OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR : Áfonyka

Áfonyka

  2016.07.07. 22:22

Írta: Varró Zsuzsa
Illusztrálta: Domján-Udvardi Melinda 
Kiadó: Holnap Kiadó, 2015
Oldalszám:  132
 
A haja bogyókék, a szeme levélzöld, az orra fitoska; fitoska orra körül pedig temérdek világszép szeplő virít” – ő az aprócska, gömbölyded erdei tündér, Áfonyka.
 
Nyolcadik fejezet, amelyben egyszerre csak ősz lesz
 

Egy napfényes, már kifejezetten kora tavaszinak mondható délelőttön Áfonyka ugrándozott és dudorászott a fák között (ha tudott volna fütyülni, bizonyára fütyörészett volna), amikor egyszerre csak a fejére esett valami. Egy szúrós és kemény valami.

– Aú! – jajdult fel Áfonyka. – Hát ez meg…? – csodálkozott el, amikor megnézte, mi az: szúrós burokban egy fényes, kövér vadgesztenye. – Ez furcsa – gondolta magában.

Körülnézett, és most csodálkozott csak el igazán: a kifejezetten kora tavaszi délelőttből valahogy őszi délután lett. Szép és verőfényes, de határozottan őszi délután.

– De még ilyet! – álmélkodott Áfonyka.

Észrevette, hogy valaki eltűnik a fák között – és vele együtt eltűnik az ősz is.
 

Áfonyka persze borzasztóan kíváncsi lett, és rögtön ennek a valakinek a nyomába szegődött. Az bármerre ment, vele ment az ősz is.

A valaki egy idő után megállt, leült egy kőre, hátát egy fának támasztotta. A zsebéből eszegetett valamit, rágcsált és köpködött.

Áfonyka közelebb merészkedett hozzá. Ahogy meglátta a tündérkét, az ősz mintha kissé visszahőkölt volna, de ott maradt körülöttük. A valaki felpillantott.

– Csókolom – köszönt Áfonykának. – Zontág Dezső.

Áfonyka most jobban megnézte magának, és ami azt illeti, eléggé tetszett neki. Zontág Dezsőnek szép kék szeme volt (épp olyan, mint derűs napokon az őszi égbolt), és ezüstös szakálla. (Pontosabban Áfonyka azt mondta, hogy Zontág Dezsőnek holdfényből volt a szakálla, de hát senkinek sincs holdfényből a szakálla, nem igaz?) Egy őszirózsa volt a gomblyukába tűzve.

– Tündérkének tetszik lenni? – kérdezte Zontág Dezső kedvesen, és kiköpött egy félig megrágott kérdőjelet.
Áfonyka bólintott.

– Áfonyka vagyok – mutatkozott be.

– Az finom – mondta Zontág Dezső.

Áfonyka kicsit hátraugrott, mert azt hitte, már megint meg akarják enni. De Zontág Dezső csak tovább rágcsált, és kiköpött valami olyasmit, hogy „flutty”.

Áfonyka megnyugodott, és most már meg merte kérdezni:
– Bocsánat, kedves Dezső, de hogyhogy itt az ősz? Hogy amerre jársz, ott mindig ősz van?

Zontág Dezső erre nagyot sóhajtott, és egy gondolatjel repült ki a száján.

– Hát én nem is tudom, tudomisén, az az igazság – felelte szomorúan. – Akármerre megyek, folyton mindig ott van. Feszt és dafke jön utánam.

– Ó! – mondta Áfonyka. – Biztos nagyon szeret téged.

– Tetszik gondolni? – kérdezte Zontág Dezső, és kicsit felderült. – Szép gondolat végül is. Tulajdonképpen nekem is tetszik.

– Csak hát, ugye – folytatta, és megint elszomorodott –, azért ezt így, hogy minden egy merő őszi vasárnap délután, szemetelő eső, az embernek a szíve nem bírja akármeddiglen – mondta, és kiköpte azt, hogy „pönnnl”.

– Nem bírja? – kérdezte riadtan Áfonyka, és kezdett ő is elszomorodni.

– Eléggé sajnos – felelte Zontág Dezső, és kipiszkált a fogai közül egy pontosvesszőt.

– Trochizál – tette hozzá. – Csucsorodik.

– Csucsorodik?

– Zsiberedik – mondta Zontág Dezső.

– És nincs erre valami? – kérdezte Áfonyka.

– Hát magácskának még sosem zsiberedett a szíve, Áfonyka? – kérdezte Zontág Dezső, és kiköpött néhány vesszőt. Áfonyka megrázta a fejét.

– Az úgy van – mondta Zontág Dezső –, hogy csak zsiberedik, zsiberedik, aztán kilukad az egész a semmibe.

Áfonykának ez már sok volt. Akkora könnycsepp gördült le az arcán, hogy egészen eláztatta a világszép szeplőit.

– Énmiattam ne tessék sírni – mondta Zontág Dezső. – Nem érdemes.

Áfonyka leült Zontág Dezső mellé. Egy ideig csendben üldögéltek, Zontág Dezső rágcsált és köpködött, Áfonyka pedig nézte a hulló faleveleket. Kezdett elálmosodni.

– Lennie kell valaminek – gondolta. – Esetleg az az erdőnyelő elnyelhetné az őszt is – jutott eszébe.

– Hallottam róla valamit – válaszolta Zontág Dezső. – Biztos neki is zsiberedik… De az őszt nem lehet megenni – jelentette ki, és kiköpte azt, hogy „nessz”. – Vagy felhörpinteni. Tessék elhinni nekem, már próbáltam.

Áfonyka nagyot ásított.
– Bocsánat – szabadkozott. – Csak az ősz teszi.

– Ó, hát odébbállok én, csókolom, csak tessék szólni nyugodtan – mondta Zontág Dezső.

Odébbállni! Hát persze! – tért magához Áfonyka. Mint a vándormadarak, elmenni messzi délre! A végét hangosan is kimondhatta, mert Zontág Dezső felsóhajtott:

– Ó, a messzi dél! Ó, a tenger!

– Az jó volna?– kérdezte Áfonyka.

– Hát az bizony elég jó – felelte elmerengve Zontág Dezső. – Ott még az ősz is úszódresszbe bújik és strandra megy.

De aztán újra elszomorodott, és egymás után három pontot köpött ki. – Az a feneség ezzel a messzi déllel, csókolom, ahogy a nevében is benne van neki, hogy messzi van.

– Nagyon? – kérdezte Áfonyka.

– Meglehetősen – bólintott bánatosan Zontág Dezső, és néhány „s” kígyózott el mellette az avarban. – Gyalogszerrel meg aztán teljességgel plánesőt.

Áfonyka elgondolkozott.
Talán Böhöm Venti elfújhatná Zontág Dezsőt is, de Zontág Dezső nem látszott ehhez elég könnyűnek, a szíve meg biztosan túl nehéz szegénynek.

Egy szép, zöld-arany falevél hullott le Zontág Dezső fejére.

– Rinaldó! – kiáltott fel Áfonyka. – Rettenetes Krucifix Rinaldó!

– Nem kell szitkozódni azér’ – mondta Zontág Dezső.

Áfonyka előszedte a sárkánytól kapott zöld-arany pikkelyt és ráfújt. Nem történt semmi.

– Ejnye – gondolta Áfonyka, és megint ráfújt a pikkelyre. De megint nem történt semmi.

– Minek tetszik csinálni ezt a fújkálást? – kérdezte érdeklődve Zontág Dezső.

Áfonyka harmadszorra is ráfújt a pikkelyre.

– Gyere már, Rinaldó, a csudába is, irgum-burgum! – kiáltotta dühösen, és toppantott a lábával.

– Jövök már, jövök, a mindenségit neki! – hallatszott egy mély, öblös hang a levegőből.

– Nem köll mindjárt ordítni! – mondta egy másik, mély és öblös hang.

– Erre szaladt fecskefészek… – dalolta egy harmadik, szintén mély és szintén öblös hang.

– Vonyítasz, mint a fába szorult giliszta – dohogott egy negyedik (mély és öblös) hang, és már ott is volt a Rettenetes (Krucifix) Rinaldó.

Zontág Dezső kiköpött egy csomó „ó” betűt (így: „óóóóó”).

– Féreg az, te mufloncsiga! – mondta az előbbi hang.

– Ez giliszta, ha mondom… – jött a válasz.

Áfonyka hangosan köhintett egyet-kettőt.
– Mit parancsolsz, kicsi gazdám? – kérdezte szolgálatkészen a sárkány negyedik feje.

– Nézd már a marháját! – förmedt rá a harmadik.

– Némmá, itt ősz van – mondta a negyedik feje, hogy másra terelje a szót.

– Mi kéne, ha vóna? – kérdezte az első.

– De gyorsan mondjad, mer’ még nem ebédeztem máma – mondta a második feje, és Zontág Dezsőt kezdte szaglászni.

– Eszedbe ne jusson! – kiáltott rá gyorsan Áfonyka, és odaállt Zontág Dezső elé.

De Zontág Dezső nem ijedt meg.
– Micsoda gyönyörű egy sárkány! – mondta elismerően – Ritka szép példány…
Rinaldó kicsit kihúzta magát.

– Ez itten Zontág Dezső – mutatta be Áfonyka –, és szeretném elküldeni…

– Melegebb éghajlatra? Hö-hö-hö – göcögött Rinaldó harmadik feje.

– Pontosan – felelte Áfonyka.

– Hogy úgy van! – szólt közbe Zontág Dezső is. – Okos ez a sárkány!

– A tengerhez – tette hozzá Áfonyka.

– Na nehogy má! Még mit nem! – horkantotta Rinaldó első feje.

– Jó, hogy nem mindjárt Riódözsanejróba – kontrázott Rinaldó harmadik feje, de már kevésbé mogorván.

– Fogok itt étlen-szomjan röpdösni – háborgott a második feje is.

– Megígértük – mondta a negyedik feje.

– Ígérte a tudod ki… – kezdte az első feje, de Áfonyka gyorsan közbevágott:

– Légy olyan jó, kedves Rinaldó, szépen kérlek – és megsimogatta a sárkány lábát.

– De csak most az egyszer – mondta Rinaldó megenyhülve, és kelletlenül a hátára bökött. – Na, nyomás.

Zontág Dezső felkászálódott rá. – Ez aztán a csudálatos égi masina – jegyezte meg, ahogy elhelyezkedett, és kiköpött egy zárójelet.

– Adszi! – mondta Rinaldó első feje Áfonykának, és kikapta a kezéből a zöld-arany pikkelyt. Aztán a levegőbe emelkedett.

– Köszönöm a hozzám való jóságát, Áfonyka! – kiáltotta még a sárkány hátáról Zontág Dezső. Csak úgy záporoztak a felkiáltójelek. Áfonyka felvett egyet, és eltette. Sosem lehet tudni.

– Majd küldjetek lapot! – kiabálta utánuk.


 
 

 
 
 
 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót