Sajnálom, hogy ez a könyv még nem volt elérhető az én gyerekeim születésekor, mert ebben minden benne van, amit a testvér érkezéséről tudni kell. Mindez a kisgyerekek nyelvén megfogalmazva, kisgyermeki fantáziával fűszerezve.   A történetben Emma, az ovis „nagylány” meséli el, milyen, amikor testvéred lesz: a pocak-léttől kezdve a születésig, és azon is túl. Elmeséli, hogyan lesz a kúszó-mászó, homokvárat leromboló, kedvenc játékodat elcsóró és megrágcsáló gyerekből igazi cinkostárs, akivel jó együtt pancsizni és lefújni a kakaót a tejbegrízről.   Szoptatás és bőgő kisbaba, hatalmi harcok és közös játék – mindez meg van Finy Petra tesó-ügyében.   A könyv első felében a terhesség a téma: hiszen már ekkor megváltozik az anya, és szó szerint szinte kitúrja az öléből a nagyobb gyereket a kisebb. A középpontban az áll, hogy hogyan lehet a testvért beilleszteni a családba - a nagyobb gyerek szempontjából. Emma mulatságos hangnemben, szóviccszerű elszólásokkal tarkítva, de nagyon is racionálinsan mérlegeli az előnyöket és a hátrányokat: ugyan anya nem tud oviba vinni, de apa vesz útközben fagyit stb. A tesónak is megvannak a maga hátrányai, a bőgéstől a mászós korszak rombolásán át a központi szerep átvételéig. De az előnyei is: mindig van kivel játszani, van, aki felnéz rá, akinek ő a legesleg. Örökre. Finy Petra stílusa pedig a felnőtteket is elszórakoztatja: a hétköznapi apróságok kicsit megcsavart leírása, a lényegtelennek tűnő részletek kiemelése egy-egy eltalált hasonlattal. Ráadásul a szokásos bájolgás helyett realistán és ironikusan láttatja a kistestvéres mindennapokat. Ugyanakkor a hároméves elbeszélő megmarad azon a szinten, amit az egykorú olvasók is értenek és értékelnek. A színes, minimalista, humoros rajzok is segítenek fenntartani az érdeklődést a korosztályhoz képest elég hosszú könyvön keresztül.