OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÜLFÖLDI IFJÚSÁGI IRODALOM 10-12 ÉVESEKNEK
KÜLFÖLDI IFJÚSÁGI IRODALOM 10-12 ÉVESEKNEK : Az alagutak rejtélye

Az alagutak rejtélye

  2017.12.19. 23:05

Írta: Roderick Gordon - Brian Williams, fordította: Görgey Etelka. Agave Könyvek, 2013., 340 oldal
 
Roderick Gordon - Brian Williams - Az alagutak rejtélyeKi ne álmodozott volna arról, hogy kincset talál a föld alatt? Vagy arról, hogy olyasmire bukkan, ami minden tekintetben egyedülálló és izgalmas?
 

1.

CSATT! A csákány nagy lendülettel a tárna falának csapódott, szikrát vetett egy láthatatlan kavicson, mélyen a földbe merült, aztán egy tompa puffanással váratlanul megállt.

– Ez lesz az, Will!

Dr. Burrows előrébb mászott a szűk vágatban, és, bár folyt róla a víz, és alig kapott levegőt a szűk helyen, tíz körömmel esett neki a sárnak. Lélegzete meglátszott a nyirkos levegőben. Ahogy kezével lapátolt, kettejük sisaklámpái fényében egy kátránnyal bekent, szálkás deszkapalánk jelent meg.

 

– Add ide a feszítővasat.

Will egy kis turkálás után ráakadt a zömök, kék feszítővasra, és apja kezébe nyomta. Dr. Burrows egy pillanatra sem szakította el pillantását a deszkákról; a feszítővas lapos végét két palló közé erőltette, nagyot nyögve hátrébb húzódott, hogy jobb fogást találjon a szerszámon, aztán elkezdte fel-le mozgatni. A deszkák recsegtek-ropogtak a rozsdás keretben, de végül meghajlottak, és nagy reccsenéssel kitörtek. Amikor Willt megcsapta a fenyegetően ásító nyílásból szivárgó nyirkos levegő, hátrébb lépett.

Még két pallót emeltek ki a helyükről, így éppen akkora lett a nyílás, hogy át lehetett rajta mászni, aztán egy perc pihenőt tartottak. Amikor egymásra néztek, úgy vigyorodtak el, mint két összeesküvő. Arcukon a nedves piszok a sisaklámpa fényében harci festésnek látszott.

A fekete nyílás előtt táncoló porszemek apró gyémántokként csillogtak, minden pillanatban más és más alakzatba rendeződtek, Dr. Burrows azonban nem sokáig gyönyörködött bennük, hanem óvatosan áthajolt a résen, Will pedig melléfurakodott, hogy a válla fölött ő is bekukkanthasson.

Sisaklámpáik fénye egy ívelt, csempézett falra esett, aztán, ahogy elfordították a fejüket, beljebb világított. A falat régi, lassan lemálló plakátok borították, melyeknek sarkai úgy lebegtek az enyhe huzatban, ahogy a tengeri moszatok  indái egy erős óceáni áramlatban. Will feljebb emelte a fejét, hogy még tovább láthasson, és távolabb egy zománcozott táblát pillantott meg. Dr. Burrows követte fia tekintetét, így kettejük lámpáinak fényében már világosan ki lehetett venni a nevet.

– Highfield & Crossly North!  Ez az, Will, ez az! Megtaláltuk! – Dr. Burrows izgatott hangja csak úgy visszhangzott az elhagyatott állomás nyirkos szegleteiben. Enyhe huzatot éreztek az arcukon: mintha valami ebben a föld alatti zárt, évek óta elfeledett katakombában megriadt volna a durva betolakodástól, és végigfújt volna a peronon és a síneken.

Will vadul rugdosni kezdte a lábuknál lévő deszkákat. Eleinte csak rothadó szilánkok és fadarabok szálltak mindenfelé, aztán hirtelen engedett alul a föld, és beszakadt az üregbe. Will átvergődött a nyíláson, miközben jó erősen megmarkolta az ásóját. Apja azonnal utánamászott. Lépéseik csikorogtak a peron kemény felületén, járásuk visszhangot vert, sisaklámpáik fénye pedig fel-felszaggatta a mindenütt jelen lévő homályt.

