OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
INTERJÚK
INTERJÚK : Miklya Zsolt - költő

Miklya Zsolt - költő

szivarvanyujsag.tudastar  2018.06.29. 13:09

Mi akart lenni, amikor kisfiú volt? Hogy fordult az irodalom  felé az élete?
 
Amikor kisfiú voltam, nagyfiú akartam lenni. Minden kisfiú nagyfiú akar lenni. Amikor Csanád fiam még tényleg kicsi volt, de a szája már elég nagy, rengetegszer elmondta naponta: Én már nagy vagyok. Magam is így gondoltam kicsi koromban, csak nem volt hozzá akkora szám. Csendes, hallgatag gyerek voltam, akinek a fejében dőlt el, hogy ő már nagy, mert a fejében kitágult minden, képzelete átméretezte a világot. A bokor alatt, vagy az eperfa, később a diófa koronájában egyértelmű volt, hogy nagy vagyok, pilóta, indián, herceg vagy korcsmáros, mikor kit szólít elő a képzelet. Így aztán nem nagyon akartam én más lenni, mint pilóta, indián, herceg vagy korcsmáros, hiszen a képzelet alakjai nagyobbak, reálisabbak voltak számomra a valóságosaknál. Persze néha feltették a kérdést gyerekkoromban is, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek, s emlékszem, egyszer azt válaszoltam, kocsis.

 

Ahogy a kocsisok ültek mifelénk a bakon, egyenes háttal, fittyet hányva az autók és jelszavak tülekedésének, az nagyon tetszett. Igen, én kocsis szerettem volna lenni mindig, ülni a bakon, a gyeplőt épp csak megmozdítani, mert hallgatag lovaim ismerik még a gondolataimat is, hisz valójában táltosok ők, úgy járnak, mint a gondolat. Rezdülésemből is tudják, merre húzzák a kocsit, a hintót, a szánt, mikor mi elé vannak fogva. Számomra itt, ezen a képzeletbeli bakon dőlt el, hogy a gondolatbeszélgetésnek nagyobb a realitása, mint a felnőttek hol ideges, hol nagyzoló, hol fecsegő, hol elhazudott szólamainak. Így fordult életem az irodalom, a képzelet birodalma felé.    

Sok kötete feleségével közös munka. Hogy születnek az ilyenek? Jön egy ötlet, és valaki továbbírja, aztán, amikor elakad, következik a másik? Gyermekei is alkotótársai?

Úgy születnek, mint a gyerekeink születtek: szerelemből. A gyermekkori gondolatbeszélgetéseknek ugyanis lett folytatása. Sokáig kellett hallgatagon bolyonganom a világban, de aztán egyszer csak találkoztam egy lánnyal, Mónikával, akivel felismertük egymásban a régóta keresett társat. És elkezdtünk beszélgetni, ami azóta is, több mint huszonöt éve tart. Persze ez sem olyan tökéletes, mint a mesékben, de elárulhatom, hogy a mesékben sem tökéletes minden. Sőt, a mese nyelve mintha azt szolgálná éppen, hogy a tökéletlenségeinkből teremtsen élhető világot. Mi kezdettől fogva sok gyereket akartunk, és mivel tanítók vagyunk, gyerekek között szerettünk volna élni. Sorra meg is született öt gyermekünk, közben tanítottunk, tanításból éltünk.

A váltás ott kezdődött, hogy az iskolában sokszor nem találtunk megfelelő feladatot, hát magunk írtunk és szerkesztettünk inkább. Saját csemetéink számára pedig kifogytunk a megfelelő esti olvasmányokból, és Móni úgy döntött, ír nekik inkább. Ezek voltak a kezdő lépések, amit a gyerekek motiváltak, de később már, kiadói szerkesztői munkakörben feladatunkká is vált az ötletelés. Ha valaki megkérdezi, mit is csinálunk, miből is élünk mi voltaképpen, hát összemosolygunk, és azt válaszoljuk: az ötleteinkből. Meg a beszélgetéseinkből. Hiszen az írás a beszélgetés folytatása, átültetése egy olyan gondolatbeszélgetéssé, amibe az olvasó is bekapcsolódik. Hiszen amikor egy jó mesét, regényt vagy verset olvas, magára ismer, mintha én mondtam, én tettem volna, gondolja, és képzeletben folytatja, továbbéli a mesét. Négykezes munkáink is így születnek, továbbgondoljuk, továbbmeséljük és -írjuk egymást. A családunk pedig lassan egy írói műhellyé növi ki magát, mert legidősebb lányunk, Anna is író lett, középső lányunk, Eszter nyelvet tanul és műfordítónak készül, és a legkisebb lányunk, Emese is ontja magából az írói ötleteket. A fiúk, Attila és Csanád ellenállnak, de hát nekik ez a dolguk, a vitézkedés. Az alkotó folyamatban ellenpontokra is szükség van, különben unalmassá válik a dolog.

Versben és prózában egyaránt fogalmaz. Melyik mire, illetve miért jó?

Kerítés mellett nőttem fel. A szomszédban volt egy üres telek, kukoricával beültetve, a telek végében pedig egy bodzával és akáccal benőtt nagy kubikgödör, valamikor onnan termelték ki a földet, és készítették belőle a falu vert falú házait. A kerítés előtt egy betontetős szeméttároló, épp akkora, hogy egy fiú könnyűszerrel felkapaszkodjon, s ha kell, átvetődjön róla a kukoricatövek közé, mert mondjuk épp támadnak az irokézek.

A kerítés tehát nem elválasztotta számomra a két területet és világot, hanem összekötötte, átjárhatóvá tette, sőt nyugodtan mondhatom, a kaland, a játék részévé vált maga a kerítés is. Hozzá kell még tennem, hogy a betonbunkeren innen, a mi kertünkben magasodott egy diófa, aminek ágai átnyúltak a kukoricás fölé is, s aminek a hegyéből be lehetett látni az egész szomszéd területet, el egészen a kubikgödör végéig. Azért mesélem el ezt ilyen részletesen, hogy szemléltessem: a kukoricás és a kubikgödör a próza, a kalandok mesés világa, a diófa pedig a líra, magasságával, távlataival és koronájával. A kerítés pedig az átjáró, a két területet összekötő kapocs, hogy soha el ne felejtsem, hol itt, hol ott kell lennem, hol a kukoricatövek közt, gödör mélyén bukkan fel a vers, hol a diófa tetején indul a kaland, a mese. Szóval, számomra vers és próza, bár különválaszthatóak, mégsem különülnek el egymástól, szüntelen átjárás van élőbeszédből a ritmusos-rímes formákba és vissza, mikor merre vezet a kaland, a mese vagy a dal, a versbeszéd útja.

Kit tekint nonplusultrának a magyar gyermekirodalomban? És a világirodalomban?

Amit az előbb elmondtam, nem a határok ellen szól, hanem a kerítések elválasztó-tiltó szerepe ellen, amelyek sokszor nem természetes határok, hanem birtokhatárok: ez az enyém, ide te nem jöhetsz. A természetes határ így szól: "Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!" A bibliai Jób könyvében olvassuk ezt (38,11), amikor Isten arról beszél, hogy határt szabott a tengernek. A part az a természetes határ, ahol tenger és szárazföld találkozik. És bár az apály-dagály miatt a part is állandóan változik, mégis van, amin nem juthat túl a tenger, ami számára felülmúlhatatlan.

Szerintem kevesen tudják, hogy a kérdésben feltett "non plus ultra" latin kifejezés ebből a jóbi igéből származik, jelentése: ennél nem tovább, ez utolérhetetlen. Számomra a világirodalomban és az emberi létben a Biblia ilyen "nincstovább", amin túl még a képzelet is legfeljebb sejthet valamit, mert minden, amit csak képzelni tudunk, a Biblia partjain innen található. Számomra Isten beszéde át- meg átjárja ezt a világot, szüntelen jelen van, felbukkan a gondolataimban, mert Isten a legnagyobb gondolatbeszélgető. Olyan sok emberrel beszélgetett már, akik le is írták, mesékbe, történetekbe, dalokba szőtték igéit, hogy ez is felülmúlhatatlan, sőt elmondhatatlan. Ha Andersen büszke teáskannájáról olvasok, akinek akkor kezdődött igazán az élete, amikor kicsorbult, és a főhelyről egy szegény asszony házába került virágcserépnek, virághordozónak, vagy arról, hogy Exupéry kis hercege rájön, van egy párjanincs rózsája, az egyetlen, akit megszelídített, akit nem pótolhat semmi és senki, az ilyen bibliai partról jött "nincsennéltöbb". És ha Lázár Ervin Dömdödömje azzal nyeri meg a költőversenyt, hogy a kimondható határán csak dömdödöl, de az azt jelenti, hogy mindannyiunkat nagyon szeret, az is ilyen "nincsennéltöbb" és "nincsentovább".

Van-e következő mesehős, aki már ott bujkál a fejében, de még nem jutott el a kezéig? Ki ő, és mit tudhatunk róla?

Van egy mesehősöm, aki már eljutott a megjelenésig is, Nincsennekineve kisfiú. Ő is egy határlény, akinek átjárása van a túli világból, ahová a képzelet útján sem juthatunk el, ő mégis átlépi, átlépheti ezt a határt, mert angyali lény. Így jön el a Pirosovi lakóihoz, hogy beszélgessen velük. Kisgyermekkoromban sokszor nem tudtam elaludni, egyedül feküdtem a sötét szobában. Volt egy beszélgetőtársam, egy velem egykorú fiú, aki megjelent ilyenkor, megállt az ágy végében és beszélgettünk. Ő volt a legjobb barátom. Neve is volt, bemutatkozott, sokáig emlékeztem is rá, de aztán elfelejtettem. Belőle lett Nincsennekineve, de nem nyugszom addig, amíg a nevét meg nem találom újra. Addig minden bizonnyal új és új nevek, az új nevekhez új mesealakok, dalnokok születnek bennem, szóval a barátom továbbra is gondolatbeszélget velem. Ő az én hősöm, minden hősöm mélyén ott rejtező névtelen, akinek a nevét keresem, ugye segítetek megkeresni?

Számomra a mesék is könnyebben születnek versbeszéd formájában, csak résen kell lennem. Legutóbbi mesém, a Csálémese is egy vers, egy nagyon szép kép ihlette, amit sokáig nézegettem. Hőse egy lány, aki nem mondja ki a nevét, nem mutatkozik be, csak a gondolataival. De sebaj, ha van kedvetek, ti majd kitaláljátok a nevét. Elküldöm nektek.

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót