Bánáti Anna   A Dash és Lily 12 napjának üzenete egyszerű, de nagyon fontos minden 17 éves számára: teljesen rendben van, hogy van, amikor semmi sincs rendben. Teljesen oké, hogy Lily aggódik a nagyapja miatt, hogy szomorú, amiért a bátyja össze akar költözni a barátjával, hogy haragszik a szüleire, amiért ők meg Connecticutba költöznének anélkül, hogy őt megkérdezték volna erről. Teljesen normális, hogy fél a változásoktól, mint ahogy az is, hogy a kezdeti vattacukor-szerelem már kevésbé rózsaszín és forrócsokimámoros, mint az elején, és hogy néha bizony bosszantja, ahogy Dash viselkedik. Egy idő után persze rájönnek, hogy sokkal egyszerűbb, ha megbeszélik egymással, mi bántja őket ahelyett, hogy úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, hátha akkor megoldódnak maguktól a problémák. A kissé keserédesebb, borongósabb és karácsonymentesebb hangulat ellenére a Dash és Lily 12 napja ugyanolyan dashéslilys, mint az első kötet volt. Lily ugyanolyan imádnivaló és kattant, mint eddig: odavan mindenért, ami tele van cukorral, és a „csipába” szót használja ahelyett, hogy… na, igen. Dash pedig ugyanolyan cinikus, mint amilyennek megismertük. De közben mindketten változtak is. Lily mintha egyre inkább próbálna kitörni a családi aggodalom gyűrűjéből, egyre kevésbé hagyja, hogy mások mondják meg, mi a jó neki. És egyre gyakrabban használja a csipára rímelő szót. Az örökké cinikus Dashre pedig egyre gyakrabban ragad rá Lily lelkesedése és naivitása, sőt még a karácsonyt is megszereti. (Bár felmerül a gyanú, hogy vajon nem csak ürügynek használja-e Lilyvel való kapcsolatát arra, hogy több időt tölthessen igaz szerelmével, Lily nyolcvanéves nagynénjével.) A Dash és Lily 12 napjában megint találkozhatunk a szokásosnál is lassúbb, fülig szerelmes Bumival, a senki-se-tudja-őt-hova-tenni Edgar Thibauddal és Lily tapizós, full-time Télapó nagybácsijával, Sallal. És persze a piros Moleskine is új szerepet kap… A Dash és Lily második része neked való, ha: -  te is azonnal szerelembe estél az első könyvvel   -  azt gondolod, hogy a te barátaid a legfurcsábbak a világon   -  mostanában kicsit rossz kedved van   -  végre nem arról olvasnál, hogy hogyan jön össze a fiú és a lány, hanem arról, hogy mi történik utána   ittvalahol.blogspot.com   A regény egy évvel az előző könyv után játszódik, megint felváltva olvashatjuk Dash és Lily szemszögéből az eseményeket. Először Dash mesél az eltelt évről, ami nem volt könnyű: Lily teljesen eltávolodott tőle, köszönhetően nagyapja balesetének, és a kettejük közötti rossz kommunikációnak.  Lily bátyja veszi a kezébe a dolgokat - leül Dashhel, hogy megbeszéljék, hogyan tudnák visszahozni a lelkes, karácsonyimádó Lilyt. 12 napjuk van karácsonyig - 12 nap, hogy a fiatalok rendezzék a kapcsolatukat, és közben karácsonyi hangulatba kerüljenek. A könyv első felét szinte végig untam és idegesített, hogy milyen kis hülye a két főszereplő. Oké, hogy kamaszok, hogy első szerelem, de istenem, miért nem lehet kinyitni a szátokat, és megmondani egymásnak, hogy mi a bajotok? Nincs is bajuk igazából, csak nem bírják kimondani a nyilvánvalót vagy nem tudnak rákérdezni erre. A könyv második fele hozta az első részből megszokott bájos kalandokat, de azért még itt is bele tudott a szerzőpáros írni pár hülye jelenetet... csillámbaleset? Komolyan? Ami tetszett: hogy az első rész rózsaszín felhője után felvette a történet fonalát, megmutatta a való élet problémáit, és hogyan lehet megküzdeni vele. Főleg Lilynek, mert a védett kis álomvilágán egyre több a repedés - nagyapja balesete volt ennek a kezdete, és később még néhány változás tetézi, amit borzasztó nehezen kezel. Dash viszont kitart mellette, mert ő már többet tapasztalt az ilyen dolgokból és támasza tud lenni a lánynak. Ami miatt ajánlom: karácsonyi hangulat, New York, ill. a kamaszoknak érdekes lehet a szerelmi/párkapcsolati szál.