OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Február
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
<<   >>
 
INTERJÚK
INTERJÚK : Lovranits Júlia - Lea és a viharbanyák

Lovranits Júlia - Lea és a viharbanyák

Bökös Borbála  2016.11.13. 12:19

Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák„Egy mesemondó olyan, amilyennek te elképzeled”

Lovranits Júlia Villő, az első Aranymosás pályázat egyik nyertese, nem mindennapi mesemondó. Történeteivel egyben környezettudatos értékrendet is közvetít a gyerekeknek, foglalkozásokat tart, mesemondó fellépései vannak, vagy éppen terepmunkára invitál. Első meseregényének, a Lea és a viharbanyák decemberi könyvbemutatója előtt kérdeztem a szerzőt boszorkányokról, madarakról és a természet szeretetéről.

Mit lehet tudni rólad?

Eredeti végzettségemet tekintve biológus vagyok, a Szegedi Tudományegyetemen végeztem ökológia, embertan szakirányon. De világ életemben bölcsésznek tartottam magam, rengeteget olvasok, szép- és gyerekirodalmat. Az irodalom és a természetvédelem számomra egyaránt nélkülözhetetlenek.

 

  • Mesélj egy kicsit a kezdetekről: mióta foglalkozol meséléssel? A weboldaladon videókat is találni a fellépéseidről, amelyeken alsó tagozatosoknak mesélsz élő szóban. Különféle foglalkozásokat szervezel iskoláknak, óvodáknak, könyvtáraknak, illetve különféle rendezvények kapcsán. Honnan jött ez a nagyszerű kezdeményezés? Milyen érzés a gyerekekkel együtt dolgozni?

Középiskolásként az Írószövetség sárvári diákíró táborában ismertem meg Zalka Csenge Virágot, a későbbi mesemondó mesteremet. Ő Amerikában egyetemen végezte el a storytelling szakot, tőle tanultam. Az általa itthon meghonosított mesemondó irányzatot „Tarkabarka Iskolának” szoktam nevezni: Csengétől leginkább azt tanultam meg, hogy egy mesemondó olyan, amilyennek te elképzeled. Nem kell ragaszkodni sem a népviselethez, sem az erdélyi tájszóláshoz: ha te történetesen egy budapesti mesélő vagy, és szerinted a mesemondó farmert és macskafüles keménykalapot hord, akkor a mesemondó az bizony olyan! Sokfélék vagyunk. Én legszívesebben északi, tündéres, manós meséket és a természeti népek állatos népmeséit mesélem. Afrikai, fülöp-szigeteki, indián vagy ír, észt, angol mesékkel dolgozom. Azért szeretem az olyan népek állatos történeteit, akik még közelebb élnek a természethez, mint mi, mert több benne a tisztelet az állatok iránt és a valódi „természettudományos” megfigyelés.

A mi fabulánikban, klasszikus értelemben vett állatmeséinkben, sokszor olyan méltatlan szerepet kapnak az állatok; ők testesítik meg a mi gyarlóságainkat, nevetségesek, mint a tipikus farkasos-rókás mesék hősei, akiket általában csúnyán elvernek a történetben. Szerintem az emberek éppen eleget ártottak az állatoknak, hogy legalább a meséinkben csodálatos segítők lehessenek és inkább valóban tanulni akarjunk róluk, tőlük. A meséimben indiai kézjeleket, úgy nevezett mudrákat is használok, illetve egyéb, ázsiai kéztrükköket, a gyerekek ezeket utánozva velem együtt játszhatják el az állatokat. A kelták, norvégok, finnek és a házimanós északi mesék meg a másik nagy szerelem.

Gyerekekkel dolgozni pedig ugyanolyan jó, mint kamaszokkal vagy felnőttekkel. Alapvetően emberekkel jobban szeretek dolgozni, mint mondjuk kémcsövekkel meg baktériumokkal.

  • Az olvasók a tavalyi Aranymosás pályázatról ismerhették meg a nevedet. A Varjasboszorka hangulatos, szépen megírt meseregény, amelyet végül Lea és a viharbanyák névvel vehetnek kézbe az olvasók, könyvbemutatója éppen idén Karácsony előtt lesz. Mesélj egy kicsit a történetről, a szereplőkről! Milyen korcsoportnak ajánlott? Honnan jött az ötlet?