A plafonról sűrű pókhálók lógtak, és Dr. Burrowsnak nagyot kellett fújnia, amikor az egyik az arcára tapadt. Közben lámpájának fényében látta, hogy fia lelkesen tekintgetett körbe a sötétben. Fehér haja kócosan meredezett elő viharvert bányászsisakja alól, világoskék szeme izgatottan csillogott. Ruháit leírni már nehezebb lett volna, mivel mind színre, mind tapintásra arra a vörösesbarna agyagra hasonlítottak, amelyben eddig dolgoztak. Tetőtől talpig ez borította, így leginkább úgy nézett ki, mint egy csodálatos módon életre kelt agyagszobor.

Ami Dr. Burrowst illeti, ő vékony, szívós testalkatú, se nem magas, se nem alacsony, inkább átlagos magasságú férfi, kerek arcú és szúrós szemű, amelynek pillantását kvarclencsés, aranykeretes szemüvege még inkább kihangsúlyozta.

– Nézz csak fel oda, Will! – szólalt meg, amikor sisaklámpája megvilágított egy feliratot a fölött a nyílás fölött, amelyen az előbb másztak át. KIJÁRAT – hirdették a nagy, fekete betűk.

Bekapcsolták a zseblámpáikat, így már elegendő fény volt ahhoz, hogy végigpillantsanak a peronon. A mennyezetről gyökerek lógtak alá, a falakat penészfoltok borították, néhol pedig, ahol a repedéseken keresztül folyadék szivárgott, fehér mészcsíkok húzódtak. A távolból vízcsobogás hallatszott.

– Na, mit szólsz ehhez a lelethez? – kérdezte némileg önelégült hangsúllyal Dr. Burrows. – Gondolj csak bele, az új highfieldi vonal megépítése, azaz 1895 óta senki nem járt itt! – Kisétáltak a peron szélére, és Dr. Burrows bevilágított a vonatalagút nyílásába. Az alagút azonban el volt torlaszolva, csak egy nagy halom földes terméskövet láttak. – Ugyanilyen lesz a másik vége is, bizonyára mindkét kijáratát lezárták – mondta.

Ahogy tovább sétáltak a peronon, a falon még  néhol ki lehetett venni az eredeti, zöld szegélyes, krémszínű csempéket, amelyekre érdekes mintákat rajzoltak a repedések, három méterenként gázlámpák álltak, egy részükön még mindig rajta volt az üvegből készült lámpabúra.

– Apa, apa, gyere csak ide! – szólalt meg Will. – Láttad ezeket a plakátokat? Még simán el lehet olvasni a feliratokat! Itt van például ez: … a Wilkinson Cirkusz… a Közréten… 1895. február 10-én. És egy kép is van – mondta izgatottan, amikor apja melléje lépett. A plakátot megkímélte a víz, így jól látszott a rikító színekkel festett cirkuszi sátor, előtte pedig egy kék ruhás, cilinderes ember. – Vagy nézd ezt! – mutatott egy másikra Will. – Túlsúlyos? A megoldás: Dr. Gordon Elegancia Kapszulája! – Az elnagyolt rajzon egy pocakos, szakállas férfi emelt magasra egy üvegcsét.

Ahogy még tovább mentek, ki kellett kerülniük egy nagy halom terméskövet, amely egy boltíves átjáróból omlott a peronra.

– Ez vezetett át a másik peronra – mondta Dr. Burrows a fiának. Aztán egy öntöttvas pad előtt mindketten megálltak. – Ez jól fog mutatni a kertben, csak le kell takarítani, és egy kicsit kifényesíteni – mormogta, miközben Will zseblámpájának fénye egy sötét faajtóra vándorolt, amely eddig megbújt a homályban.

– Apa, a tervrajzodon nem volt valami irodaféleség is? – kérdezte Will az ajtót vizsgálgatva.

– Iroda? – kérdezett vissza Dr. Burrows, de közben már a zsebeiben kutatott a térképe után. – Nézzük csak.

Will nem várt a válaszra, hanem megpróbált benyitni. Az ajtó azonban nem engedett. Dr. Burrows nem sokáig vizsgálgatta a térképet, inkább Will segítségére sietett. Vállukat nekivetve megpróbálták belökni az ajtót, amely jócskán megvetemedett már a keretben, harmadik próbálkozásra azonban váratlanul engedett, és mindketten beestek a mögötte lévő helyiségbe. Fejükre-vállukra bőven záporozott az iszap. Köhögve és a szemüket törölgetve folytatták útjukat a pókhálók szövevényén keresztül.

– Azta! – kiáltott fel Will halkan. A kis iroda közepén egy íróasztal állt, mellette szék, mindkettőt vastagon fedte a por.

Will óvatosan a szék mögé lépett, és kesztyűs kezével lekotorta a falról a pókhálókat. Alóluk a földalatti vasútrendszer hatalmas, megkopott térképe tűnt elő.

– Az állomásfőnök hivatala lehetett – mondta Dr. Burrows, és ruhaujjával letörölte az asztal tetejéről a port. A por alatt egy jegyzéktömb lapult, rajta egy nagyon mocskos teáscsésze tányérral. Mellettük egy kisebb, színehagyott berendezés állt, körülötte az asztalon zöld festéknyomok. – Lenyűgöző! Egy kitűnő kis vasúti távíró, ha nem csalódom, rézből!

Két falat végig polcok borítottak, rajtuk rothadó kartondobozok. Will találomra kiválasztott egyet, és gyorsan az asztalhoz cipelte, mivel tartott tőle, hogy szétesik a kezében. Az elformátlanodott tető régi jegytömböket rejtett. Will felemelt egyet, de a gumiszalag elszakadt, és a jegyek mindenfelé szétszóródtak az asztalon.

– Még kitöltetlenek, nincsenek megírva – mondta Dr. Burrows.

– Tényleg – állapította meg Will a jegyet vizsgálgatva. Apja tudása mindig lenyűgözte.

De Dr. Burrows már nem figyelt rá: az egyik alsó polc előtt térdelt, és éppen egy nehéz tárgyat próbált kiráncigálni. A csomagolásként szolgáló, foszlott textília a tapintása nyomán azonnal porrá hullott.

– És itt is van… – jelentette be Dr. Burrows. Will a géphez fordult, és jól megnézte magának. Egy régi írógépre hasonlított, egyik oldalán jókora húzófogantyúval. – Egy szép példánya a korai jegynyomdáknak. Egy kicsit rozsdás, de azt könnyen le lehet szedni róla.

– A múzeumnak adod?

– Dehogy! Marad a saját gyűjteményemben! – felelte Dr. Burrows mosolyogva. Majd hirtelen elkomolyodott. – Figyelj, Will, erről az egészről senkinek egy szót sem. Megértetted?

– Hát persze – pillantott felé Will. Nem igazán értette, mit akar az apja. Hiszen eddig sem nagyon reklámozták, miféle földalatti munkálatokat folytatnak a szabadidejükben, nem mintha bárkit is komolyabban érdekelt volna. A föld alatt rejlő, felfedezetlen titkok kutatása olyan szenvedélyük volt, amelyben nem osztozott rajtuk kívül senki más, apa és fia között viszont erős szövetséget alakított ki.

Egymással szemben álltak az irodában, bányászlámpásaik fénye egymás arcára szegeződött. Mivel a fia annyiban is hagyta, Dr. Burrows egy ingerült pillantás után folytatta:

– Azt hiszem, nem kell, hogy emlékeztesselek arra, mi történt tavaly azzal a római villával, nemde? Egyszerre csak előkerült az a nagyfejű professzor, rátette a kezét az ásatásra, és elvitte az egész dicsőséget. És, bár én fedeztem fel a lelőhelyet, mit kaptam? Egy köszönő lábjegyzetet a nyomorúságos kis tanulmányában.

– Igen, emlékszem – mondta Will, és eszébe jutott, milyen csalódott és dühös is volt apja akkoriban.

– Azt akarod, hogy újra az történjen?

– Nem, dehogy!

– Nahát akkor. Ez alkalommal nemcsak lábjegyzet leszek. Sőt a legjobb lenne, ha senki nem szerezne róla tudomást. Ezt nem fogják elvenni előlem, most nem! Rendben?

Will bólintott, és lámpájának fénye fel-alá járt a falon.

Dr. Burrows az órájára pillantott.

– Viszont most már tényleg ideje visszaindulnunk.

– Oké – rántotta meg a vállát Will kelletlenül.

Apja elértette a hangjában rejlő csalódottságot.

– Ne aggódj, nem maradunk le semmiről! Holnap éjjel az egészet kedvünkre átkutathatjuk.

– Persze, persze – morogta kedvetlenül Will, és az ajtó felé indult.

Dr. Burrows kedveskedve ütögette meg a védősisakját.

– Igazi, jó munka, nem? Az a sok hónapnyi ásás végre meghozta a maga gyümölcsét.

Visszasétáltak a nyíláshoz, és, miután még egy utolsó pillantást vetettek a peronra, visszamásztak az alagútba. Jó hat méterrel később az alagút már annyira kiszélesedett, hogy egymás mellett is tudtak menni, de Dr. Burrowsnak meg kellett görnyednie, ha fel akart állni.

– Meg kell kettőznünk a támasztékokat és a gyámfákat – jelentette ki Dr. Burrows, miközben a fejük fölött feszülő ácsolatot nézte. – A méterenként egy helyett, amelyről beszéltünk, méterenként kettő kellene.

– Persze, apa – helyeselt fásultan Will.

– Ezt pedig el kell hordanunk innen – mutatott Dr. Burrows bakancsa orrával egy agyagkupacra.

– Nem jó az, ha nincs elég helyünk idelent.

– Nem, nem jó – mondta Will is, de nem igazán volt kedve az egészhez. A felfedezés izgalma általában olyan magasra csapott benne, hogy nem igazán követte apja biztonsági előírásait. Ő ásni szeretett, és a legkevésbé sem érdekelte az ilyesfajta „házimunka”, ahogy Dr. Burrows nevezte. Arról nem is szólva, hogy apja ritkán vett részt az ásásban, leginkább csak akkor került elő, ha valamelyik megérzése beigazolódni látszott.

Dr. Burrows szórakozottan fütyörészett, miközben néha lassított, hogy megvizsgáljon egy kupac gondosan egymásba csúsztatott vödröt, vagy egy halom deszkát. Ahogy egyre feljebb jutottak, Dr. Burrows egyre többször állt meg ellenőrizni a támasztékokat. Időnként tenyérrel meg is ütötte őket, ilyenkor fütyülése visításszerű hangba csapott át.

De aztán a járat egyre vízszintesebb lett, és végül egy nagy kamrába torkollott, melyben egy x-lábú asztal és két viseltes fotel állt. Felszereléseik egy részét az asztalra rakodták, aztán felkapaszkodtak az alagút végén lévő kijárathoz.

A toronyóra hetet ütött, amikor a Temperance téri parkoló sarkában a csatornanyílást fedő bádoglemez kissé felemelkedett. Kora ősz volt, a nap éppen csak eltűnt a horizonton, amikor apa és fia, miután megállapították, hogy környéken nincs senki, hátratolták a lemezt. A gerendákkal keretezett üreg teljes szélességében feltárult. Még egyszer ellenőrizték, nincs-e még valaki a parkolóban, aztán kimásztak az üregből. Miután a lemezt visszatolták a helyére, Will földet rugdosott rá.

Egy szellő megzörgette a hirdetőtáblákat a parkoló körül, és egy újságpapírt hajtott maga előtt, amelyből csak úgy hullottak a lapok mindenfelé. A lemenő nap sugara még egyszer megcsillant a közeli Peabody lakótelep egyik bérházának borvörös homlokzatán. Apa és fia kifordult a parkolóból. Úgy néztek ki, mint két aranybányász, akik a domb lábánál lévő bányájukat elhagyva éppen a város felé igyekeznek.

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót