A Krea Kortárs Művészeti Iskolába jártam tervezőgrafika szakra. Nem könnyű pontosan visszaemlékezni, mert ebben az időszakban elvétve volt már néhány kisebb illusztrációs munkám, de a Magyarország szubjektív atlaszában való részvétel volt akkoriban a legkomolyabb, amiből a legtöbbet tudtam tanulni. Szívesen emlékszem vissza a sok közös ötletelésre, és szakmailag is sokat fejlődtem a munka során. Hogyan érkezett a felkérés A világ legszebb mondái illusztrálására? Mit szóltál hozzá? A kiadótól Gyovai Kati keresett meg e-mailben, és nagyon boldog voltam, mert egyből azt éreztem, hogy ezt a témát szinte nekem találták ki. Mit gondoltál eleinte a Katharina Neuschafer szövegéről, Nádori Lídia fordításában? Az első gondolatom az volt, hogy bárcsak létezett volna ez a könyv, amikor én voltam gyerek. Izgalmasnak tartottam a történeteket, és sokat olvasok mitológiai témában, de még így is sok olyan újdonsággal és meglepő érdekességgel szolgált a szöveg, amiről eddig még nem hallottam. Tetszett, hogy jól körbejárja a nyugat-európai mondavilág hőseit. Van bevált munkamódszered, vagy minden illusztrációs munkának máshogy látsz neki? A világ legszebb mondái esetében milyen fázisokból épült fel egy illusztráció? Ha könyvillusztrációról van szó, akkor az első lépés az, hogy elolvasom a szöveget, miközben bejelölök minden izgalmasabb részt, ami vizuálisan megfog. Ezt a mennyiséget aztán persze le kell szűkíteni úgy, hogy egyenletesen legyenek elosztva a képek. Ezután, ha kell, akkor kutatok egy kicsit (vagy sokat…) az adott témában. A világ legszebb mondái esetében például arról, hogy milyen ruhákat viseltek, milyen házakban éltek akkoriban az emberek. Hogy hordták a hajukat? Milyennek képzelték el az isteneiket, hőseiket, milyen a népművészetük? Ez mind nagyon inspiráló hatással van rám, és sok új ötletet is ad a részletekre nézve. Ezzel párhuzamosan kezdem el az illusztrációk megrajzolását általában először ceruzával, majd digitálisan fejezem be őket. Illusztrációidban A világ legszebb mondái c. kötettől függetlenül is gyakran jelennek meg mitikus lények, szereplők, úgy tűnik, rajongsz ezért a témáért. Honnan ered az érdeklődésed? Igen, ezért is örültem különösen a felkérésnek, mert mindig nagyon érdekelt ez a téma. Már gyerekként is odavoltam érte, először a legismertebbekkel, Egyiptommal és a görögökkel kezdtem, aztán jött az Arthur-mondakör, és nem volt megállás. Sokszor nyaraltam akkoriban az unokatesóméknál, ahol rengeteg régi könyv volt, és imádtam ezek között kutatni. Volt egy nagy, száraz mitológiai lexikon, amiből szerintem órákig olvasgattam különféle népek isteneinek neveit és tetteit, elképzeltem, hogy nézhetnek ki, történeteket gyártottam hozzájuk. Melyik a kedvenc mondád vagy mondaköröd a kötetből és miért? Jelenleg a könyvben szereplők közül az északi és a kelta mondakör áll hozzám a legközelebb. A kelták esetében nagyon megfog, hogy tisztelik a természetet és mágikus erőt tulajdonítanak neki, összhangban vannak az élet körforgásával. Szerintem most is az egyik legfontosabb dolgunk lenne, hogy megtaláljuk a közös hangot a természettel, hiszen elvileg mi magunk is annak vagyunk a részei. Mikor és hol láthatjuk legközelebb munkáidat? Most egy szláv folklórral kapcsolatos könyvön dolgozom, és a saját könyvötletemet fejlesztgetem, valamint kilátásban van egy februári kiállítás szintén népmese témában, amit már nagyon várok. Forrás: naphegykiado.hu