Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabeli Szárazfolyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a seholszigetiek társadalmi berendezkedése messze fölötte áll annak a Morus korabeli Angliáénak, amelyek a feudális abszolutizmus és a tőkés termelés korai formáinak együttélése jellemzett. Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez, a humanizmus értékeihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedésének eszméjében. Ezért született meg Morus Utópiája is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: „Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!”   Bár sokan rajonganak a pörgős, akciófilm-szerű történetekért, Morus Tamás filozófus és humanista Utópia című regénye egyáltalán nem nevezhető ilyennek. A 16. századi angol író azért is kapott helyett eme tökéletlen listában, mert ő volt az, aki 1516-ban megjelent  fő művében először használta a görög eredetű utópia szót. Könyve, mely röviden csak az Utópia címet kapta, egy képzeletbeli sziget ideálisnak szánt társadalmi, vallási és politikai rendszerét mutatja be - mely végül inkább disztópikusnak bizonyul. Utópia szigetén nincs munkanélkülsiég, hiszen mindenkinek kötelező a munka, nincsen magántulajdon, a lakók közösen étkeznek, s a jóléti államban ingyenes kórházak is vannak. Azonban minden háztartásban rabszolgák végzik el az alantas feladatokat, s vannak, akiknek az átlagembernél több és jobb jut… Tóth J. Zoltán: Utópia vagy eszményi társadalom?