A kiadó bíbor pöttyös sorozatában fog megjelenni, 8-13 éves korú célközönség számára, de 99 éves korig bátran ajánlhatom! Egy esős napon kezdődik, amikor egy kislány a fejébe veszi, hogy megidézi a boszorkányokat, mert a barátnőjével már régen elhatározták, hogy boszorkányokkal akarnak barátkozni.

A történetnek számtalan, valóságból vett vonatkozása van: természetesen én voltam az a kislány, aki egy nyári viharban a kertben rohangált és arról ábrándozott, hogy jönnek a viharboszorkák és magukkal viszik. Volt Székesfehérváron egy Lepkeháló nevű bolt, aminek az ajtajában termetes boszorkányfigura ült egy széken: ő lett Bibircsóka néni, anyukámmal rengeteg történetet találtunk ki róla és a családjáról, barátairól. Orvosi váróban, utazás közben is nagyon sokat „boszorkányoztunk fejben”. Később egy alsós osztálytársnőmnek azt hazudtam, hogy nekem tényleg boszorkány barátaim vannak. A hazugság persze gyorsan kiderült, de mégse veszekedés, hanem közös hobbi lett belőle: onnantól együtt rajzoltuk a boszorkányokat. Később ez a fokozott érdeklődés alábbhagyott, egy húzós és nagyon magányos egyetemi félév alatt kezdtem el visszamenekülni a boszorkányok világába, újrameséltem magamnak a gyerekkorom.

  • Borbolya, Frugilega és Herta… a karaktereid nem mindennapi boszorkák! Mesélj egy kicsit róluk! Miben különböznek ők, avagy hasonlítanak a hagyományos boszorkányokra, azokra a népmesei illetve mitológiai alakokra, akiket korábban megszokhattunk?

A népmesei alakokra nagyon is akarnak hasonlítani: azért is, mert számos népmesei elemet és hiedelmet használtam fel a világ és a figurák kialakításánál. Emlékszem, hogy amikor először megláttam a Harry Potter címlapját, csalódottan fordultam el tőle: milyen dolog, hogy egy boszorkány egy fiatal fiú! A rendes boszorkányok öreg nénik és nem kisfiúk! Nem beszélve arról, hogy a magyar boszorkányok nem kizárólag seprűn repülnek, hanem lapáton, kecske hátán, vagy akár a túl későn hazabotorkáló emberekén. Az én Hertám például képes arra, hogy lényegében bármit meglovagoljon, akár szemüvegtokot vagy porszívót is: le is nézi azokat a boszorkányokat, akik csak egyetlen dolgot használnak ilyen célra.

Herta kerek, mosolygós, hangos, piros ruhás boszorkány. A nevét a brennbergbányai sváb rokonságom egyik nőtagjáról kapta, egyébként egy igen szép, belvárosi lakásban lakik és pipázik. Szereti a detektívregényeket és azt hiszem ő a csapat esze.

Borbolya az álmodozó: fáradtlila ruhában jár, nagy kertes háza van tele gyógynövénnyel és manóval. Rajongásig szereti és gyűjti a macskákat, legtöbbször macskaháton repül.

Frugilega a varjasboszorka, akiről az eredeti kéziratom a címét kapta. Neve a Corvus frugilegus szóból, a vetési varjú latin nevéből ered. Mindig fekete ruhát hord, varjúszárnyon repül. Kedves madarai a vetési varjak, természetesen közöttük él. Mogorva, barátságtalan természet, de egyszersmind a legtitokzatosabb is hármuk közül: éppen ezért szereti meg őt legjobban Lea, a történetbeli kislány.

A meseregény népmesei elemekkel gazdagon átszőtt (például a Lucázással kezdődik) melyet remekül ötvöz a modern korral és annak nyelvezetével. Szándékos döntés volt-e a részedről a két világ ilyen izgalmas egybegyúrása, a viharbanyák kissé más szemszögből való megmutatása?

Talán leginkább az „igazi” boszorkányok mai mesébe való behozása volt a cél. Nem szeretem túlságosan a modernitást, az abszurd humort. Ezek a dolgok gyerekként is rettentően zavartak. Valami olyasmit akartam létrehozni, ami mindenekelőtt derűs, békés, és „igazi mese”: boszorkányokkal, manókkal, erdővel, érdekes lényekkel.

