Szerinted kitől örökölted az élénk fantáziát? Voltak a családban nagy mesélők, mesemondók, élénk fantáziájú nagymamák? Inkább a jó kézügyesség a jellemző a családunkban, amit sajnos nem örököltem. Nem tudok mesemondó ősről, bár a családi krónika történeteit nagyon szépen mesélték a nagyszüleim. Kit tekintesz példaképednek? Az élők közül Csukás Istvánt, az elhunytak közül Lázár Ervint. Az általuk képviselt mesestílus közelebb áll hozzám, mint a klasszikus mesék (pl. Grimm), vagy a népmesék. Bár azok ismerete is fontos volt ahhoz, hogy a saját stílusom ki tudjam alakítani. Mesélnél az alkotói mechanizmusodról? Szóval, hogyan kell elképzelni, mi zajlik Kozári Dorka fejében belül? Hogyan születik egy-egy meséd? Hogyan éled meg mindezt belülről? Mese vagy úgy születik, hogy megrendelik, vagy úgy, hogy magamtól jut eszembe. A mechanizmus nem sokban különbözik, csak talán abban, hogy a megrendelt meséknél nagyobb a külső nyomás. De mindenképp úgy indul, hogy megszületik a fejemben egy mese-szerű gondolat. Ne kérdezd, honnan. Kapom az őrangyalomtól. Aztán ez a gondolat nem hagy nyugodni, amíg le nem írom. Ha nem ülök neki, akkor piszkál belülről, fel-felbukkan az agyamban, bármit is csinálok. Így aztán leülök és elkezdem szöveggé formálni. Azután írás közben én magam is érdeklődve, élvezettel figyelem, hogy mivé “növi ki magát”. Újabb és újabb gondolatok jönnek hozzá, mint valami viráginda ágazik erre-arra, de az összes inda végül egy irányba törekszik. Néha tényleg úgy érzem, mintha a mese mesélné magát bennem, és én tényleg csak arra kellek, hogy leírjam. Hogyan kell elképzelni azt, amikor mesét rendelnek tőled? Tegyük fel, megmondják például, hogy kérek egy mesét egy óriásról, és te megírod? Egyfelől rendel mesét a kiadóm (Könyvmolyképző Kiadó – a szerk.), most például írok egy háromkötetes olvasókönyvet, és írom a Marcsi meséi harmadik részét is. Ezen kívül szülők rendelnek mesét, amelynek – természetesen – a saját gyerekük a főszereplője. Na, én ez utóbbira vagyok igazán kíváncsi! Ilyenkor hogyan indulsz el? Miket kérdezel meg a szülőtől, a gyerektől (-ről)? Ezek a mesék személyesen egy-egy gyerekről szólnak. Beleszövöm a félelmeiket, a hobbijukat, azokat a dolgokat, amik velük történnek, amik meghatározzák az életüket. Hiszem, hogy a mese segít átlendülni a gyerekeknek a nehéz helyzeteken, legyen szó akár egy testvér születéséről, akár egy halálesetről. De szólhat a mese a gyerek sportsikereiről, egy családi eseményről, vagy bármiről, ami neki fontos. A félelmek legyőzésében is sokat segíthet egy személyes mese. Az, hogy egy gyerekre szabott mesét találj ki, alighanem nagyon nagy összeszedettséget, ugyanakkor óriási fantáziát követel meg tőled. Hogy tudod ezt a kettőt összehangolni? Ez egy képesség. Rá tudok hangolódni arra a gyerekre és valahogy megérzem, mi az, amire neki ebben a mesében szüksége van, amitől fejlődik, ami segít rajta. De nem tudom megmondani, hogy ez hogy működik. Egy afféle adomány ez a képesség. A személyes mese lényege, hogy nem csak kedves megőrzője a családi emlékeknek, hanem szelíd terápiás eszköz is.  Mit lehet tudni a terveidről? Karácsony előtt fog megjelenni első önálló mesekönyvem (várható megjelenés:2013.12.15.) a Könyvmolyképző Kiadónál Marcsi gazdira talál címmel. Ez egy mesekönyv-sorozat első kötete, amelynek főszereplője egy fekete kismacska. A könyv tíz meséje során Marcsi cica megismerkedik az állatokkal, majd elindul gazdikereső kalandja. Sokat tanul az életről, a jóról és a rosszról, mire végre szerető gazdihoz kerül. A kötetet László Maya illusztrációi teszik színessé.   Hány kötetesre tervezed ezt a sorozatot? Nincs konkrét terv, remélem, minél több Marcsi-könyv jelenik majd meg. A második kötet már a kiadóvezető előtt van, abban Marcsi és gazdija nyaralni mennek és a Balaton partján élnek át izgalmas kalandokat. A harmadik és a negyedik kötet is készül már.  Megjelent: 2013. november 12. - Linika Magazin