Tik-tak, tik-tak - mondta az óra. Macóka megköszönte szépen az órát, és hazavitte. Az elemózsiát meg a két üveget bepakolta a hátizsákjába, és a másnapra való ruhákat is kikészítette. Lassan besötétedett. Odaállította a vekkert az éjjeliszekrényére, és lecsavarta a lámpát. Bevackolta magát a puha ágyba, és fülére húzta a takarót. Ezek után behunyta a szemét, és úgy képzelte, már alszik is.
Csakhogy valami zaj ütötte meg a fülét: tik-tak, tik-tak!
"Ez az óra - gondolta. - Majd megszokom, ha erősen behunyom a szememet, és nem figyelek oda."
De bizony nem volt szerencséje. Macóka hasra hemperedett, és fülét a párnába dugta. Azon törte a fejét, hogyan halkíthatná el a ketyegést, és egyszeribe ragyogó ötlete támadt.
Fogta a vekkert, bepakolta egy cekkerbe, és az egész pakkot beledugta a bal bakancsába. Az óra halkabb lett. Így szólt: tik-tak, tik-tak! Azért még mindig hallotta.
"Sebaj - gondolta -, lassacskán csak megszokom."
De bizony nem szokta meg. Forgott, mocorgott, és igyekezett elképzelni, hogy alszik. Végül kiugrott az ágyból, fogta a bakancsba-cekkerbe tett vekkert, bepakolta egy kofferba, és rácsukta a fedelét. Lefeküdt, behunyta a szemét és fülelt.
Még mindig hallotta. Sokkal halkabban, de azért jól hallhatóan szólt: tik-tak, tik-tak! Most már mérgesen ugrott ki az ágyból, fogta a kofferba-bakancsba-cekkerbe tett vekkert, és gyorsan bedugta egy még nagyobb kofferba, majd berakta a nagyszekrénybe, és rázárta az ajtót. Aztán visszafeküdt és fülelt, s lassan-lassan mély álomba merült.
Egy óra lett, két óra, aztán három, végül négy óra. Pontban öt órakor a szekrénybe-nagykofferba-kiskofferba-bakancsba-cekkerbe tett vekker harsány csörömpölésbe kezdett. De Macóka olyan alaposan bebugyolálta a tiktakot, hogy a csöngetés nem hallatszott ki a szekrényből.
Odakünn a nap kibukkant a város fölé, és belesett a házak ablakain. De Macóka csak aludt tovább. Vonat sikkantott a pályaudvaron, így: huuuuuuhuuuup, és türelmetlenül pöfékelt. De Macóka csak aludt, mint a bunda. Ekkor hirtelen nagy hangosan szólította valaki az ablak alól. Macóka fölneszelt. Kivágódott a kuckó ajtaja, és Brúnó, Macóka barátja rontott be kifulladva.
- Macó, Macó! - rázta meg a vállát. - Te még alszol? Elkésel a kirándulásról! Egy perc, és indul a vonat!
- Micsoda? - kiáltotta Macóka, már pattant is ki az ágyból, és lélekszakadva kapkodta magára a ruháit.
- Hadd adom fel közben a bakancsodat! - szólt rá Brúnó. - Gyerünk! Itt az egyik bakancs, de hol a másik?
- Ahol a cekker! - vágta rá Macóka.
- És a cekker?
- A kiskofferban!
- Hát a kiskoffer?
- A nagykofferban!
- De a nagykoffer?
- A szekrényben!
- No de mi az ördögnek?... - hápogta Brúnó elképedve.
- Mert tiktakolt.
- Tiktakolt?
- Igen, a vekker tiktakolt, és erre bepakoltam. - Brúnó nagy szemet meresztett, úgy érezte, hogy zúg a feje.
- Az ég szerelmére, siess már egy kicsit! - kiáltotta. - Még elmegy a vonat! Legföljebb fél bakancsban jössz. - Azzal usgyi! Ki a házból, le az utcára, elviharzottak az állomás felé. Már a peron kövén rohantak.
Brúnó lába így tett: klapp-klapp, klapp-klapp! Macóka lába pedig így: klapp-püff, klapp-püff! Alig hagyták el a pénztárablakot, a vonat megindult. A többi mackó a vonatablakból leste őket. Örömmel integettek, mikor észrevették a két fújó, lihegő, nyelvét lógató barátot.Gyors kezek segítették őket a kocsiba. Meglódult a vonat, ők pedig az ülésre huppantak, és kiszuszogták magukat. Már messze jártak, mikor a barátok észrevették, hogy Macóka fél bakancsa hiányzik.
- Mi az Macó? - kérdezték. - Hol maradt a másik bakancsod? - Macóka még mindig szuszogott.
- Brúnó, meséld el nekik!
- Hát, amennyire emlékszem, valahogy így volt: a tekker vikk-vakkolt, akkor a pekkert a cakkancsba bakkolta...
- Ó, nem - mondta Macóka szelíden és türelmesen. - A vekker tiktakolt, akkor cekkerbe pakoltam, a cekkert a bakancsba, a bakancsot a kiskofferba, a kiskoffert a nagykofferba, a nagykoffert a szekrénybe.
- És mindent elmesélt töviről hegyire, hogyan kérte kölcsön Fürge Fürj szomszéd ébresztőóráját, és hogyan próbálta bebugyolálni a hangos ketyegést.
Csak úgy dőltek a mackók a nevetéstől.
- Remek, hogy így mulatsz rajta, Macóka - mondta Brúnó - , de hogy fogsz felébredni legközelebb, ha kirándulni megyünk?
- Nem tudom - ismerte be Macóka. - Nehéz eset vagyok.
- Majd érted megyek - ajánlotta barátja.
- Mindnyájan érted megyünk, Macóka - ígérték a többiek is.
Telt-múlt az idő, a vonat megállt, és ők egymás hegyén-hátán bucskáztak le a lépcsőn. Néhány perc, és már kinn is voltak a szabadban, és egész nap játszottak erdőn-mezőn. Macóka pedig éppolyan jól szórakozott, mint a társai, mert egy hiányzó fél bakancs, ugyebár, nem nagyon zavarja a kismackót, amikor kirándulni megy...
|