konyvutca.blogspot Az idős és magányos testvérpár - Marilla és Matthew Cuthbert - elhatározza, hogy örökbe fogad egy árva fiúgyermeket, aki segítségükre lesz a gazdálkodásban.  Valamiféle véletlen folytán egy vörös hajú, szeplős, vézna kislány várja Matthew-t az állomáson.  Anne Shirley, aki e-vel kéreti a nevét mondani, mert úgy ezerszer jobban fest, bár szívesebben lenne Cordelia, mert az meg olyan előkelő, szóval ez az Anne amilyen vézna, olyan sokat beszél. Már a hazaúton lyukat beszél a női nemtől óvakodó Matthew hasába, aki meglepő módon mégsem érzi magát kényelmetlenül, hanem azt veszi észre, hogy élvezi az utat Anne társaságában.  Hazatérésük után Marillán a meghökkenés sora, és a nagy probléma eldöntése, maradhat-e náluk Anne, megtartják-e vagy visszaküldik, és várnak egy fiúra. Annie viszont annyira varázslatos, annyira szeretetre méltó, hogy próbaidőre maradhat, és közben mindent elkövet, hogy alkalmasságát bizonyítsa.    Ami nem egyszerű dolog, mert igen önérzetes és makacs, a legkisebb sérelem is heves konokságot, ellenkezést vált ki belőle. A furcsa beszéde és szóhasználatai miatt pedig eléggé csudabogárnak tűnik. Lucy M. Montgomery az 1900-as évek elején írta ezt a könyvet, de ez nekem olvasás közben fel sem tűnt. Annyira szeretetre méltó főhőst teremtett, akit nem lehetett nem szeretni,  a folytonos végeérhetetlen mondandója miatt pedig állandó mosolyoghatnékom volt. Olyan bájos, olyan kedves és olyan jószándékú leányzó volt Anne, hogy nagyon hamar én is a szívembe zártam, és így volt ezzel mindenki Avonlea-ben. Egy csapásra megkedvelte szinte mindenki, iskolába járt és barátai is lettek. Még azok szívét is meglágyította, akiét senki más nem tudta. Annyira jó volt egy ilyen könyvet olvasni! Amiben minden szép és egyszerű, nincsenek nagy bonyodalmak, egyszerűen csak valami nagyon jó érzés fogja el az embert, hogy olvashatja. Ahogyan a zárkózott, érzelmeit magába rejtő Marilla megszereti Anne-t, ahogyan a hallgatag Matthew a maga módján harcol Anne-ért, ahogyan Anne megszereti a Zöldmanzárdos házat és lakóit, és amennyire vágyik egy igazi, kebelbarátnőre, ezek mind-mind torokszorító pillanatok voltak. Nagyon jól játszott ez a könyv az érzelmeimmel. Imádtam Anne hatalmas, kacifántos, irodalmi szófordulatokkal teletűzdelt monológjait.  Szépek is voltak és mulattatók is. Komolyan mondom, még engem is megtanított, hogy nézzek másképp a dolgokra. :) Anne mindenféle egyéb mókás helyzetbe keveredett és még mókásabb módon vágta ki magát belőlük, sokat nevettem a könyv olvasása során. Olyan is volt, amikor potyogtak a könnyeim a meghatottságtól. Bájosan régimódi, imádnivaló történet. Érzelmek, szeretet, szomorúság, vidámság, hétköznapi emberek, csodaszép táj, egyszerű történések, ez volt a könyv és mégis felejthetetlenül varázslatos volt. Természetesen ezek után szépen, sorban elolvasom a többi Anne-történetet is.