdekes, mert mind a ketten jól hallották.

– Barátok leszünk. És nem hagylak itt. És játszom veled.

Töf-Töf harsogva trombitált, ide-oda gurult aprókat lépve a pincében.

– Hát akkor mire várunk? Hát akkor menjünk ki a szabad levegőre. Éljen a szabadság! Éljen a friss levegő! Töf-töf!

Menet közben perdült egyet, fél lábon egyensúlyozva.

– Ezt azért csinálom, mert örülök!

Azután bukfencezett egyet.

– Ezt azért csinálom, mert jó kedvem van!

Azután az ormányára állt, egyensúlyozott.

– Ezt azért csinálom, mert vidám vagyok!

Talpra ugrott, s egy hatalmasat tüsszentett.

– Haaapci! Ezt azért csinálom, mert belement valami az ormányomba.

Robi szélesen mosolyogva nézte Töf-Töf elefántot.

– Tudsz még mást is? – kérdezte.

Töf-Töf elefánt fölényesen legyintett.

– Hajaj! Meg fogsz lepődni, hogy mit tudok!

Kitrappolt a pinceajtón, Robi követte, otthagytak csapot-papot, lomtárat és rozsdás kulcsot, az unalmat meg a magányt.

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót