Bolygóvadászok |
|
2017.08.15. 23:07 |
 Írta: Majoros Nóra, illusztrálta: Rátkai Kornél. Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2016., 216 oldal
 Mi kell ahhoz, hogy útra keljünk egy galaxisban? Egy különc milliárdos (igazából csilliárdos), aki fejébe veszi, hogy a pénz helyett a jövőben égitesteket gyűjt. Valamint egy különleges űrhajó, melynek hajtóművét sokáig senki sem képes működésre bírni.
Milo, a jóképű csapatkapitány és öccse, Alex egy csupa szív kislánnyal, Palkával és a technikai zseni, földönkívüli-gyanús Delfinnel indul felfedező körútra, mely egy csapásra a túlélésért folytatott küzdelemmé válik, mikor egy féregjáraton keresztül ismeretlen galaxisba csöppennek.
1. fejezet - Túl sok pénz
Volt egy gazdag ember. Nem csak egyszerűen gazdag, hanem a leges-leggazdagabb. Egy csilliárdos. Úgy hívták, Nagy úr. Fogalma sem volt, mit csináljon a ménkű sok pénzével, ezért vett magának tanácsadókat, hogy kitalálják helyette. Azt ígérte, amelyikük a legjobb ötletet adja, azt olyan gazdaggá teszi, hogy élete végéig szürcsölheti a koktélt egy trópusi szigeten.
A tanácsadók egymással versengve sorolták a javaslataikat:
|
|
Boszorkányos mesék |
|
2013.07.17. 13:00 |
 Írta: Boldiizsár Ildikó
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2007
Illusztrátor: Szegedi Katalin
Oldalszám: 101
Gonosz boszorkány, vasorrú bába, vénséges banya, ugye ilyesmik jutnak eszedbe a boszorkányokról?
A mi boszorkányunk, Amália, szépséges szép, ért az állatok és a növények nyelvén, csöppet sem gonosz, legfeljebb néha szomorú. És ami a legfőbb: csodás meséket mesél.
Mesél az esőről, a napról, a holdról, csillagokról, felhőkről, virágokról, madarakról, színekről és árnyékokról, és a mesék boszorkányos varázslata hatalmába kerít mindannyiunkat, kicsi és nagy olvasót egyformán.
|
|
Boszorkányos mesék (1) |
|
2013.07.17. 13:04 |
  Amália
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik egy árva boszorkány, Amália nevű, akinek már csak egy foga van, az is koromfekete. Ott üldögél naphosszat düledező kemencéje mellett, számolgatja arcán a ráncokat, és azon tűnődik órákon át, hogy milyen szép is volt ő hajdanán.
Mert szép volt Amália lány korában, a boszorkányok között ő volt a legszebb! Ha sűrű, tűzvörös haját cibálta a szél, olyan volt, mint a vihartépte fa, ha rásütött a Nap dalolni kezdet, és úgy tudott csicseregni, mint a madarak, ha pedig seprűjén lovagolt, még a felhők is utána fordultak, egyszóval csuda egy boszorkány volt!
Nem is féltek tőle az állatok! Békák ugrabugráltak szoknyája körül, bogarak bújtak meg ruhája fodrain, s a legszebb kígyók ékesítették nyakát minden boszorkányszombaton. Egy esős őszi napon, amelyen tizenhat éves lett, elbúcsúzott társnőitől és tanítómestereitől, s egy kicsiny kunyhóba költözött az erdő bal sarkába, az óriási vén diófa alá. És ott kezdődött az ő szomorú élete.
|
|
Boszorkányos mesék (2) |
|
2017.06.03. 01:14 |
 A Nap és a Hold találkozása
Egy régesrégi nyári éjszakán szerelmes lett a Napba a Hold. Még sohasem látta a Napot, csak a melegét érezte, s a meleget kísérő furcsa illatot. Szerette volna közelebbről is látni azt, aki a meleget és az illatot maga után hagyja, de bármilyen korán indult is útjára, sohasem olyan korán, hogy találkozhatott volna vele. Hosszú éjjeli sétáin, miközben lassan végigjárta az eget, százféleképpen is elképzelte a Napot: hol ragyogónak és kedvesnek, hol kacérnak és kegyetlennek, hol pedig szelídnek, csöndesnek.
Akkoriban még nem voltak csillagok, a Hold nem tudott szólni senkihez, s őt sem vigasztalta senki. Olykor bősz szelek érkeztek hozzá, de őket a Hold nem szólította meg. A szelek ezért gőgösnek tartották a Holdat, s nem meséltek neki sem a Napról, aki mindig mosolyogva fogadja őket, sem a folyókról és tengerekről, melyeknek ők fodrozzák vizeiket. A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly különös módon borzongatta meg, és amelyről azt sem tudta, mi lehet. Éjfélkor, amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot. Ekkorra már a levegő is lehűlt körülötte, ő pedig szomorúan járta be égi útjának hátralévő részét, hogy hajnalban nyugovóra térjen, s ebben a pillanatban az ég másik oldalán útjára induljon a Nap.
|
|
Boszorkányos mesék (3) |
|
2017.06.03. 00:40 |
Fekete Világkerülő Ember
Fekete Világkerülő Embernek nem csak a neve volt fekete. Fekete volt a haja, fekete a szeme, fekete a bajusza és fekete a köpenye. Lábán fekete csizmát viselt a fekete zokni fölött, nyakára fekete sálat tekert. Legfeketébb azonban a kalapja volt – ha mélyen a szemébe húzta, olyanná vált, mint a sötét éjszaka.
Fekete Világkerülő Ember nem szerette a színeket. Hiába udvarolt neki a kék, könyörgött a piros, sírdogált a halvány rózsaszín, Világkerülő mindenütt csak a feketét kereste. Még a háza is feketéből volt a sűrű bokrok között, vastag szederindák állták az arra járók útját. A madarak néha átrepültek az indák között, és körülnéztek az udvaron, de olyan szomorú volt az udvar a fekete kúttal, a fekete vödörrel és a fekete virágoskerttel, hogy egyetlen kismadár sem maradt ott. Elmenekültek a méhek, a bogarak, az őzek és a szarvasok is. Még az egérlyukból sem hallatszott cincogás.
Fekete Világkerülő Ember teljesen magára maradt. Hiába szólongatta az elröppenő madarakat, a távolodó állatokat, hiába kérlelte őket, hogy maradjanak vele, azok visszakiáltották neki:
|
|
Bódog és Szomorilla (1) |
|
2016.05.17. 02:40 |
Írta: Kolozsi Angéla, lliusztrálta: Szalma Edit. Pozsonyi Pagony, 2016., 96 oldal
"A végenincs vándorúton egy pirospozsgás, pufók fiatalember bandukolt: erről arra. Kissé csalódott volt, mert azt hitte, a vándorút tele van vándorokkal – ez viszont, amin ő poroszkált, teljesen kietlennek tűnt."
Még szerencse, hogy a pufók fiatalember, Bódog végül mégiscsak összetalálkozik valakivel a vándorlása során, hiszen így Kolozsi Angéla megírhatta nekünk ezt az egyszerre klasszikus és modern, lírai és humoros mesét.
|
|
Bódog és Szomorilla (2) Gráfia kisasszony, avagy a kedves tanár |
|
2017.03.01. 03:07 |
|
 Bódog és két szolgája, Halogati és Félbehagyi, szeretne megtanulni írni-olvasni. Ebben egy Gráfia nevű, furcsa hölgy lesz a segítségükre.
– Ismerik az urak az ábécét? – nézett végig a kisasszony a három fiatalemberen. - Legalább valamelyest? – kérdezte karcos-barátságosan, kardigánja zsebéből krétát halászva elő, amikor a szolgák végre elfoglalták helyeiket a táblává kinevezett bőrönd előtt.
A három fiatalember kínban pislogott.
- Na, csak bátran, ki vele: egy-két betűt bizonyosan ismernek…
|
|
Csoda és Kósza kalandjai (1) Csoda és Kósza |
|
2013.07.09. 17:49 |
Czigány Zoltán Csoda és Kósza című IBBY díjas könyvéből közlünk egy fejezetet, amelyben a két lökött ló a Marsra keveredik, ahol minden vörös, a lovak benzint isznak, műanyag zabot és Mars csokit esznek ..
Csoda és Kósza a Marson
Azon a reggelen Csoda és Kósza ugyanúgy állt egymás mellett a gödöllői istállóban, mint minden más reggel, de ez a reggel mégis más volt, mert Kósza türelmetlenül toporgott, és dühösen horkantgatott .
- Mi bajod? – kérdezte Csoda.
- Nem jó ízű a zab. Nem jó ízű a víz. Nem jó itt a szalma, a lábam alatt göcsörtös a talaj, és az a légy már megint! Brrrr! Nem jó semmi sem! – és toporzékolt hozzá és prüszkölt. Így:
- Brrrrrr.
|
|
Csoda és Kósza kalandjai (2) Csoda és Kósza körül a Föld |
|
2013.07.09. 18:13 |
 Csoda és Kósza léghajózik
A Csoda és Kósza körül a Föld című mesekönyv egyik meséjéből olvashattok egy részletet - ebben Kósza repülni vágyik, elszabadul egy léghajóval, először a sivatagba, aztán az Északi-sarkra, végül Párizsba repül. Kalandjait az eszkimókkal itt olvashatjuk.
Kósza észak felé sodródott. Egyre hidegebb lett a kosárban. Összekuporodott, és elkezdett nőni a szőre. Hó és jég borított mindent, ahol leereszkedett a léghajója. Mikor kimászott a kosárból, kicsit megnyalta a havat, ami sokkal jobb volt a homoknál, és emlékezett is rá, hiszen csikó korában, egyszer havazott Magyarországon is. Aztán fölkapta a fejét. Ugatásféle hangot hallott minden irányból. Mintha egy kutyafalka akarná bekeríteni. Hamarosan meg is látta a feléje közeledő állatokat, akik nem futottak, mint más kutyák, nem is lett volna min futniuk, mert nem volt lábuk, csak két kis uszonyuk az első lábuk helyén.
|
|
Csoda és Kósza kalandjai (3) Csoda és Kósza a legrégebbi kalandjai (1) |
|
2013.07.09. 18:44 |
 A Csoda és Kósza legrégebbi kalandjainak első fejezetéből megtudhatjuk, miért is nevezték el Kószát Kószának.
Csoda és a sétáló szénaboglya
Előnyihogás: Nyí-nyí-nyí, brrrrr, nyi!
Hajnal volt, Csoda a gödöllői istállóban ébredt, mert ott lakott. Ránézett a mellette fekvő, fekete, szuszogó Kószára, akivel már évek óta együtt volt. Csodálatos volt az emlékezete, ezért pontosan tudta, mi történt első találkozásuk idején.
|
|
Csoda és Kósza kalandjai (3) Csoda és Kósza legrégibb kalandjai (2) |
|
2013.07.09. 18:34 |
Csoda és Kósza karácsonya
 Az utolsó Csoda és Kósza, a legrégebbi kalandjai utolsó meséje, ami olyan hangulattal enged el, ami bennünk marad. Olvassuk el karácsony előtt, és legyen ilyen karácsonyunk.
A Lotz Károly utcai házban Zsófi és Matyi már nagyon várta a karácsonyt. Már hó is esett elég, igazi tél volt, csak még éppen karácsony napja nem jött el. Azon gondolkodtak, hogy vajon mit kapnak majd karácsonyra, minek örülnének a legjobban.
Matyi mindenféle játékra gondolt, Zsófi valami másra, mert már nagy volt, játékokra már kevésbé vágyott, talán már inkább a ruhák érdekelték, meg Tarkan CD-re is gondolt, amiről senki sem tudta, hogy micsoda, és ahogy így gondolkodtak és gondolkodtak, egyszer csak kitalálták együtt, hogy el kellene hívni Csodát és Kószát karácsonyra, az lenne az igazi! Ha itt lennének ők is a karácsonyfa körül, nem csak az öreg Papapa és Mamama, a szüleik, meg legfeljebb az Ildi és a Gergő: akkor lenne igazán szép a karácsonyeste! Ezt mindketten jó ötletnek tartottak. Azonnal hozzá is kezdtek a levélíráshoz.
|
|
Csomótündér (1) |
|
2013.07.13. 16:35 |
Írta: Gimesi Dóra, illusztrálta: Gyöngyösi Adrienn. Pozsonyi Pagony, 2013., 48 oldal
 Gimesi Dóra nevét biztosan ismerik a gyerekszínházba járók, hiszen dramaturgként sok darab fűződik nevéhez. Ő valóban egy igazi varázsló, aki tündéreket, királylányokat, királyfikat varázsol a Klauzál térre vagy a Szimplakertbe. Már nagyon készül és izgatottan várjuk mi magunk is első saját kötetét, A Csomótündért, amiben öt tündéres/királylányos/királyfis mese.
Mivel mindegyik mese szerelmes mese, ezért Valentin-napra ajánljuk.
Csomótündér Istipisti
 Élt egyszer a Stefánián egy királyfi, úgy hívták, hogy Istipisti. Két nagy füle elállt, mint a bilié, a termete meg olyan vézna volt, hogy vihar idején kapaszkodnia kellett, el ne fújja a szél. Csúfolták is a Kerületi Királyfiképzőben Csontinak, Bilinek, Kékabélűnek. Királyi édesanyja folyton azon lamentált, hogy jaj, mi lesz ebből a csenevész kislegényből, nem lesz ebből rendes férfiember soha. Hát hogy fog ez a gyerek sárkánnyal harcolni, királylányt menteni, ellenséget likvidálni? Királyi édesapja hiába vitte minden hétvégén lovagi tornára, motorversenyre, vízilabdameccsre, a kis királyfit nem érdekelték se a labdajátékok, se a motorok, se a többi uralkodói foglalatosság. Még a foci sem, pedig ott állt a palotájuk a Népstadion mellett, folyton áthallatszott a szurkolók vidám üvöltözése.
|
|
Csomótündér (2) |
|
2014.05.23. 16:52 |
 Tíz emelet boldogság
Mit csinál két emeletesház, ha egymásba szeretne, de az egyikük Pesten, a másikuk Budán él?
Kiderül Gimesi Dóra meséjéből, melyet nemcsak itt, hanem a Csomótündér című könyvben is elolvashattok!
Volt egyszer Angyalföldön egy tízemeletes. Ebben még nincs semmi különös, tele van a világ tízemeletesekkel, Budapest meg aztán pláne. De ez a tízemeletes más volt, mint a többi. Kívülről persze nem látszott másnak, egy centivel se volt alacsonyabb vagy magasabb, nem voltak rajta színes graffitik, és nem énekelt operaáriákat a kaputelefonja.
Hogy miért különbözött akkor a többi tízemeletestől? Mert lakott benne egy Jankó nevű óriás.
|
|
Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza (1) |
|
2019.03.26. 11:30 |
Írta: Keresztesi József, illusztrálta: Horváth Idli. Móra Könykiadó. 2018., 96 oldal
Nagy a bánat Sütiországban, mióta Vérpuding elrabolta a királylányt. Hiába jönnek a lovagok: a bősz Barátfüle, a marcona Vadalmatorta és a többiek, egyikük sem tudja kiszabadítani a szépséges Csokisminyont.
Nem segíthet itt más, csak Csücsök, a Hős Kiflivég, János vitéz és Muhi Andris méltó utóda a királylánymentő üzletágban.
Csücsök, avagy a Nagy Pudinghajsza hajmeresztő és igaz története tíz fejezetben elmesélve
|
|
Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza (1-2) |
|
2019.06.25. 10:03 |
Írta: Keresztesi József, illusztrálta: Horváth Idli. Móra Könykiadó. 2018., 96 oldal
Nagy a bánat Sütiországban, mióta Vérpuding elrabolta a királylányt. Hiába jönnek a lovagok: a bősz Barátfüle, a marcona Vadalmatorta és a többiek, egyikük sem tudja kiszabadítani a szépséges Csokisminyont.
Nem segíthet itt más, csak Csücsök, a Hős Kiflivég, János vitéz és Muhi Andris méltó utóda a királylánymentő üzletágban.
Keresztesi József Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza című új
|
|
Dalia és Dália |
|
2016.06.02. 22:50 |
Írta: Kertész Erzsi, illusztrálta: Keszeg Ágnes. Cerkabella, 2014., 124 oldal
 Ha egy várúrnő elég kitartóan könyököl az erkélyén, előbb-utóbb érkezik hozzá egy lovag. De vajon ilyen lovagot képzelt el?
Ha egy magányos ifjú hölgy nagyszabású estélyre indul, ott jó eséllyel találkozik álmai szőke hercegével. De vajon nem hazudnak az álmai?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ ez a modern lovagregény.
1. fejezet,
melyben szó esik sóvárgásról és epekedésről, de csak röviden
|
|
Dani és a megkerült születésnap |
|
2019.04.04. 04:39 |
Írta: Tasnádi István-Jeli Viktória, illusztrálta: Mészely Ilka. Pozsonyi Pagony, 2017., 112 oldal
 Daninak pont a szülinapi zsúrja előtt lesz skarlátos! Ki hallott még ekkora pechet? De Danit nem olyan fából faragták, hogy ezt hagyja. Ő egy igazi lovag, és szembeszáll a vörös páncélos vörhenyekkel! A cél nem más, mint megmenteni a Szív Várát!
Második fejezet - Málnanyelv és Tejbajusz
A zuhanás nem volt gyors, inkább csendes vitorlázásra emlékeztetett. A dunna, melyet Dani immár két kézzel szorított, úgy dagadt a feje fölött, mint egy jókora ejtőernyő. A kisfiú résnyire nyitotta a szemét és lesandított a mélybe. Sosem gondolta volna, hogy ilyen hatalmas lehet egy egyszerű ágyneműtartó.
– Ha ezt anyáéknak elmesélem, nagyot néznek majd – morfondírozott magában. – Igaz, azt sem hitték el, mikor Rozival kinyomoztuk, hogy egy manó lakik a nagyszoba sarkában, a teregetőállványok mögött. Csak úgy csináltak, mintha elhinnék! Anya nagyra nyitotta a szemét és azt mondta: „Komolyaaan?”, de pont olyan hangon, mint mikor a kisovisokkal társalog a csoportszoba előtt. Semmikép sem úgy, ahogy egy titkosrendőrrel illik beszélni.
|
|
Dodó (1) Dodó tizedes és a szoborrablók |
|
2016.05.13. 12:37 |
Írta: Kertész Edina, illusztrálta: László Zsuzsi. Naphegy Kiadó, 16 oldal
 Egy napon elrabolják a város értékes büszkeségét, egy aranyszobrot. A szobor utáni hajszába belekeveredik egy tízéves kisfiú, aki feltalált egy rakéta-hátizsákot, Dodó tizedes, az exrendőr, és egy professzor is, aki mindennél jobban szeret a város fölött száguldozni világháborús repülőgépén.
2. fejezet
Henrik otthonától három macskaugrásnyira állt az Éhes Tizedes nevű apró étterem. Ezen az estén zsúfolásig volt vendégekkel.
Bent a konyhában Dodó, hajdan rendőrtizedes, ma már étteremtulajdonos és főszakács szusszant egyet, és letörölte izzadó homlokát. Jól esett volna leülni egy kicsit és kinyújtóztatni fáradt lábait. Ám nem volt idő megpihenni, a következő rendelés máris érkezett.
|
|
Dodó (2) Dodó nyomozó és az idomított cápa |
|
2017.02.12. 14:35 |
Írta: Kertész Edina, illusztrálta: László Zsuzsi. Naphegy Kiadó, 2016., 160 oldal
 Szörnyű Lőrinc ismét forral valamit. Mit akar a Régi Üvegszemmel, és minek neki az idomított cápa, amit a víztorony tetejében őriz?
Homár a pácban
Az Éhes Tizedes nevű étteremből ínycsiklandó illatok szálltak ki. Bár még csak délelőtt tíz órára járt az idő, Dodó már órák óta a konyhában sürgött-forgott, hogy előkészítsen egy másnapi vacsorát.
Különleges alkalom volt ugyanis, a Parlament őrsége ezredesének, Erőss Bélának tartottak meglepetésbulit a születésnapjára. Dodó a menü fölé hajolt, amit külön erre az alkalomra nyomtattak, és még egyszer elolvasta:
|
|
Domboninneni mesék |
|
2017.03.01. 01:25 |
Írta: Lackfi János,illusztrálta: Molnár Jacqueline. Móra Könyvkiadó, 72 oldal
A meseregény hősei – Dinnye, a hangyász, Köles, a bőregér, Janka, a vadmacskalány és Elemér a kölyökfóka – szüleik akaratából találtak egymásra, a családok ugyanis úgy döntöttek, hogy életüket a szép, tágas Vadonatúj Domboninneni Lakóparkban folytatják.
Domboninnen se nem könnyebb, se nem nehezebb az élet, egy kicsit talán jobb a levegő és szebbek a virágok, mint a Dombontúli Városban.
A nagy beköltözés
A dombon innen egy szép napon megállt egy Volkswagen. A Volkswagen, az egy autó, és azért állt meg, mert behúzták a kézifékjét.
És azért húzták be a kézifékjét, hogy megálljon.
És azért álljon meg, hogy kiszálljon belőle egy kiskölyök.
És azért szálljon ki belőle, mert már egy ideje benne ült, és unta magát.
Meg azért szálljon ki, mert megérkeztek. Megérkeztek a Vadonatúj Domboninneni Lakóparkba, az egészen új házukhoz. Amiben szaladgálni lehetett és visszhangosakat kiabálni. A bútorok ugyanis még nem voltak elrendezve, a szobák közepén álltak összetologatva. A kiskölyök, akit Elemérnek hívtak, rögtön kiráncigálta a bútorok közül a rollerjét, és száguldozni kezdett a vadonatúj parkettán. Irtó jól lehetett rajta száguldozni, mert tükörsima volt.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
