Addig, addig olvastam, hogy kezdett kialakulni egy elképzelés , amit megpróbáltam képbe önteni, de még ezek után is formálódott, alakult, ahogy haladtam... nálam bevett gyakorlat lett már, hogy a legelső rajzok vagy nem jelennek meg a könyvben vagy legalább egy utólagos átalakításon átesnek a munka vége felé, mikor már minden addigra kialakított szabályom megvan. Mennyiben határozta meg, illetve működtetett téged másként a színházi előadás? Tudatosan nem határozta meg az általam elképzelteket, de nyilván tett rám valamilyen hatást, ráadásul érdekes volt látni, hogy miként mozgatja meg a fantáziáját valaki másnak- egy hasonló, de mégis más szakmának a művelőjét- ugyanaz a történet. Mindenképp inspiráló volt. Hogyan dolgoztatok együtt a szerzőpárossal, voltak igények, amiket teljesítened kellett, vagy szabad kezet kaptál, és nyithattál egy egészen új univerzumot is (ha már csillagok között járunk) a képekkel? Teljesen szabad kezet kaptam szerencsére, mondjuk tudtam, hogy a Sárkány a lépcsőházban tetszett a szerzőknek... Mit gondolsz a meséről? Neked is van gyereked, megkérdezted-e őt is az illusztrálás folyamán? Hát a kisfiam még kicsi ehhez a meséhez, ezért még nem olvastam neki, csak meséltem a rajzokról, neki tetszett.... Egyik kedvencem, a Sárkány a lépcsőházban és a Rozi között egészen furcsa kapcsolatot vélek felfedezni. Maradt a kifejező és egyben kontrasztos világlátás, de közben mintha valami változott volna. Egyrészt persze a téma adja, hogy más a konstrukció, de közben mintha könnyedebbek, vidámabbak lennének Rozi képei. És tele-tele finom humorral... Igen nyilván van bennük közös, - hiszen én készítettem őket, - és mint már említettem, tudtam róla, hogy kedvelik a Sárkány a lépcsőházban-hoz készített illusztrációimat. Nem is lehetnek egyformák , hiszen a mesék is különböznek: az előző líraibb, és nagyon is itt a földön, a városban játszódik, míg a Rozi egy humorral teli álom, vicces mesebeli figurákkal akik az égen laknak. Ráadásul el is telt pár év, nyilván én is változom, és törekszem is rá, hogy ne legyenek egyformák a könyveim, de ha lehetséges mégis csak fel lehessen fedezni, hogy ugyanazon kéz művei. Pécsett születtél és ott is érettségiztél kerámia szakon. Nem tudom, ennek köszönhető-e, hogy minden figurád olyan élő és egyszerre bizarr is egyben, de munkáid olyan izgalmas terepen mozognak, ami abszolút különleges a magyar gyerekkönyvillusztráció területén. Tapasztaltad-e valaha is, hogy ez a merész ábrázolásmód kiüti a biztosítékot esetleg a még megszokott - és reméljük nem állandó - magyar közízlésben? Nem tudom, a kerámia mennyiben járult hozzá a stílusomhoz...talán valamiféle plasztikusságot, térérzetet köszönhetek inkább a kerámiának, mintázásnak. De olyan még szerencsére nem fordult elő velem, hogy olvasók megállítottak volna, hogy nem tetszik, amit rajzoltam. Szóval annyira még senkit sem háborított fel ezek szerint, amit művelek, de régebben egyszer előfordult, hogy egy kiadótól azt a választ kaptam, hogy nem elég szépek a rajzaim...... A Rozi illusztrációi humorral teliek, sok kis apró csavart lehet látni, itt-ott megbújik egy vonal, ami girbegurbán összeköti az oldalakat stb, milyen szimbolikát takar ez? vagy egyszerűen csak első ráérzésből jutnak eszedbe az apró csavarok? Ezek is azok közé a bizonyos szabályok közé tartoznak, melyeket már az elején említettem, és amelyek szépen lassan a munka során szaporodnak. Például a szaggatott vonallal, ami minden egyes lapot végig kísér, az utat szerettem volna megjeleníteni, amit Rozi végig jár, ugyanez a szaggatott vonal megjelenik a fejezetkezdő rajzoknál, ahol látható, hogy ez a vonal körbe vezet, ugyanúgy pont, mint ahogy a jegyek követik egymást és míg végül, megint sorra nem kerülnek minden évben .... Milyen technikával dolgozol? Változó, bármivel szívesen dolgozom, de ha sürget az idő, akkor számítógép elé ülök, ahogy ez a Rozi esetében is történt.. Rozi a könyvhétre jelenik meg tulajdonképpen, lesz-e más könyved is még ebben az időszakban? És mikre készülsz még? Igen, nemrég jelent meg Závada Pál Harminchárom szlovák népmese című könyve, amit szintén én illusztrálhattam. Arról, hogy mi lesz, még nem szeretnék elkiabálni semmit, biztos, ami biztos....