  • Mennyi idő alatt és mennyi munkával született a Lea és a viharbanyák?

A kéziraton az Aranymosás pályázatra való beadása előtt két évet dolgoztam. Frugilega figurája még gimnazista koromban megszületett egy kora reggeli vonatozás során, amikor a ködben repkedő varjakat néztem. De csak jóval később, egyetemista koromban írtam neki történetet és bővítettem regénnyé, Sohonyai Edit írónő javaslatára.

  • Csodálatos, igényes weboldalad van; a rajta böngészők hamar megtudhatnak rólad egyet, s mást. Például azt, hogy nagyon szereted a természetet, különösképpen a madarakat. Ez a meseregényben is visszaköszön. Miért tartod fontosnak a két dolog ötvözetét? A Magyar Madártani Egyesület oktatási munkatársaként szerinted a gyerekek olvasási szokásait lehet-e a természettel kapcsolatos témákkal alakítani, az érdeklődésüket így felkelteni? És ugyanígy: lehet-e a könyvek és az olvasás által megtenni az első lépéseket a környezettudatos nevelés felé?

Mindenképpen. A későbbiekben szeretnék a mostaninál még inkább a szemléletformálásra koncentráló gyerekkönyveket írni. A jelen könyvemmel például nem titkolt célom a vetési varjú népszerűsítése: régen sokan lelőtték, sajnos még ma is áldozatul esnek a madarak és a fészektelepeik, pedig a vetési varjú ma Magyarországon védett madár. Már csak azért is, mert egy-egy fészektelepén kék vércse, bagoly is költhet, így más, szintén védett madarak megtelepedését is segítik. Bár úgy tűnik, főleg így télen, hogy sok varjúnk van, de ez csak csalóka látszat: a télen nálunk lévő óriási csapatok más országból hozzánk érkezett, telelő madarak.

  • A meseregényedhez remek rajzokat készítettél, ezeket a kíváncsi olvasók megnézhetik a „Rigó a mesemondó” nevű facebook oldaladon. Boszorkányorrok, madarak, mesék… Hogyan él benned egyszerre ennyi dolog, milyen hatással van a rajzolás az írásra, és/vagy fordítva?   

Néha előbb van a rajz, néha előbb van a történet. Sajnos a kiadó a könyvbe nem fogadta el a saját képeimet, de ezekből képeslapok, könyvjelzők készülnek majd az olvasók számára, a könyvbemutatómon vetíteni is fogjuk őket. Későbbi, könyvtári író-olvasó találkozók esetén szívesen ajánlom majd fel a könyvtáraknak kiállítás formájában.

  • Melyek a kedvenc meséid, amelyeket felnőtt fejjel is szívesen újraolvasol, és kik a kedvenc mesemondóid, akik esetleg inspiráltak?

A mai napig rengeteg gyerekirodalmat olvasok, de ami a gyerekkoromban legmeghatározóbb volt, az Szunyogh Szabolcs Boszorkányszombatja és Varga Katalin Tündérek éjszakája című meseregénye. Varga Katalintól azóta megtaláltam a Tündérforgót is, azt is nagyon megszerettem. Amit még rettentő egyedi hangulatúnak tartok és nagy kedvencem, az a Robin és a láthatatlanok Ingrid Edelfeldtől.

  • Az általad szervezett programok, foglalkozások élesen elkülönülnek-e a jellegüket tekintve? Tehát létezik egy madarász ovi vagy suli, csupa terepgyakorlattal, és külön mesemondó foglalkozás, ami az osztályteremhez kötött, vagy megpróbálod a két dolgot egybegyúrni, egyikből a másikba csempészni egy keveset?

Olyannyira külön létező dolgok, hogy más-más jelmez is jár hozzá, amitől persze én magam is kicsit más vagyok. Madarász ovi/suli foglalkozásokon Júlia néni vagyok, a komoly, bakancsos, zöldruhás, nadrágos madarász.  Ez egyfajta kimondatlan elvárás is a Madártani Egyesület részéről, hogy az öltözékemmel, fellépésemmel, a foglalkozásaim mikéntjével egyértelműen őket is képviseljem, ne csak saját magamat. Annak kell látszódnia, hogy én vagyok az, aki mindig terepen van egy távcsővel a nyakában, októberben sem átall sátorban aludni, ötkor kel, hogy megnézhesse a tóról felrepülő ludakat és így tovább. Ilyenkor nem mesélek, nem énekelek, de játékosan tanulnak a gyerekek tőlem nagyon sok komoly dolgot a madarakról. A legfontosabbat mindenképpen, a természet szeretetét.

Rigó, a mesemondó szerepe más, bár ez is egy kicsit eltúlzott. Egy kicsit mesebeli királylánynak, tündérnek szeretnék látszani a földig érő piros szoknyámmal. De nem hiányozhat Csenge szavával élve a „trickster” figura sem, egy kis vagányság, különben a negyedikes focista fiúk megennének vacsorára. Lényegesen több benne a szabadság, mint a madarászsuliban, mert beszélhetek éppen tündérekről, trollokról is, nem csak nálunk is élő állatokról.

Aztán meg létezem harmadikként én magam is, Lovranits Júlia, aki néha szereti felvenni a kék, csillagos, orrvarrott bakancsát, igenis szeret szoknyában járni és lánynak látszani, de igazából utálja a pirosat, dacára, hogy jól áll neki. Néha teszem azt Pleszkán Écska koncertre is jár, nem csak erdőbe.

  • A Lea és a viharbanyák története véleményem szerint nem csak egy egyszerű mese, hanem annál sokkal több: azt a kérdést feszegeti, merjünk-e megmaradni gyermeknek, merjük-e felnőttkorunkban is nyíltan felvállalni a mesék szeretetét. Mit gondolsz erről felnőtt fejjel? Ki lehet – nem, inkább úgy kérdezem – szabad-e valaha kinőni a varjasboszorkából?

Nem. Egyértelműen. Legalábbis nekem mindig azok a legszimpatikusabb felnőttek, akikkel lehet valamilyen módon együtt játszani. Egy régi barátommal egyszer azt játszottuk, hogy mentünk-mentünk a Népligetben, és mivel mindketten rosszul tájékozódunk, folyamatosan eltévedtünk.  Valószínűleg körbe jártunk, de mivel nem ismertük fel hogy hol voltunk már és hol nem, mindig minden újnak tűnt és elég lassan találtunk ki a parkból. De nagyon jól szórakoztunk közben és egyikünknek se jutott eszébe bosszankodni a dolgon. A nagyon felnőtt módon és praktikusan gondolkozó emberek szerintem ijesztőek. A felnőttség, hibátlanság mindig riasztó és valahogy embertelen is. Az esendőség, játékra készség, a gyerek figyelmének elkalandozása valami játék felé viszont szerethető, és szerintem a legfontosabb. Talán épp az embernek maradás végett.

  • Mesélj egy kicsit a Lea és a viharbanyák bemutatójáról! Ki lesz a beszélgetőtársad? Milyen programokat tervezel?

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sok érdekes embert ismerek, akik segítenek a programban is. A beszélgetőtársam Sohonyai Edit írónő lesz, aki egy székesfehérvári városi novellapályázaton zsűrim volt, azóta is sok bíztatást kapok tőle, az ő kérésére született meg a jelen regény kézirata is. A történetből felolvas majd Kovács Marianna, egy nagyon tehetséges horvát-magyar mesemondó és Deák Adrienn, kedves barátnőm a Magyar Tolkien Társaságtól. Pleszkán Écska jazzénekes, aki egyébként a könyvemhez is írt ajánlót pedig egy dalt énekel majd, de hogy mit, az még titok!

Mindannyiuknak nagyon örülök, hogy elvállalták és segítenek.

  • Milyen rövid vagy hosszú távú terveid vannak? Lesz-e a boszorkányos történetnek folytatása?

Már készül a következő kéziratom, ez is ugyanebben a világban játszódik majd, de más szereplőkkel. A Lea és a Viharbanyák főleg a boszorkányokról, madarakról, gyerekekről szólt, a következő mesém pedig az apró manók, bogarak, egerek szintjén játszódik majd. De természetesen felbukkannak benne boszorkányok is.

Nagyon szépen köszönöm az interjút, kívánok további szép sikereket!

 

<<VISSZA A NYÁRI OLVASMÁNYOKHOZ

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót