Lázár Ervin a „humorérzékét és az iróniáját” dicsérte, Tarbay Ede úgy vélekedett, hogy „Faltisz Alexandra teremtményei is elsősorban az ujjaiba sűrűsödött sugárzásból születtek”. Ennek a „sugárzásnak” köszönhette Lázár Ervin  A nagyapa meg a csillagok című kötetének az illusztrálását, ahol a nagyapa beszélget a „mosolygós almafáival”, mert az „almafák majdnem mindig mosolygósak”, akárcsak Lázár Ervin csillagai, melyeket az író „örökre odaszögezett nekünk az égre”. Dr. Udvardy Ildikó sze-rint „Faltisz Alexandra elsősorban meseillusztrátor. S mint szakmájának valódi mestere, joggal büszke erre”. 1994-ben elnyerte a Nemzetközi Gyermek-könyv Tanács IBBY-díját, 2006-ban, Szegeden, ifjúsági kategóriában Fesztiváldíjat nyert. Főként mesekönyvek illusztrálásával foglalkozik, de készített animációs filmeket, báb- és díszletterveket is.  

Könyvsikert jelentett számára a közelmúltban D. Tóth Kriszta Lola-mesék-jének három kötete is. A Lola-világ ugyanis rajzfilmen és internetes honlapon is létezik. A tévéből ismert bemondónő „eleve ragaszkodott ahhoz, hogy Faltisz Alexandra grafikusművész illusztrálja” a könyveit („akivel – ahogy mondta – mára igazi alkotópárossá értünk, s egy olyan világot álmodtunk meg, amely hűen ábrázolja az óvodáskorú gyerekek látásmódját, imádnivalóan naiv, humoros gondolkodását”). A Lola-mesék „feldolgozása” D. Tóth Kriszta ötletete volt, ám a megvalósítás „csapatmunka, melyben Faltisz Alexandra grafikusművész és Molnár Tamás tipográfus vállalt oroszlánrészt”. Ilyen egyszerű a művészet: tehetség kell hozzá meg jószándék, hogy „elviseljék” egymást azok, akik a „siker” kovácsai lehetnek…

Az „édes élmények” tárházát — Faltisz Alexandra számára — valóban gyermekkora jelentette. A nagyszülők kertjében (Villányban) egy életre meg-szerette a természetet, növényeket, állatokat, színeket, később, Pécsett, „lakótelepi lakásukban fotós édesanyja és kirakatrendező édesapja könyvtárának világa ragadta magával”.

Faltisz Alexandra csodálatos illuszt-rációit Nemes Nagy Ágnes, Kiss Anna, Tarbay Ede, József Attila és Áprily Lajos versei egészítették ki azon a kiállításon, amelyen bemutatták eddigi gyermekkönyv-illusztrációit, illetve a – többek között a Nők Lapjában megjelent – grafikáit, és a „macskakövekre, kavicsokra festett” alkotásait is. Nem vitás, érdekes, izgalmas kihívást jelenthetett számára saját „írásművét illusztrálni”.

Gyulai Líviusz szerint „Magas szintű mesterségbeli tudás, empátia, humor, derű, a leírt szöveghez a legteljesebb mértékben való alkotói hűség” jellemzi a munkáját. S kiderült, nemcsak a rajzhoz használja kitűnően a tollát, hanem „tehetségesen forgatja” írás közben is. Kitűnő stílusérzékét, humorát bármelyik általa illusztrált kötet igazolhatja. „Főként mesekönyv-illusztrációval fog-lalkozom, de készítettem animációs filmeket, báb- és díszletterveket is” – írta magáról 2008-as kiállítási katalógusában. Az általa illusztrált írók – Nemes Nagy Ágnes, Krúdy Gyula, Kormos István, Páskándi Géza, Babits Mihály, Balázs Béla, Zelk Zoltán, Lázár Ervin stb. – sora pedig azt jelzi, hogy „beérkezett”, és csodálatos illusztrációi a „legjobbak” közé emelték őt.

Nemrégiben Somorján, édesanyja egykori szülővárosában mutatkozott be munkáival. A csallóközi kisvárosra – jóllehet ő már Pécsett született 1962-ben, ahova az 1940-es évek végén édes-anyja és a nagyszülei kitelepítettként kerültek – maga is kitüntető figyelemmel tekint, mely az „elődöket” idézi meg számára, ismeretlenül is. Tudatosítva, hogy bár családját az „ármány”, a kitelepítés ragadta el messzire ebből a városból, most az együvé tartozás érzése, a szeretet és a megértés hozta őt haza.
 

Forrás: Irodalmi Szemle