OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
MESÉK A TERMÉSZETRŐL
MESÉK A TERMÉSZETRŐL : Az erdő lakói

Az erdő lakói

Kiss Bitay Éva  2017.09.02. 15:24

Kiss Bitay Éva - Az erdő lakói Január
 
Volt egyszer egy meseerdő. Ebben a meseerdőben beszélő állatok éltek – és nemcsak ők tudtak beszélgetni egymással, hanem a növények is.

Élt ebben a nagy erdőben három pici tündérke. Két kislány és egy kisfiútündér. Ők vigyáztak arra, hogy az erdőben zavartalanul folyjon az élet. Persze, szárnyuk is volt, ahogy az a tündérekhez illik.

Fényecske, az egyik tündérlányka a növényekre vigyázott, a másik tündérleánykára, Pillécskére az állatok tartoztak. Zefír, a tündérfiú az időjárásért felelt: ő gondoskodott arról, hogy a szellő mindig akkor fújjon, amikor kell, az eső akkor essen, amikor szükség van rá. Természetesen a pusztító viharok, a jégeső, a felhőszakadás már nem tartoztak a hatáskörébe, ezek meghaladták az erejét. Ezen kívül Zefír végezte a ház körüli nehezebb teendőket is.

A tündérkék egy nagy fa odvában laktak, ahol otthonosan berendezkedtek. Zefír még ajtót is készített és ablakot is vágott rá, amit csillámmal, azaz máriaüveggel zárt el, sőt szép, lapos kavicsokból még lépcsőt is fabrikált. Fényecske vadrózsabokrot ültetett a lépcső mellé, hogy még otthonosabb és illatosabb legyen a lakásuk. Bodzalével pedig felírta az ajtó fölé:

TÜNDÉRLAK

Így könnyebben odataláltak az erdő lakói közül azok, akiknek tanácsra vagy segítségre volt szükségük.
 
Pillécske a szövőlepkék fonalából takaros függönyöket szőtt az ablakokra. Tapsitól, a nyúltól, még az ősszel sok finom, puha szőrt kért, ami most mind egy halomban hevert Zefír munkaasztalán.


A három tündérke ágyán madárpihével töltött, puha, meleg dunyha dagadozott. Fényecske és Pillécske párnája rózsaszirommal volt töltve, mert ők a rózsaillatot szerették, a Zefíré pedig tölgyfalombbal, mert ő a fanyarabb, férfiasabb illatot kedvelte.

A szobácskához parányi éléskamra is tartozott. Itt, a Zefír által barkácsolt polcokon, szép rendben sorakoztak eleségeik: a tölgymakk-kupacsokban tárolt virágméz – amelyet a vadméhektől kaptak ajándékba –, valamint málna- és szederíz. Zsákocskákba csomagolva volt ott még bőven mogyoró, bükkmakk, aszalt gyümölcs meg sok más finomság.

Zefír éppen dolgozott: a nyúlszőrből nemezt készített, hogy hármuk számára csizmácskákat, bundácskákat és kucsmácskákat szabjon belőle, mert kint nagyon hideg volt. Csak úgy roppantak a fák a fagytól.

– Az emberek is nagyra értékelik a nyúlszőrkalapot – mondta álmodozva Pillécske. – És szeretek nemezcsizmában járni, mert az jó meleg.

– Drága, drága Zefírkém! Kérlek, szabd csinosra a bundácskáinkat meg a csizmácskáinkat! – hízelgett Fényecske.

– Élénkpiros berkenyegombokkal díszítve igazán remekül festenek majd! – lelkendezett Pillécske.

– Ugye, most „drága Zefírkém” vagyok – zsörtölődött Zefír. – Máskormeg: „Zefír, hozd ide, Zefír, vidd oda!” – ki nem fogytok a parancsolgatásból. Különben is az a fontos, hogy a csizma meg a bunda jó meleg legyen, a csinosság nem számít. Az én csizmámat nagyobbra szabom, hogy szénát dughassak bele, úgy melegebb.

– Jaj, ne! – kiáltották egyszerre a tündérkék ijedten. – A miénket ne szabad nagyobbra, hogy csinos legyen.

– És kérlek, drága Zefírkém, tűzd rá a kucsmánkra azt a szép kék tollat, amit még ősszel kaptunk Matyitól, a szajkótól. Milyen jól fog kinézni! – mondta Pillécske.

– Jól van, no – egyezett bele Zefír, és nekilátott a munkának. – Légy szíves, told közelebb azt a világító tölcsérgombát, hogy jobban lássak! – mondta fontoskodva.

Fényecske készségesen eleget tett Zefír kérésének, és a világító gombát az asztal közepére helyezte.

A három bunda, kucsma és csizma remekre sikeredett. Fényecske és Pillécske nem győzött eleget forgolódni a tükör előtt. A tükröt még a nyáron egy kiránduló veszítette el az erdőben. Ami az embernek zsebtükör volt, a tündérkéknek olyan nagy, hogy tetőtől-talpig láthatták magukat benne. Mondanom sem kell, hogy a szobában a díszhelyet foglalta el.

– Na, most már indulhatunk. Nézzünk körül az erdőben, lássuk, mi a teendő! – mondta Zefír.

Kinyitotta az ajtót, és a három tündérke kiröppent a nagy fehérségbe.

Az első, akit megpillantottak, Cibóka volt, a mókus. Buzgón hányta a cigánykereket a zúzmarás faágakon. Hol a fák törzsén és koronájában ugrált, hol a havon rohangált.

– Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte szigorúan Pillécske.

– Nem látod? Tornászom. Nagyon hideg van, egy kis fürge testmozgással próbálom felmelegíteni meggémberedett tagjaimat.

– Ne füllents, Cibó! Nemcsak tornászol, hanem az éléskamrádat iskeresed. Azt a helyet, ahova még az ősszel a makkot, mogyorót rejtetted, s most a nagy fehérségben sehol sem találod. Ugye, megmondtam,

tegyél oda valami jelet, hogy rátalálj! De az ősszel nagy volt a mellényed, hogy neked ilyesmire nincs szükséged. Most meg korog a gyomrod, s mert üres a hasad, jobban fázol – korholta Cibókát Pillécske.

– Így igaz! – pislogott bűntudatosan Cibó.

– Azért ne keseregj, gyere el hozzánk, majd adunk neked a miénkből – nyugtatta meg a vacogó mókust Pillécske.

Kaján, a róka, a hóra szorított orral, szimatolva rohant Tapsi nyomában, hogy elkapja a fürge nyuszit, amelyik nagyon is tud vigyáznia bundájára. Kaján magában morfondírozott, az erdő törvényét hajtogatva. „Élni kell, s ahhoz, hogy élj, enned kell.” Egyszerre azonban az ígéretes nyúlnyomnak vége szakadt, Tapsi eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

– Talán elrepült? – forgolódott Kaján tanácstalanul, bamba képpel, a saját tengelye körül.

– Jaj, de buta vagy! – kuncogott a bokor tövében Tapsi. – Így jár az, aki csak az orra után megy! Még mindig nem tanultad meg a fortélyunkat, amellyel túljárunk az eszeden! A saját nyomunkon nyargalunk vissza, aztán egy hatalmas ugrással oldalra szökkenünk, és te máris azt hiszed, hogy elrepültünk.

Kaján bánatosan kullogott hazafelé. Mindössze egy egérkét sikerült zsákmányolnia, ami bizony sovány falat, a fél fogára sem elég.

Kaján elérkezett a nagy bükkfa tövében levő rókalyukhoz, föld alatti lakásához, ahol a párja már várta.

– Na, sehol semmi? – mordult rá.

– Eredj, fogjál te is magadnak! – mondta kelletlenül Kaján, és nyomban összegömbölyödött, mert így kisebb lett a testfelülete és kevésbéfázott.

Hamarosan vakarózni kezdett.

– Sok itt a bolha – vakarta hevesen a füle tövét. – Tavasszal, mielőtt kicsinyeink lesznek, alaposan ki kell majd takarítani és szellőztetni, mert ez a sok bolha egyszerűen elviselhetetlen.

A föld alatti lakás másik szárnyában ezalatt Torzon-Borz, a borz beszélgetett párjával.

– Az ősszel ugye kértelek, építsünk magunknak saját otthont – mondta szemrehányóan Torzon-Borzné. – Ezek a társas lakások egyszerűen kibírhatatlanok. Kajánék, mi tagadás, rendetlenek és mocskosak. Minden szemetet széthánynak a házuk körül. És – már megbocsáss – ott könnyítenek magukon, ahol rájuk jön. Nincs olyan csinos ürítkezőcsészéjük, a lakásuktól messze, mint nekünk. És a bolhák is átugrálnak ide.

– Igazad van, tavasszal majd elköltözünk, de most nincs itt az ideje. Most pihenjünk, és ha tudunk, aludjunk – mondta álmosan, nagyokat ásítva Torzon-Borz.

Közben a három tündérke tovább folytatta ellenőrző körútját.

– Sok itt a nyom a frissen hullott hóban, és ez nagy baj! – állapította meg Pillécske.

– Nézd, erre járt Kaján, itt vágott át Zili, az őz, és Röfiék, a vaddisznók is erre csatangoltak. Ilyenkor szokták a vadászok járni az erdőt, ez a sok nyom pedig az állatok árulója lehet. Ha észreveszik, összevissza lövöldöznek, és a végén még eltalálnak valakit – aggodalmaskodott Pillécske. – Kérlek, Zefikém, szitálj egy kis hódarát a nyomokra, hogy eltűnjenek!

– Cirr-rikk – kiáltott ki a behavazott bokor alól Rik, a fogolykakaska.

– Kérlek, Zefi, ide is, ide is, hogy még védettebb és rejtettebb legyen a búvóhelyünk.

– Jó, jó, úgy lesz, már megyek is a szitámért – röppent el Zefír.

– Mi meg gyorsan menjünk haza, mert nemezcsizma ide, nyúlszőrbunda oda, egészen átfáztunk – mondta Fényecske.

És mindketten a Tündérlak felé vették útjukat.

 

Február

– Jaj, drága, drága Zefikém, nem tudnál valamit tenni, hogy ne süvítsen ilyen kegyetlenül ez a jeges északi szél?

– Sajnos, Fényecske, ez meghaladja az én hatáskörömet, nem tehetek semmit. Az északi szél nagyobb úr, mint én, de megunja egyszer, és elkotródik innen, csak ki kell várni.

– Juj, hogy bevág ezen a repedésen! Pedig az ősszel, amikor megkértem rá őket, a méhecskék minden rést betömtek viasszal és növényi gyantával, amit az emberek propolisznak hívnak. De az ilyen viharos szél ellen mit sem ér! – kesergett Pillécske.

– Azonnal megerősítem a szigetelést szárított mohával és kóccal. Most csak az a fontos, hogy ne nyissuk ki az ajtót és ne menjünk ki, mert ha felkap ez a vihar, úgy elsodor bennünket, hogy talán soha többé nem találunk haza – mondta bölcsen Zefír.

http://3.bp.blogspot.com/-kEK4el5u8Vs/T_hwFaOntKI/AAAAAAAAPlM/1AzBC2Ll6qo/s1600/borz.pngKözben Torzon-Borzné is mozgolódni kezdett biztonságos földalatti vackában, és orrával megbökdöste férjurát:

– Nem kellene kinézned egy kicsit? Úgy hallottam, egyes erdőkben nemcsak a medvét, hanem a borzot is időjósnak tartják...

 

Forrás: Kiss Bitay Éva: Az erdő lakói

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót