Az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Csimota Kiadónál Nyári nyomozás című ifjúsági regénye, amelynek főhőse Bálint, nyomozó szeretne lenni. Ez persze titok. Családjával most költöztek új lakhelyükre, a szülők új munkahelyen – így aztán hiába van nyár, közös nyaralásra nincs lehetőség. A három gyerek táborba megy. Már az is eléggé nagy változás, elválni a régi osztálytársaktól, megszokni egy új lakást – de ez a tábori két hét… Bálint életében először fordul elő, hogy ennyi ideig távol van szüleitől. Vagyis… Bálint magányos kisfiú, inkább megfigyelő, mint aktív. És mégis. Testvéreivel való viszonya is – hogy is mondjam – visszás. Tipikus kamaszkori érzés. Az elbeszélés során végig az ő mondatait, olykor belső monológját halljuk: így ismerjük meg félelmeit, kételyeit is, amelyek furcsamód időtlenek. (Torokszorítóan sejlenek fel saját emlékeim, hiszen magam is küzdöttem hasonlókkal gyerekkoromban, pedig hol van az már.)
Lipták Ildikó – hasonlóan, mint általam ismert novelláiban[2] – nagy érzékenységgel, finoman reagál a gyereklélek belső rezdüléseire, ahogy a családi problémákra is. Azt gondolom, eleve, eredendően jónak hiszi a gyerekeket, akik az ő írásaiban gondolkodó lények. Semmi gügyögés, semmi „gyereknyelv”, sőt inkább a környező világ iránti elemző érdeklődés jellemzi Bálintot is. Ő sokszor inkább érzi, mintsem tudja a felnőttek cselekvéseinek rugóit – olykor a gyerekekét is. De azt mindenképpen tudja, hogy sokkal több titok rejlik mindenütt, mintsem gondolnánk – van tehát mit nyomoznia. Lipták mondatai tiszták, érthetőek – mégsem szájbarágósak, s olykor van ereje, bátorsága egészen lírai mondatokat leírni. „A szobám ablakain még nincs függöny. Szeles idő van, felhőkből és falombból fest fekete-fehér rajzfilmet a csupasz falra a hold.”
És ahogy kibomlanak a szálak – megtudjuk, hogy mi hozta a változást életükben, de azt is, hogy milyen erőt ad a család, hogy egy-egy beszélgetés hogyan ragad meg a gyerekekben. S hogy milyen példamutató jellem a mi kis hősünk, önmagát is fegyelmezi, mert mélyen beleivódott a szülői tanítás. Szép rezdülésekkel mesél kételyeiről, a vágyott kiskutyáról – és a helyette kapott plüssállatkáról, testvéreiről, szüleiről, a nagymamáról. Mindez, akár egy krimiben, homályos, felsejlő – vagy mint egy akvarell: elmosódó kissé. Ez, így leírva, lehetne valami idealizált, szentimentális történetecske. De nem az. Lipták Ildikó sokkal inkább szikár, mint szirupos, szociális kérdésekre kifejezetten nyitott. Témája ezer szállal kötődik a valósághoz. Bálint szomorúsága, az elvesztett régi élete utáni sóvárgás enyhül a regény végére. A tapasztalatok, amiket ez a nyár hoz életében, töprengései és felfedezései új kapukat nyitnak. Így van ez rendjén.
Jó volt olvasni ezt a nem túl hosszú, okos kis könyvecskét, Treszner Barbara gyermeki őszinteségű rajzaival. Még tart a nyár, ajánlom olvasását – nemcsak gyermekeknek, de szüleiknek is.
[1] A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ alapító tagja, színész-drámatanár. Számos, drámapedagógiával, színházi neveléssel kapcsolatos szakmai publikációja van.
[2] Novellái olvashatók többek közt a Liget, az ÚjNautilus, a Kortársonline irodalmi portálokon. Publikál a Szitakötő című gyermekirodalmi folyóiratban.
Tóth Zsuzsa
|