A tizenkét hónap |
görög népmese |
2020.01.14. 01:26 |
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreganyó, aki gyógynövényeket gyűjtött az erdőben. Egy nap egy barlangra lett figyelmes. Óvatosan, vigyázva bedugta a fejét, s uramfia, ugyancsak elcsodálkozott! Tizenkét egyforma kis suhancot látott ott egy padkán ülni egymás mellett, szép sorjában. Voltak köztük lányok és fiúk, az egyik fehérben volt, a másik zöldben, a harmadik aranysárgában: ők voltak a tizenkét hónap. Meg is kérdezték az öreganyót:
– Mondd csak meg nekünk, melyik hónapot tartod a legszebbnek?
Az öreganyó végignézett rajtuk, és ezt válaszolta:
– Mind a tizenkét hónap igen szép. Januárban hullik a hó, februárban esik az eső, márciusban bimbóznak a rügyek – mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű!
|
|
A tizenkét királykisasszony |
erdélyi magyar népmese |
2020.01.13. 00:24 |
 Volt egyszer, hol nem volt, csak az biztos, hogy nagyon régen volt, volt egyszer egy király, s annak a királynak volt tizenkét leánya. Úgy féltette őket, mint a szeme fényit. Egy nagy terembe háltatta őket, s még kívül az ajtóra vaspántokat csináltatott, azt is lelekatolta, nehogy valakik a kisasszonyokhoz hozzáférjenek. Hát mégis minden reggel az vette észre, hogy mind a tizenkét kisasszonynak a cipője a küszöbre volt dobva, s összevissza volt táncolva, még el is voltak szakadva.
Hát nem tudta elképzelni, hogy hová járhattak ezek a leányok éjnek idején. Ki is hirdette az országban, hogy annak ád egy leányt a tizenkettő közöl, aki meg tudja lesni, hogy hol járkálnak az ő leányai.
Hát vállalkoztak is hercegek, királyfik, grófok, mindenféle előkelőségű nép, de hát csak annyit értek vele, hogy el lettek csapva a palotából. Sokan próbálkoztak, de ki nem találta senki se. Nagy hirdetmények voltak kitéve a királyi városban minden falra. Megkapja a tizenkét leány közül, amelyiket választja.
Egyszer egy katona is megállott egy hirdetmény előtt, s ott olvasta. S ahogy olvasta, elkezdett sóhajtozni:
|
|
A tizenkét varjú |
|
2018.10.01. 22:43 |
|
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, túlonnan túl, innenen innen, volt egy szegény özvegyasszony, s annak tizenkét fia s egy leánykája. Búsult is szegény feje eleget, hogy mivel tudja eltartani ezt a tenger sok gyermeket, mert száraz kenyér is mikor volt s mikor nem az asztalfiában.
Jött haza egyszer a tizenkét fiú, körülfogták az anyjukat, hogy lépni sem tudott a szobájában, s ahányan voltak, egyszerre mind kenyeret kértek, s csak az volt a híja, hogy kihúzzák a házból.
Hát azt ugyan senki ne csudálja, hogy a szegény asszony elvesztette a béketűrését. Hiszen adott volna ám, ha lett volna, de nem volt. Nagy elkeseredésében azt találta mondani:
– Ó, istenem, bocsásd meg a bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!
No, halljátok csudát, mi történt! Az történt, hogy abban a szempillantásban a tizenkét fiú mind varjúvá változott, s mert, hogy éppen nyitva volt az ablak: huss! Kirepültek, s mire csak egy jajszót is mondhatott volna az anyjuk, úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el!
|
|
A tülökvár |
|
2016.03.13. 16:06 |
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, túlonnan túl, még azon is túl, volt egyszer egy király. Ennek a királynak annyi vára volt, hogy szerét-számát sem tudta már.
Egyszer, amint ott üldögélt a palotája tornácán, elkezdette számolgatni, sorolgatni, hogy mi mindenféle vára van neki. Hogy van már neki arany vára, ezüstvára, gyémántvára; van neki favára, de még üvegvára is; van neki mindenféle vára, csak tülökvára nincs.
No'iszen, ha nincs, majd lesz.
|
|
A Tündértó titka |
|
2019.09.24. 14:40 |
 A Duna mentén, Szigetközben, Csallóközben minden faluban mesélik a öregek, hogy valamikor tündérek éltek itt a szigeteken. Nagyon jó világ volt még akkor, Aranykertnek is hívták ezt a vidéket. Cikolasziget határában, a Vörösfüzesen van egy régi medermaradvány, a nép Tündértónak mondja. Partját sás, nád szegélyezi, közte vízililiomok pompáznak, s a víz tükrén tündérrózsa nyílik. Azt tartják róla, hogy itt volt régen a tündérek palotája. Csillogott-villogott a víz színén, ha rásütött a nap, mert még a zsindelye is aranyból volt.
Egyszer aztán megromlott a világ. Háborúk jöttek, az emberek gyilkolták egymást, így a tündéreknek nem volt maradásuk. Elköltöztek innen messzire. De az itteni embereket szerették, ezért ajándékot hagytak itt nekik.
|
|
A Tűzmadár |
orosz népmese |
2018.10.14. 12:24 |
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt egyszer egy roppant birodalom, s abban élt egy nagy erejű, nagy hatalmú cár. Volt ennek a cárnak egy derék íjásza, annak pedig egy táltos paripája.
Elindult egyszer az íjász az erdőbe vadászni.
Ahogy a sűrű sötét erdőt járta, egyszerre csak rátalált a Tűzmadár arany tollára. De mint az élő tűz, úgy ragyogott az a toll!
Azt mondja neki a táltos paripa:
|
|
A Zöld Lovag |
dán népmese |
2017.11.15. 10:21 |
 Egyszer volt, hol nem volt... Volt valaha régen egy király meg egy királyné. Egyetlen gyermekük volt, egy szépséges királykisasszony. Ez a királykisasszony még igen aprócska lány volt, amikor édesanyja halálos betegségbe esett. Mikor a királyné érezte, hogy már csak rövid ideje van hátra, magához szólította a királyt, és így szólt hozzá:
- Kedves jó férjem! Nyugodtan halok meg, ha megígérsz valamit. Ha csak tudod, minden kérését teljesíted a lányunknak, akármit kér is tőled.
A király megígérte, és a királyné rövidesen meghalt. A király sokat búsult érte, mert igen szerette, s ha nincs az egyetlen szem leánykája, talán még utána is hal bánatában. E lányka volt özvegy életének egyetlen vigasza; soha egyetlen kívánságát meg nem tagadta volna. Ezzel aztán kicsit el is kényeztette a királykisasszonyt; de nagyobb baj nem lett a dologból, mert kedves, szófogadó, derék természetű lány volt.
A királyi kastélytól nem messze ódon udvarház állt, egy gróf özvegye lakott benne egyetlen leányával; ez valamicskével idősebb volt a királykisasszonynál.
|
|
A zöldszakállú király |
|
2016.08.25. 12:54 |
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még azon is túl, ahol a kurta farkú disznó túr, volt egy zöldszakállú király. Az a zöldszakállú király egyszer fogta magát, elindult vándorolni.
Már nagyon sokáig vándorolt, bizonyosan megjárt már száz tű hosszát egyszer csak azon vette magát észre, hogy bizony tizenhét esztendeje már annak, amióta ő hazulról eljött. A sok járás-kelésben nagyon kifáradt, megszomjazott, leült egy patak partjára. Azután lehasalt a víz színéig hogy majd iszik egy jót.
Alig kortyantott egyet-kettőt, valaki megfogta a szakállát. Húzta volna ő vissza, de nem tudta.
Odakiált a vízbe:
|
|
Aranyszóló pintyőke |
|
2014.09.19. 19:23 |
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét ország ellen volt, az Óperenciás-tengeren is túl, de az öreganyám házán is túl volt, élt a világon egy király. Annak volt három fia.
Már nagyon öreg volt, a szemét úgy kellett vasvillával feltámasztani. Azt mondja egyszer a fiainak:
- Fiaim, ha ti a fiatalságnak meg a halálnak vízéből tudnátok nekem hozni, s megkerítenétek az aranyszóló pintyőkét, megfelezném veletek a birodalmamat.
Több sem kellett a három királyfinak. Ment, nyergelt egyszerre mind a három. A két öregebb szép paripára, a legkisebb egy csúnya, szürke lóra.
|
|
Az aranyostarajos kiskakas |
|
2014.09.19. 20:26 |
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kandúr, egy rigó és egy aranyos tarajos kiskakas. Az erdőben laktak egy kunyhóban. A kandúr és a rigó eljárt fát vágni, a kiskakast pedig otthon hagyták. Így történt ez minden reggel.
Amikor a jó barátok elmentek, szigorúan a lelkére kötötték:
- Messzire megyünk, te maradj itthon, tarts rendet a házban, de meg se nyikkanj, ha jön a róka, az ablakon se nézz ki!
Amint megtudta a róka, hogy a kandúr és a rigó nincsenek otthon, odaszaladt a kunyhóhoz, leült az ablak alá és elkezdett énekelni:
|
|
Az aranytojó madár |
|
2018.10.01. 22:46 |
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy nagy-nagy hegy, azon a hegyen volt egy fa, annak a fának egyik ágán egy fészek, abban a fészekben egy madár. De micsoda madár! Akár hiszitek, akár nem: aranytojó madár, aki mindennap egy aranytojást tojt.
Hát egyszer mi történt? Az történt, hogy a madár kirepült a fészekből, s történetesen éppen akkor járt arra egy vadász.
Ahogy meglátta, fölmászott a fára, belenézett a fészekbe, s hát, uramfia, aranytojást látott benne!
|
|
Az állatok nyelvén tudó juhász |
|
2020.01.19. 18:29 |
 Ahogy mentem, mendegéltem, elmentem Pelegre, ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét, abból választottam ezt a legszebbiket.
Hol volt, hol nem volt, még az Óperencián is túlnan volt, az üveghegyen innen volt, kidőlt, bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, teli volt kaláccsal, egy se volt benne. Hát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. Ahogy a juhait őrzötte az erdőben, meglátott messziről egy tüzet.
Abban egy rettentő nagy kígyó sírt:
– Segítsél ki, te szegényember, jótét helyett jót várj; mert az én édesapám a kígyók királya, és megjutalmazza a te hűségedet.
Hát kapta a juhász, levágott egy karót, s azzal kivette a kígyót a tűzből. A kígyó elmászott egy darabon. Felemeltek ott ketten egy nagy követ. A kő alatt lyuk volt, azon lementek a föld alá, a kígyók királyához. Kérdezte a kígyók királya:
– Mit kívánsz, te szegényember, amiért a fiam életét megmentetted a haláltól?
Azt mondta a szegényember, csak azt kívánja, hogy az állatok nyelvét értse. A kígyók királya megadta, de egy feltétel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani, mert akkor azonnal meghal. Azzal visszajött az ember a földre.
|
|
Az égig érő fa |
|
2018.09.25. 18:13 |
|
Volt, ahol volt, nem tudom, merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy öreg király, s annak egy igen-igen szép leánya. Bezzeg volt is kérője a királykisasszonynak, de mennyi! A világ minden tájékáról jöttek az öreg király udvarába dali királyfiak, mindenféle hecke-ficki hercegek, de a királykisasszonynak egy sem tetszett. Azt mondta valamennyinek, hogy ő, míg a világ világ lesz, férjhez nem megy, el nem hagyja az ő édes apjaurát.
Az öreg király örült is, búsult is ezen a beszéden. Örült, mert erősen szerette egyetlen leányát; búsult, mert elgondolta, hogy ha meghal, árván marad ez a gyenge virágszál, s az a sok haragos királyfi még elveszi tőle az országot. Mondta is sokszor a leányának:
|
|
Az égig érő paszuly |
|
2014.09.19. 23:07 |
|
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény asszony. Annak volt egy fia meg egy kis tehénkéje. Egyszer úgy elfogyott az ennivalójuk, hogy el kellett a kis tehénkét hajtsák a vásárra, hogy eladják. Mondja az anyja a kisfiúnak:
– Eredj, fiam, reggel hajtsd el. De vigyázz ám, hogyan adod el, nehogy károsak legyünk benne.
El is hajtotta a fiú a vásárra, hát mindjárt akadt is vevője. Meg is csinálta a vásárt a fiú, elcserélte a tehenet egy szem paszullyal.
Vitte haza a paszulyt a kisfiú, mutatja az anyjának, mit kapott. Az anyja sírt keservesen, hogy a tehénkét ennyiért adta oda.
|
|
Az eső, a dér és a szél ajándéka |
|
2018.10.10. 12:52 |
|
Hol volt, hol nem volt ezen a nagyvilágon, volt egyszer két testvér. Az egyik igen gazdag volt, a másik igen szegény. A szegény testvérnek a szegénységéhez még igen sok gyereke is volt. Karácsony éjszakáján a szegény sorsú testvér, hogy az éjféli misére felkészülhessen, fölkelt, és tüzet akart rakni, mert az esteli parázs már hamuvá lett. Hiába kotorászott az iszákjában, mert ott se kovát, se taplót nem talált, amivel tüzet lehetett volna kiütni, s így tüzet nem rakhatott. Elküldte hát a legnagyobbik fiát a szomszédban lakó gazdag testvéréhez, hogy adna nekik egy kis parazsat tüzet gyújtani. A gazdag testvér olyan jó testvér volt, hogy nem csak hogy parazsat nem adott, hanem a fiút még nyakon is csípte, és kilökte szobájából, s közben nagyot rikkantott:
- Hát még éjjel sem hagytok nekem békét, s méghozzá ilyen nagy ünnep estéjén!
A fiú hazament, s elmondta apjának nagy keserűséggel, hogy a bátyuram milyen szíves volt irányában, a jó vendéglátáson felül még ki is lökte. Hiába fájt a szegény embernek ez a testvéri jóindulat, mégsem segíthetett magán. Idegenekhez nem akart menni tüzet kérni, hanem felmászott a háza előtt álló magas jegenyefa tetejére, s onnan nézett szét a mezőségen, hogy lát-e valahol világosságot.
|
|
Az már nem igaz! |
|
2018.09.25. 14:39 |
 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember; volt annak három fia.
Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyant tud mondani, amit ő el nem hisz.
Meghallja ezt a szegény ember legidősebb fia, akit Péternek hívtak, kapja-fogja, elmegy a királyhoz; megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal.
A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem mondta senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént. Pedig akkor már annyi királyfi meg isten tudja, micsoda nagyúr megfordult a király előtt, mint csillag az égen, mint fűszál a réten, s mindegyik a királykisasszonyt akarta volna elvenni, de egy se tudott olyant mondani, amit a király el ne hitt volna.
|
|
Az okos leány |
|
2018.01.02. 07:35 |
E gyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros, okos leánya. Olyan okos volt, hogy hetedhét országra eljutott a híre.
Meghallotta ezt a király. Odaizent, hogy van neki a padlásán százesztendõs kendere, fonja meg azt aranyfonálnak.
A leány erre visszaizent, hogy van nekik egy százesztendõs sövénykerítésük, csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az aranyfonalat. Mert azt csak nem kívánhatja, hogy a drága aranyfonalat hitvány faorsón fonogassa.
|
|
Az öreg halász és nagyravágyó felesége |
|
2015.09.06. 21:24 |
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége. Egyszer elment az öreg halász a tengerre, halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája egyszer csak megszólal a ponty:
- Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:
- No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
- Fogtam én egy nagyon szép pontyot.
- Hát miért nem hoztad haza?
- Úgy könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
- Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék. Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
|
|
Az üveghegyi királylány |
|
2018.09.30. 16:37 |
 Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, a gyémántkazlakon meg túl, volt egyszer egy messze földön híres király. Volt három fia. Egyszer megbetegedett a király. Érezte, hogy már az ajtaján kopogtat a halál. Elhívatta hát az udvari varázslót. Kérte, hogy segítsen rajta.
– Erre nekem nincs orvosságom, felséges királyom. Csak egy orvossága van ennek, az is a tenger-szigeten van. Onnan elhozni meg még senki sem tudta. Csak az tudná, aki a legjobban szereti felségedet.
A király magához hívatta a fiait.
|
|
Babszem Csacsi (1) |
|
2020.01.13. 03:38 |
 Túl az Óperenciás-tengeren, túl az Üveghegyen, a világ végén is túl, valahol messze-messze, nagyon messze, de még azon is túl hét és fél kakaslépéssel, volt egy hatalmas nagy erdő. Hogy az erdő mekkora volt, azt valójában senki nem tudta, mert bizony körüljárni még paripán is száz év alatt talán, ha lehetett volna.
Ennek a hatalmas erdőnek a közepén volt egy icuri-picuri falucska, és ebben az icuri-picuri falucskában lakott egy igen-igen szegény favágó. Hiába dolgozott a jó lélek látástól vakulásig, sehogy se tudott zöld ágra vergődni.
De hát hogy is tudott volna, mikor a rengeteg fát, amit kivágott, mind a hátán kellett hazahordania. Volt ugyan szekér abban a faluban, de az nem az övé, hanem a Gólalábú Gazdag Gerzsoné volt. Az meg megnyúzta volna a szegény embert. Nem sokkal kért volna többet egy fuvarért, mint amennyit az egész fa ért. Ezért aztán leginkább csak magát fogta be a szegény ember. De nem zúgolódott. Csak néha-néha, ha nagyon elfáradt, akkor sóhajtott fel szokása szerint:
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Hol volt, hol nem volt, hetedhét ország ellen volt, az Óperenciás-tengeren is túl, de az öreganyám házán is túl volt, élt a világon egy király. Annak volt három fia.
