Matyi és Sári a harmadik bé osztályba jártak, ugyanabban a házban laktak, és együtt jártak iskolába. Ebben a házban lakott még Kadlicsek néni Jonatán nevű kutyájával és Czinkóczyné Micike nevű macskájával, és amikor minda négyen összetalálkoztak a folyosón, hát szép kis cirkusz lett belőle. Micike dúlt-fúlt, akár egy hörcsög, Jonatán tombolt, mint egy tigris, Czinkóczyné sipítozott félelmében, Kadlicsek néni meg kiabált, hogy Jonatán, csönd legyen, a lakók pedig kiszaladtak a lakásukból, hogy mi a csuda történik. Így aztán ne csodálkozzatok, hogy Sári olykor-olykor így cukkolta Jonatánt: Hallga csak, hallga,  hol egy macska farka?  Megugatom, az a jó, Jöjjön ide millió!  Jonatánt ez felmérgesítette, de máskülönben jó barátja volt Matyinak és Sárinak, és reggelente néha elszökött Kadlicsek nénitől, hogy elkísérje őket az iskolába. Kadlicsek néni ezeket a kirándulásokat nem hagyta annyiban, minden alkalommal utánaszaladt és azt kiabálta, Jonatán, irány haza, Jonatán, gyerünk, csakhogy Jonatánt nem volt olyan egyszerű megfogni, Jonatán kutya volt és a kutya gyorsabban szalad, mint holmi Kadlicsek néni.  De azért mégsem volt egészen felesleges ez a rohanás, mert Matyi és Sári így legalább időben érkeztek az iskolába, Kadlicsek néni pedig szaladgált egyet a jó levegőn, ami nagyon egészséges dolog.  Egyszer, amikor Matyi és Sári elbúcsúztak az iskola előtt Jonatántól és beültek a padba, bejött a tanító néni és azt mondta, kedves tanulók, ma arra vagyok kíváncsi, mit tudtok az állatokról, és megkérte Matyit, hogymeséljen a nyulakról. Csakhogy Matyi a nyulakról nagyon keveset tudott, csak a nyúlpaprikást ismerte, így hát csak állt és azt ismételgette, hogy a közönséges nyúl az erdőben él, az erdőben él, az erdőben él, mígnem a tanító néni azt mondta, ide figyelj, Matyi fiam, azt minden kisgyerek tudja, hogy a közönséges nyúl nem a cukrászdában vagy a postán él, inkább azt mondd meg nekünk, mivel táplálkozik, hány foga van meg ilyenek!  De Matyinak fogalma sem volt a nyúl fogairól és a tanító néni azt mondta, elég ebből, leülni, holnap megint kihívlak és ha nem tudod jobban, hát akkor majd nézhetsz!  És amikor délben véget ért az iskola és mindenki hazament, azt mondta Matyi Sárinak, te Sári, neked aztán jó dolgod van, délután játszhatsz Jonatánnal, én meg üljek otthon és a nyulakról tanuljak, most mondd meg, nem vagyok balszerencsés? De alighogy ezt mondta, megpillantott egy amolyan fura urat, aki a fűben mászkált négykézláb, és Sári azt mondta, nicsak, Matyi, ez az úr kutyásdit játszik, nézd csak, mit csinál! De Matyi ingatta a fejét, Sári, te aztán mafla vagy, hát miért játszana kutyásdit, egy ilyen idős ember nem fog kutyásdit játszani, ez az úr elvesztette a szemüvegét, mibe fogadunk!  És igaza volt, az az úr tényleg elveszítette a szemüvegét és nem találta, mert egy szemüveget nehéz megtalálni szemüveg nélkül, de Matyinak szerencsére volt szemüvege és így megtalálta azt a szemüveget és az idős úr nagyon örült és azt mondta, hát ide figyeljetek, mivel ilyen kedvesen segítettetek egy idős embernek, adok valamit. És rámosolygott mindkettőjükre, kiemelt a zsebéből egy letépett telefonkagylót és átadta Sárinak.   ...az az úr tényleg elveszítette a szemüvegét és nem találta, mert egy szemüveget nehéz megtalálni szemüveg nélkül, de Matyinak szerencsére volt szemüvege és így megtalálta azt a szemüveget és az idős úr nagyon örült és azt mondta, hát ide figyeljetek, mivel ilyen kedvesen segítettetek egy idős embernek, adok valamit. És rámosolygott mindkettőjükre, kiemelt a zsebéből egy letépett telefonkagylót és átadta Sárinak.    Sári ettől egy kicsit meghökkent és azt mondta, hát igen, nagyon szép a bácsitól, hogy ezt nekünk adja, de mire jó ez, ezzel aligha telefonálhatunk bárhová is, és vissza akarta adni a kagylót. De nem volt kinek, mert az idős úr már nem volt sehol.    Megáll az eszem, hát hol ez az ember, csodálkozott Matyi.   De Sári azt mondta, nekem aztán smafu, inkább azt mondd meg, mit fogunk csinálni ezzel a telefonkagylóval?  Belebeszélhetsz például, Hallga, csak hallga, hol egy macska farka? Nevette el magát Matyi és Sári is nevetett és tréfából azt mondta, Megugatom, az a jó, jöjjön ide millió!  És alighogy ezt kimondta, a kagylóból egy hang hallatszott, azt mondjátok, millió macskát? Kérem, ahogyan parancsoljátok! És Matyi és Sári nem tudtak hová lenni ámulatukban, mert egyszer csak körös-körül mindenütt egy rakás macska volt, kandúrok és kölykök, feketék és cirmosak, kandúrok ültek az úton, macskák a fákon és kiscicák a háztetőkön és mindegyik úgy nyávogott, hogy az ember füle belefájdult. Elsőként Sári tért magához és azt mondta, ide figyelj, Matyi, ez nem lehet igaz, ennyi macska! És hogy mindez a telefonkagyló miatt? És Matyi azt felelte, hát igen, de mi legyen most ezekkel a macskákkal? Ha hazavinném őket, hát kihajítanak, tudod te, mi az, egymillió macska? És Sári a halántékára bökött és beleszólt a kagylóba, halló, kérem szépen, fogalmunk sincs, mi legyen ezekkel a macskákkal, vissza tudná őket vinni?   És a kagylóból megszólalt a hang, kérem, ahogy parancsoljátok, és abban a szempillantásban eltűnt minden macska, minden kandúr és minden kiscica. És Matyi azt mondta, te Sári, ez tényleg működik, hiszen ez fantasztikus, érted? Nem értem, mondta Sári, de fantasztikusnak fantasztikus, és mindketten a fejüket csóválták, egészen hazáig. Jonatán az első emeleti ablakban ült és már messziről ugatva üdvözölte őket, és Sári azt mondta, szegénykém, ez a Kadlicsek néni megint bezárta, de Matyi elnevette magát, hehe, ha akarod, azonnal itt terem lent, és fogta a kagylót és azt mondta, kérem szépen, nem változhatna Jonatán egy pillanatra madárrá? És a kagylóból a hang jelentkezett, miért is ne, ha azt kívánjátok, hogy madár legyen, akkor madár lesz.    És ebben a pillanatban Jonatánnak máris szárnya volt, és Matyi lentről kiabált, na repülj, mire vársz, és Jonatán meglengette a szárnyait és lejjebb és lejjebb ereszkedett, mígnem leszállt, éppen Sári elé. Nagyon furán nézett ki, egyáltalán nem illettek hozzá a szárnyak és Matyi fintorgott, hallgass ide, Sári, ilyen borzadályos szörnyeteggel csak nem fogunk játszani, csakhogy Sári azt mondta, úgy vélem, feleslegesen aggodalmaskodsz, úgysem játszhatsz, tanulnod kell, holnap felelni fogsz a nyulakból. De erre Matyi megint elnevette magát, hehe, van egy ötletem, miért ne játszhatnánk rögtön nyulasdit, és már mondta is a kagylóba, kérem, nagyon nagy szükségünk lenne arra, hogy mindhármunkból nyúl legyen, és a kagylóból felhangzott, csak nyugodtan, ha nyulak akartok lenni, akkor nyulak lesztek, és seperc, Matyi, Sári és Jonatán máris nyulakká változtak és az erdőben ugrabugráltak.    Ott aztán találkoztak egy idős, ősz bajuszú nyúllal, és amikor elmesélték neki, mi járatban vannak errefelé, hát odahívta egy csomó barátját és velük fogócskáztak egész délután, és közben a nyúléletről meséltek, és számolgatták egymás fogait meg szőrszálait. Így aztán amikor másnap a tanító néni kihívta Matyit, Matyi meg majdne megy órán keresztül beszélt, hogy hány foguk van a nyulaknak felül és hány alul, mennyi szőr van a hasukon és mennyi a hátukon, hány gyerekük van és hogyan játszanak ezek a gyerekek, mit ebédelnek és mit vacsoráznak, mikortájt mennek aludni és mikor ébrednek, és a tanító néni nem akart hinni a fülének és azt mondta, no nézd csak, hát lehetséges ez, hogy egy harmadik bés tanuló többet tudjon a nyulakról, mint én? És hatalmas csillagos ötöst adott Matyinak, és Matyi leült és mosolygott és Sári odasúgta neki, te Matyi, ez a telefonkagyló szenzációs, mondhatom, és Matyi bólintott, hát igen, ehhez hasonló csodát még nem láttam, ezzel aztán olyan kalandjaink lesznek még, hogy csak nézel!