Mondhatjuk, „igazi” bűnügy bontakozik ki előttünk, a valódi krimik izgalmával. Mert persze, akit Szörnyűnek hívnak, az mindenféle gazságra képes, nem riad vissza a gyerekrablástól sem. De vajon mi ezzel a célja? S mit keres a szövevényes mesében az idomított cápa? És az elektromos gurulós szatyoron száguldozó idős hölgy, aki madárnyelven is beszél? S egy bizonyos cilinderes fiatalember? A bűnügyi sztorik végkifejletét elárulni halálos vétek, semmiképp nem vetemednék ilyen förtelemre. Ám annyi elmondható, hogy van itt minden, és még annál is több. A történet bővelkedik mulatságos félreértésekben, sőt érdekfeszítően fontos találmányok is előbukkannak – a turbómolekuláris propeller csak marcipándísz a krimitortán… A nagy bűnügyi mesélőket megszégyenítő fordulatok a kreatív képzeletre bíznak egy-egy kiegészítendő mozaikot, de jól van ez így. Történetünk gyermeki nézőpontja szerint minden egyszerre valóságos és képzeletbeli. Néhol még némi – jelenünkre reflektáló – társadalomkritikai kicsengést is hallani véltem benne. (De ez csak azt jelenti, hogy a felnőtt számára éppoly élvezetes olvasmány.) Ha nem lenne nagyon erőltetett a párhuzam, azt mondanám, hogy felfedeztem néhány cseppnyi Öveges-professzori ismeretterjesztő szándékot is. A szórakoztató regény nyelvezete könnyed, eleven és humoros, a narratív részekben és az egyéni megszólalásokban egyaránt. A tipográfiailag is játékos kötetet László Zsuzsi rajzai teszik teljessé. Pompásan egészítik ki a történetet, anélkül, hogy megfosztanák a gyermeki fantáziát szabad szárnyalásától. Tóth Zsuzsanna