Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.     Talán nincs is ma olyan ember, aki ne hallott volna George Orwell híres, borús jövőt festő könyvéről, az 1984-ről. A disztópikus regény érdekessége, hogy a brit szerző könyvét, melyben tulajdonképpen a kommunista diktatúrát ábrázolja, 1948-ban írta meg. A nem kevéssé nyomasztó könyvből több filmadaptációt is készítettek. A könyv további érdekessége, hogy pl. itt ismerkedhetünk meg elsőként a mindent figyelő és tudó Nagy Testvér fogalmával, s az is hogy Orwell eme nagyívű könyvéhez létrehozott egy külön nyelvet, az Újbeszélt. Ezt a könyvet párévente újra kell olvasni, hiszen hihetetlen gondolatébresztő erővel rendelkezik.