A népmesék kultúránk elidegeníthetetlen elemei, a velük való foglalkozás újabb aspektusait képviselik a meseterápiák, különféle népmesékre épülő pedagógiai rendszerek. Jelen kritika Bajzáth Mária Népmesekincstár nevezetű mesepedagógia módszertanának kézikönyvéhez, és az ahhoz kapcsolódó foglalkozásvázlatokhoz kíván hozzászólni. Bajzáth Mária egy olyan rendszert alakított ki, amely a gyerekeket állítja középpontba: az életkori sajátosságokat figyelembe véve válogatott a mesék, mondókák, találós kérdések, népi játékok közül, hogy azok minél több intelligenciaterületet stimuláljanak. Mindemellett egy komplex képzési rendszert is épített módszertanára, így nem véletlen, hogy professzionális menedzselés támogatja meg a könyvet. A diszkrét és esztétikus keményfedelű könyvborító és a hátlapon olvasható pozitív vélemények, ajánlások, amelyek egyetemi tanároktól származnak, arra engednek következtetni, hogy e könyv szerzői, kiadói és szakmai részről is igényes, hasznos kiadványként tételeződik. Sajnálatos módon ezt azonnal leépíti, hogy a könyvet fellapozva a külső igényesség a szerkesztésben már nem köszön vissza: a kiadvány tördelése csapnivaló, és bár ez a kiadó felelőssége, semmiképpen nem vet jó fényt egy professzionálisnak szánt pedagógiai-segédanyagra, arról nem is beszélve, hogy a könyvbeli „illusztrációk” valójában néhány kézzel rajzolt vázlatot jelentenek, amelyek inkább múlt századi gyakorlatot idéznek mintsem 2015-öt. 49 foglalkozásvázlat került bele a könyvbe, amelyek teljes értékűen csak a Népmesekincstár mesegyűjteményeivel együtt használhatóak, hiszen a mesék szövegei azokban a válogatásokban kaptak helyet (Itt vagyok, ragyogok! Járom az új váramat). Utóbbi megoldás kissé nehezíti a könyv és a módszertan használatát, valamint nem is túl takarékos megoldás. Jó ötlet azonban bizonyos foglalkozásokhoz gyerekvéleményeket kapcsolni, amelyek egyrészről a kipróbáltságot igyekeznek alátámasztani, másrészről a leendő olvasók megnyerésére szolgálnak. Mert akárhogy is nézzük, a szerző nem csak a gyerekeket és a meséket ismeri, de a célközönségét is, vagyis a tanítókat, óvópedagógusokat, akik egyrészről nagyon befogadóak tudnak lenni, ha megszólítják őket, másrészről a szakmai tudás bővítése, a továbbképzéseseken való részvétel külső, törvényi kényszer is. Ennek két hozadéka is van: egyrészről a pedagógusok kiszolgáltatottak, hiszen folyamatos nyomás alatt állnak, másrészről pedig komoly piacot is jelentenek. Ezzel összhangban a kötet számos olyan szöveghelyet tartalmaz, amelyek mögött inkább marketing megfontolások érezhetőek, semmint szakmai érvek, pl. „Képzeljük el a foglalkozások egy-egy elemét gyöngyszemként, amelyet a mesék aranyfonalára fűzhetünk!” (8). A foglalkozások olyan témák köré szerveződnek, mint Ember; Test, testtudat, biztonság; Szárnyaló képzelet, Megtartó erők: család, barátság, kapcsolatok stb. Valójában mind fontos tényezője a gyermeki világmegismerésnek, Bajzáth Mária mögött pedig 25 éves szakmai múlt áll, így erről magabiztos és alapos tudása lehet.