Mai szemmel furcsán tekintünk a király döntésére, a tollfújásra, amely meghatározza, hogy a három fiú merre menjen. Eredete német szokás, de a történet görög, szláv, finn és indiai változataiban három nyílvesszőt lőnek a levegőbe, és így döntik el, hogy a testvérek merre menjenek.   Az is furcsának látszik, hogy a király az utódlás kérdését a fiai között a legszebb szőnyeg megszerzésével kívánja eldönteni, de a régi időkben „szőnyegnek” nevezték a legtöbb bonyolult mintázatú szőttest is; és „szőtték” az emberi sorsok szövedékét a sors istennői is. A király szavai tehát mintha arra utalnának, hogy a döntést a sors istennőire bízza. Leereszkedni a föld sötét gyomrába nem más, mint leszállni az alvilágba. Tökfilkó ezt a lefelé vezető utat választja, miközben két testvére a felszínen vándorol. Nem látszik túlzásnak tehát, ha ezt a mesét úgy értelmezzük, mint amelyikben Tökfilkó saját tudattalanjának felfedezésére indul. Erre a lehetőségre utal a mese kezdete is, amikor a két testvér okosságát szembeállítja Tökfilkó egyszerű jellemével és szótlanságával.   A Három toll azt üzeni, hogy ne apád helyét akard elfoglalni, hanem keresd és találd meg a saját boldogságodat! (Boldizsár Ildikó) A három toll (3)>