A Babaróka ajándéka című könyvben fellelhető történet-vonal eseményeiben a legtöbb hasonló gondokkal küzdő kisgyermekes szülő saját magára ismer. Saját életének történeteiből is merített a mese írása során?   A férjemnek nem is tetszett eleinte, hogy a hétköznapjainkból írok könyvet. De engem éppen ez vonzott. Az állatszereplők kellően eltávolítják ugyan, de azért Mamaróka én vagyok.   Mind a Babaróka kertje, mind a Babaróka ajándéka című kötetben megjelenik a dolgozó szülő motívuma. Felüdülést jelent, hogy az édesanya alakját és általában a családot nem idealizáltan ábrázolja, hiszen a felnőtteket is elgondolkodtató történetekben a házastársak közötti feszült pillanatokról, ellentétekről, előbb-utóbb béküléshez vezető veszekedésről is olvashatunk. A szereplők időnként betegeskednek, a nagyok néha cigarettáznak és hangoskodnak, Mamarókát a mai fiatal anyákat érintő kihívás elé állítja, hogy az édesanya és dolgozó nő szerepének egyaránt meg kell felelnie, és maga Babaróka sem viselkedik mindig példásan. Milyen hagyományok, hatások ihlették ezt a meseformát?   Nem sok károsabbat tudok elképzelni, mint a tökéletes család eszményképét. Kitartok az elég jó szülő és az elég jó család mellett. Az elég jó ott kezdődik, hogy nem hazudunk, hogy nem teszünk úgy, mintha hibátlanok volnánk. Fontos beszélni arról, hogy a felnőttek veszekszenek, hogy anya is lehet beteg, hogy lehet türelmetlen, dönthet rosszul. És kérhet bocsánatot is.   Az egyes publicisztikáiban, verseiben felbukkanó társadalomkritikai szál mintha a gyerekeknek szóló művekben is jelen lenne. Ez tudatos döntés volt az Ön részéről?   Nem, most meg is lepődtem. Ha igen, akkor egyszerűen azért van, mert kihallatszik mindenhonnan, amit leírok. Ha valamit kritikusan szemlélek, akkor ezek szerint nem tudok más hangon beszélni róla.   Az egyik történetben Babaróka összeveszik az anyukájával, mire az anyuka egy ponton feláll és elmegy otthonról, egyedül hagyja a kisrókát otthon. Ezt nekem még olvasni is nehéz volt, a környezetemben lévő gyerekek viszont egyáltalán nem akadtak fenn rajta. Érdekelne, miért folyamodott ehhez a “mai szülők” számára drasztikus megoldáshoz. Lehet azzal magyarázni, hogy ez egy állatszereplő, a rókák jönnek-mennek a kölyköket hátrahagyva, ugyanakkor teljesen antropomorf a mese.   Az egyik legtraumatikusabb élménye a gyerekkoromnak, hogy egyszer otthon hagytak egy bevásárlás erejéig. A mai napig nem szeretek egyedül lenni egy házban, szorongással tölt el. Ugyanakkor erős bennem sokszor a menekülés vágya. Hogy nem bírom tovább, és most elrohanok. Még sose hagytam egyedül a gyerekemet egy lakásban, de volt, hogy már az is kétségbe ejtette, hogy a szobából kimegyek. Egyszerre értem meg az elrohanó anyát, és a halálra rémült, kapaszkodó gyereket.   A tündérkeresztanya című könyvet számos kiváló vers - például a Pókkeirngő, a Kék őzek, vagy a Rózsa tövissel gazdagítja. Ezek a tréfás, gyerekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztató, akár önálló kötetbe is foglalható költemények már a történetek keletkezése előtt is léteztek vagy kifejezetten a mesék inspirálták őket?      A versek jó része régen megvan, meg is jelentek a Szörnyszomszéd című kötetemben. Szerettem volna azonban, ha egy igazi gyerekkönyvben is helyet kapnak. Egy részüket a bennem élő gyereknek írtam, más részük már a történetekhez született.   Az ugyancsak A tündérkeresztanya című művet végig kísérő, a valóság és a mesék elemeit ötvöző, olykor Mary Poppinsra emlékeztető Keri keresztanya segítő alakja egy olyan archetípus modern változata, ami után titokban minden kisgyerek vágyakozik. Hamupipőke is egy jóságos tündér segítségével jut el a bálra és ez a figura számos népmesében is megjelenik. Műveiben szívesen merít a népmesék, a folklór világából, vagy esetleg létezik-létezett az Ön életében is egy olyan mesés figura, mint Keri?   Valahol azt olvastam, hogy még a legborzalmasabb családot, a bántalmazást is kibírja egy gyerek, ha van egy felnőtt, aki hisz neki, akiben megbízhat, akire számíthat. És egy-egy ilyen felnőttre sokszor még az elég jó szülő mellett is szükség van. Talán már az segít, hogy a rendszeren kívül áll. Nekem nem volt ilyen Tündérkeresztanyám, és nagyon örülök, hogy a lányomnak van – egy régi barátnőmet hívja így, aki ha nagyon más temperamentumú is, mint Keri, nagyon sokat segít nekünk, az elfoglalt szülőknek.   Egri Mónika és Sulyovszky Sarolta gyönyörű, pasztell színekkel dolgozó rajzai finom eleganciával, a történeteket diszkréten követve illusztrálják a korábban említett munkákat. Hogyan született ez az együttműködés?   Mónit talán még a kiadó vezetője javasolta. Nagyon szerettem a humorral teli rajzait, ahol mindegyiken van egy-egy kis meglepetés. Azt hiszem, akkor köteleződtem el mellette, mint alkotótárs mellett, mikor átküldte a rajzokat, és az egyiken, ahol Babaróka épp orvosnál van, nem volt jelen Mamaróka. A kislányom rögtön szóvá tette, hogy ilyen szörnyű helyzetben ott kellene lennie az anyukának is. Ezt megírtam Móninak, félóra múlva küldte a rajzot, ahol már ott van Mamaróka, hogy támaszt nyújtson a kisrókának. Sárit én választottam egy másik könyvbe készített illusztrációi alapján. Némelyik képébe szeretnék belemászni, annyira hívogató a világa.   2019 júniusában a HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum és a Könyvtárostanárok Egyesületének diákzsűrije a Babaróka ajándéka című művéért Önt, a Bolyongó című mesekönyvért pedig Papp Dórát választotta az év gyerekkönyvírójának. Milyen érzés, hogy a gyerekolvasók lelkét láthatóan megérintik az Ön által alkotott történetek?   Hát, ez a legnagyobb elismerés. Hiszen gyerekeknek írtam. Sajnos nem tudom, hány évesekből állt a diákzsűri. Biztos nem óvodásokból, de talán még élénkek az emlékeik arról, hogy ők milyen mesékkel azonosultak 4-6 éves korukban. A felnőtteknek írt könyveim esetében is érdekel ugyan a szakma, de az igazi visszajelzés az olvasó tetszése. Gyerekkönyvnél meg pláne – bár ilyen kicsiknek szóló könyveknél az a jó, ha a szülő is rezonál a leírtakra, és remélem, ezt is sikerült elérnem. Forrás: litera.hu