OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
VARÁZSMESÉK MESEKUCKÓJA
VARÁZSMESÉK MESEKUCKÓJA : A csizmás kandúr

A csizmás kandúr

  2019.09.25. 16:48

 
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy molnár, annak volt három fia. Halála után nem hagyott semmi egyebet a három fiának, mint a malmát, a szamarát meg a kandúrját. A legidősebb fiú kapta a malmot, a középső a szamarat és a legfiatalabb a kandúrt.

A legfiatalabb az ő kevéske örökségével sehogy sem volt megelégedve.

– A testvéreim – mondá szomorúan – jó móddal élhetnek, ha közösen összefognak; de ha én az én kandúromat megeszem és a bőréből magamnak tuszlit csinálok, akkor nekem nem marad semmi, a mivel életemet tengethessem.

A kandúr figyelmesen kihallgatta ezt a beszédet és vigasztalólag így szólt gazdájához:

 

– Kedves gazdám, soh’se búsúlj olyan nagyon. Adj ide csak egy zsákot és csináltass nekem egy pár csizmát, hogy az erdőbe kimehessek benne, és meg fogod látni, hogy még sem vagy te olyan szegény, mint gondolod.

A szegény molnárfiú nem valami sokat adott ugyan erre az igéretre, erre a biztatásra, de azt az egyet jól tudta, hogy a kandúrja nagyon ravasz és hogy a patkányokat meg az egereket sokféle fortélylyal kijátszogatta. Azért volt némi reménye, hogy szerencsétlen állapotában talán hasznára lehet.

Adott tehát neki, a mit kivánt. A kandúr jó kedvvel felhúzta a kis csizmákat, a zsákocskát pedig a nyakára akasztva, felment egy hegyre, a hol igen sok tengeri nyúl volt. A zsákokba szedett egy csomó lóherét meg káposztalevelet, aztán a zsák mellett kinyújtózkodott, mintha meghalt volna, és várta-leste, hogy egy fiatal, hebehurgya tengeri nyúl belemenjen s hozzálásson a káposzta falatozásához.

Csakugyan alighogy kinyújtózkodott a fortélyos kandúr: jött egy fiatal, fehér és kövér tengeri nyúlacska s belebújt a zsákba. A kandúr erre hamarosan meghúzta a zsákocska korczának a madzagát, avval megfogta és megfojtotta a tengeri nyúlat s indúlt vele tovább, be a városba, egyenesen a király palotájába. Be is eresztették rögtön a király szobájába, ott illedelmesen meghajtotta magát s átadta a királynak a tengeri nyúlat, mondván módosan:

– Im, itt hozok felségednek pompás pecsenyének valót, gazdám, Babagura gróf parancsából, a ki meghagyta, hogy nyujtsam át hódolata jeléűl.

– Mondd meg az uradnak, hogy köszönöm, – szóla a király.

Máskor meg a kandúr a búzaföldre ment, a hol két fogolymadár bújt bele a zsákba, s benn is maradt szépen mind a kettő. Erre ismét beállított a kandúr a királyhoz és átadta a fogolymadarakat, urának alázatos tiszteletével egyetemben. A király kegyesen elfogadta a foglyokat is és jó borravalót adatott a kandúrnak.

Így hordogatott a kandúr nehány hónapon át a királynak időről-időre vadhúst az ura erdejéből. Azonközben pedig az urát is ellátta vaddal, hogy legyen neki ennivalója.

Mikor aztán egy napon megtudta, hogy a király a leányával, a ki csodaszépségű királykisasszony volt, kocsikázni akar a folyó partján, így szólt a gazdájához:

– Ha ma követni akarod a tanácsomat, akkor rendén lesz a szénád. Fürödjél a folyóban azon a helyen, a melyet én megmutatok. A többit aztán bízd rám.

A molnár fia nem tudta ugyan, hogy a kandúr miben sántikál, s mit értsen az alatt, a mit neki az imént mondott; de minthogy megbízott a kandúrja okosságában, hát megtette, a mit az tanácsolt.

A mint a gazdája javában fürdött, arra jött a király, mire a kandúr kiabálni kezdett torkaszakadtából:

– Segítség! Segítség! Babagura gróf a vízbe fúl!

Erre a kiabálásra a király kidugta a fejét a kocsiból; mindjárt megismerte a kandúrt, a ki neki többízben vadhúst hozott, és megparancsolta a test-őrének, hogy siessen a gróf úr segítségére. Azalatt, míg őt a folyóból kihúzták, a kandúr odament a kocsihoz és elmondta a királynak, hogy míg az ura fürdött, tolvajok jöttek és a ruháját ellopták.

A király erre rögtön hazaszalasztotta a szolgáját azzal a parancscsal, hogy a ruháiból hozza el a legszebbiket Babagura gróf úr számára. Nem telt bele százig való olvasás, ott volt a szép ruha s Babagura gróf annak rendje szerint magára is vette, s minthogy nagyon jól állt neki: a királyleány őt nagyon ínyére valónak találta s igen barátságos volt hozzá. A király is igen szíves volt irányában, megkinálta a kocsijával és kérte, vegyen részt a kocsikázásban

A kandúr majd kibújt örömében a bőréből, hogy fortélya olyan jól sikerűlt. Azzal futott előre. Mikor nehány parasztot talált az út mentén, a kik egy réten kaszáltak, így szólt hozzájok:

– Jó emberek, ha kendtek a királynak nem mondják, hogy ez a rét, a melyiken kendtek kaszálnak, a Babagura gróf úré, hát kendteket darabokra vagdalják. Csak ezt akartam kendteknek hírűl adni.

A király, mikor elhaladóban volt, csakugyan megkérdezte a kaszásoktól, hogy kié az a rét, a melyiken kaszálnak.

– A Babagura gróf úré, – felelték a kaszások egy szívvel-lélekkel mindnyájan, mivel szegények féltették a bőrüket.

– Magának szép birtoka van itt, gróf úr; ez a rét jó jövedelmet hozhat évenkint, – mondá a király, mire a kérdezett csak hajtogatta magát.

A kandúr egyre futott előre. Most meg aratókra bukkant és így szólt hozzájok:

– Jó emberek, ha nem mondják kendtek a királynak, a ki nemsokára errefelé jön, hogy ez a búzaföld, a melyiken aratnak, a Babagura gróf úré, akkor kendteket darabokra vágják. Csak ezt akartam kendteknek hírűl adni.

A király oda érvén, tudni akarta, kié az a sok élet. Mindjárt meg is kérdezte az aratókat.

– A Babagura gróf úré, – felelték az aratók, és a király örűlt rajta.

A kandúr folyvást futott előre. Ugyanazt mondta mindenütt, a hol csak munkások dolgoztak, és azok ugyanazt felelték a király kérdésére. A király ámúlt-bámúlt a Babagura gróf sok vagyonán.

Utóljára a kandúr egy szép kastélyhoz ért, a melyik egy varázslóé volt, a ki rengeteg gazdag volt; mert az egész tájék, a hol a király keresztűlhaladt, a kastélyhoz tartozott. A kandúr megtudakozta; ki az a varázsló s miben áll a mestersége. Azzal engedelmet kért, hogy tisztelkedhessék nála.

A mint bement a kandúr a varázslóhoz, mondotta neki, hogy ilyen közel jártában nem akart elmenni a nélkűl, hogy nála ne tisztelegjen. A varázsló a kandúrt igen szívesen fogadta s leültette.

– Azt állítják – kezdte a kandúr a beszédet, – hogy magának, uram, megvan az a tehetsége, hogy mindenféle állattá át tudja magát változtatni. Hogy példáúl az oroszlánnak vagy az elefántnak az alakját is föl birja venni.

– Hát az való igaz, – felelte a rémséges ember, – és hogy azt neked megmutassam, mindjárt át is változom oroszlánná.

Látván ezt a kandúr, tette, mintha megijedt volna s hirtelen felmászott a ház tetejére, a mi nem ment a csizmácskákban a szokott könnyűséggel. A mint pedig a varázsló visszanyerte emberi alakját, a kandúr ismét lejött és bizonykodott, hogy halálos félelmek közt volt.

– Aztán – folytatá – még azt is mondják, de a mit alig hihetek: hogy magának megvan az a tehetsége is, hogy a legkisebb állatok alakját is fel tudja venni, példáúl, hogy át tud változni patkánynyá, vagy egérré. No ezt én már kötve hiszem, ezt én lehetetlennek tartom.

– Lehetetlennek? – mondá a varázsló. – No hát lásd meg!

És abban a pillanatban egérré változott át és ide-oda futkosott a szoba padozatán.

Ez kellett csak a kandúrnak. A mint az egéralakot megpillantotta, nyomban nekiugrott, megfogta és megette.

Ekkorra a király éppen a szép kastélyhoz ért és meg akarta tekinteni. A kandúr hallotta a kocsit a felhúzó hídon zörögni, kifutott elébe s a küszöbön megállva, így szólt a királyhoz:

– Isten hozta felségedet Babagura gróf úr kastélyában!

A király odafordúlt a grófhoz és mondá:

– Ejnye, gróf úr, hát ez a pompás kastély is a magáé? Ha megengedi, hát megtekintem a belsejét.

A gróf erre odanyújtá a királykisasszonynak a kezét, hogy a kocsiról lesegítse, és utána ment a királynak. Ezután egy nagy terembe mentek, a hol pompás lakoma volt készen, a mit a varázsló rendelt magának: az asztalon minden edény aranyból meg ezüstből való volt.

A király látván, milyen gazdag Babagura gróf s hogy más jeles tulajdonsága is van neki: – kitünően tud hallgatni: hát annyira megnyerte a tetszését, hogy oda igérte a leányát feleségűl.

A gróf erre földig meghajtá magát, megköszönte a megtiszteltetést és még aznap egybekelt a szépséges királykisasszonynyal.

Kandúr mester pedig nagy úr lett a király udvarában. Nem fogott most már egeret, hanemha egyszer-másszor csak úgy kedvtelésből meg tréfából.

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót