Nem tagadom, hogy a kedvenc pagonyos szerzőim közé tartozik Harcos Bálint. Eredetiek, végtelenül kedvesek, kellemesen humorosak a történetei, és nagyon erősen érződik bennük az író személyisége. Amikor a meséit olvasom, az ő hangján szólalnak meg a fejemben. Rendkívül megnyugtató a hangszíne, amivel a gyerekekhez szól. Minden mondata mögött érződik az a koncentrált figyelem, amivel magával ragadja a kicsiket.
Úgy képzelem, hogy mesekönyvíróvá is a saját gyermekei tették, mert azokhoz a történetekhez, amiket kitalál, szükség van sok-sok meghitt mesélős órára, amikor a csillogó szemű kislánya és kisfia inspirálja újabb és újabb szereplők, humoros, kedves vagy tanulságos történések kitalálására. Így születhetett a Petya és Tulipán vagy Szofi dacmeséi, és így szedhette rímbe A boszorkánycicát is, és most a legújabb könyvét, a Dorka és az elgurult gombot is egész biztosan a gyerekei ihlették.
Harcos Bálint meséi kicsit olyanok, mintha olyan apukák helyett is mesélne, akiknek estelente nem jutnak eszébe olyan könnyedén a mesés gondolatok, akik nehezen tudják maguk mögött hagyni a napi történéseket, a munka meg a teendők még ott zakatolnak a fejükben, eltorlaszolva a fantázia útját. Olyankor hálásan veszik kezükbe Harcos Bálint könyveit, és mesélik álomba a gyerekeiket. Ez a most megjelent könyv különösen az esti együttlétekre koncentrál. A könyvben található három mese olyan, mintha álom és valóság határán lebegne. Minden történet valóságosan indul, aztán mintha elnehezülnének a pillák, szépen lassan átkerülünk az álom birodalmába. A hétköznapi dolgok az álomban folytatódva keverednek össze csodás történésekké.
Az első mesében Dorka elveszti babájának azt a gombját, ami segít az elalvásban. Rájön, hogy valahol hazafelé, az utcán hagyhatta el. Elindul hát babájával a karjában, és kisétál a késő esti utcára, ahol eddig még sosem járt. A történet úgy mesél a félelem leküzdéséről, hogy nem kell közben félni. A mese folyamán Dorka fára mászik, hollóháton repül, bekopog egy vadidegen nénihez, és szembenéz azzal a kőoroszlánnal is, akitől a legeslegjobban fél, pedig egyáltalán nem kellene. Csupa kedvesség, barátságosság kíséri az útján.
A második mesének egy kisfiú, Mirkó a főhőse. Egy kedves, befelé figyelő fiúcska, akinek legjobb barátja egy kicsi bagoly. Vele játszik, beszélget, és neki mesél esténként. Egyetlen bánata, hogy a bagoly szeme mindig csukva van. Nagyon vágyik rá, hogy egyszer a szemébe nézhessen, hogy lássa az állat tekintetét. Ezért megpróbálja érdekes helyekre vinni, hogy felkeltse a kíváncsiságát, hátha kukucskálásra bírja. De hiába viszi el az iskolába, az állatkerti madárházba vagy a baglyos könyvtárba, a madár nem nyitja ki a szemét. Még akkor sem, amikor a játszótéren egy kisfiú megdobja kaviccsal, és Mirkónak kell megvédenie. És este, mikor Mirkó mesélni kezd, álompor kering a levegőben...
A harmadik mesében egy testvérpár, Ábel és Panni varázslatos álmában vehetünk részt. A gyerekek minden évben egy vadregényes házikóban töltik a nyarat. A házikót hatalmas kert, igazi vadon veszi körül, és még egy kis pele is hozzájuk szegődik. Ám egy reggel az állat kalitkáját nyitva találják, és a pele eltűnik. Nagyon szeretik a kis állatkát a gyerekek, így később is sokat emlegetik. A következő nyáron egy nehezen elalvós éjszakán is a kis pelére gondolnak épp, mígnem összemosódik minden, és máris egy padlásátjáróban találják magukat, ahol beszélő állatokkal, egérrel, denevérrel, galambokkal, pókokkal találkoznak, akik végül elvezetik őket kedvencükhöz.
A varázsos mesék csodálatos illusztrációval egészülnek ki. Szimonidész Hajnalka rajzait önmagukban is öröm nézegetni. Művészi képeskönyv született, melyben a szavak és a képes egymással karöltve készítik elő az elalvást, együtt szövögetve az álmok fonalát.
foxbooks.hu
Álomhozó mesekönyv: Dorka és az elgurult gomb
A könyvet 5-10 éveseknek címezték, ami a hosszabb szövegrészek miatt lehet indokolt, de én a 3,5 évesemen teszteltem, boldog sikerrel. A szerző ugyanis a kislányom egyik nagy kedvence – Harcossal edzett óvodás, aki a mai napig imádja a pajkos Szofi-sorozatot, fújja A boszorkánycicát. Lelkesen adta az oroszlános könyvet is a kezembe, mint esti választottját, így hát terjedelem ide, idősebb korosztály oda, belevágtunk. Ő hallgatta csendben és figyelmesen, közelebb bújt, amikor kellett, motyogott és kérdezett, sóhajtott és fellélegzett, végül elgondolkodó mosollyal az arcán aludt el.
A történetek ugyanis nemcsak lebilincselőek és varázsosak, de meg van bennük minden összetevő, ami a klasszikus, nagybetűs mesékhez kell. Igézőek, megnyugtatóak, izgalmasak és álomhozóak egyben, és könnyen azonosulhatnak velük a gyerekek. Mindhárom történetet az álomba merülés ihlette, az ébrenlét és elalvás között lebegnek.
A mesék a képzelet szárnyán szállnak, mégis magától értetődőek és következetesek. Mindezek mellett nagyon jól hangsúlyozhatóak és előadhatóak, könnyen beleélhetjük magunkat a mesélésbe, olvashatjuk rejtélyesen, hangosan, suttogva és boldogan… Igazi szókincsbővítő mesekönyv, fantázia-birizgáló leírásokkal, költői képekkel és hangutánzókkal. Valóságos irodalmi csobbanás, ahol egy mondatba a sutyorgott, nevetett, cammogott, rebbent, inalt is belefér. Mindezek tökéletes kiegészítőjeként Szimonidész Hajnalka álomvarázs illusztrációi ejtik ámulatba az olvasót.
Dorka és az elgurult gomb
Az első mese főhőse Dorka, és az alvós babája, Györgyi, aminek egy álomhozó gomb volt a ruháján. Dorka lefekvéskor mindig megcsavarta, és a baba álomba merült, reggel pedig ismét tekert rajta, hogy felébredjen. Nos ezen az estén – a mesén, a lámpaoltáson és a jóéjt puszin is túl – különös dolog történt. Györgyi ezüstkék gombja nem volt a zöld ruháján.
A baba álmos szemekkel nézett rá.
– Megkeressük, jó?
Dorka átnézte az ágyat, a szobáját, a lakást, mindent, de sehol sem találta. Mivel az iskolában még meg volt, otthon pedig nincs, csak valahol az utcán lehet. A kislány tudta, hogy Györgyi számít rá, ezért összeszedte a bátorságát, és elindult a sötét éjszakába, gombkeresőbe. (Ennél a résznél húzódott először a kislányom közelebb hozzám – lopva néztem rá, és láttam a szemében az elhatározást: annak a gombnak meg kell lennie!) Hogy milyen kalandok vártak rájuk a sötét, imbolygó árnyakkal teli éjszakában? Végigkutatták a járdát és a fal tövét, a parkot, bekukkantottak a bokrok alá, de sehol sem járnak sikerrel. Kalandjuk során utaztak hollóháton, és ellátogattak Mukk Irénhez a Cibere utcába. A mufurc néni készítette ugyanis Györgyi babát, hátha tudna új gombot varrni rá! Habár a kislányom rögtön kiszúrta, hogy melyik gomb lehet az, az óriási gombkavalkádban, sajnos az útjuk itt még nem ért véget. Az új gomb ugyanis nem működött. Nincs mese, meg kell találniuk az eredetit! De hol keressék?
Végre Györgyi, most már aludhatsz. Szép álmokat! – és megcsavarta a gombot. Györgyi hálásan, várakozva pislogott rá, és… és nem történt semmi. Az új gomb nem altatta el a babát.
A kislány Mukk Irén segítségével rájött, hogy a gombot a félelmeiben kell megtalálnia. Dorka tehát nem tehet mást, bátortalanul, mégis eltökélten elindul, hogy szembenézzen vele… Mire számíthatunk? Lesz itt libabőr és vuááááh! még több izgalom, de megnyugvás és kedvesség ugyanúgy. A mese arra is rámutat, hogy néha szembe kell néznünk a félelmünkkel, és a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Hogy miért imádta ezt a mesét a kislányom az első sortól az utolsóig? A mese báján és történetén túl, talán főleg azért, mert könnyen tudott azonosult vele. Hiszen ő is ugyanígy érez felelősséget a saját alvókája, és kedvenc babái iránt. Pontosan megértette és átérezte, mi forog kockán, és érdeklődve figyelte a cselekményeket. A Dorka és az elgurult gomb nagyon szép történet, de ez egy olyan mesekönyv, amiben nemcsak a címadó mese gyönyörű.
Mirkó baglya
A következő történetben egy kisfiú mindent megpróbál, hogy egyszer megláthassa Tintának, az alvós baglyának a szemét.Tinti szeme ugyanis mindig le van zárva. Illetve nem mindig, mert amikor Mirkó alszik, akkor a bagoly ébren van, és fordítva. Mirkó először azzal próbálkozik, hogy hirtelen felkapcsolja a lámpát a sötétben, hátha elcsípi a madár pillantását. De Tinti nagyon gyors, mindig pont lezárja, amikor felgyullad a fény. Talán…, talán ha kíváncsivá tenné a kis barátját? Mirkó elhatározza, hogy másnap magával viszi. Vele volt az iskolában, de az órák unalmasak. Néha kicsit mozgolódott, fészkelődött ugyan, de a szemét picit sem nyitotta ki.
Az utakon zajos tömeg hömpölygött, autók dudáltak, a gyerekek pedig próbálták túlkiabálni a lármát. Mikor a föld alatt zörömbölni kezdett velük a metró, Tinta meg is rezzent Mirkó zsebében. Talán megijedt.
Talán a könyvtárban sikerülhet? Mirkó ott találkozott Telihold Ellával, aki egy álomszerű könyvjelzőt ajándékozott a fiúnak (de tényleg ott volt, vagy csak képzelte?). Utána bejárták az állatkertet is töviről hegyire. Vajon felkelti valamelyik állat Tinta érdeklődését annyira, hogy kinyissa a szemét legalább résnyire? Az éjszakai fülesbagoly esetleg? Vagy talán akkor, amikor Mirkó belekeveredik egy játszóteres incidensbe? Te melyikre tippelnél? A hosszú, fárasztó nap után Mirkó másra sem vágyik, csak hogy egyedül legyen a gondolataival és Tintivel. Kint esteledett, a szürkület ellepte a szobát, az utcai lámpa fénye pedig egyre gyengébben szűrődött be, amikor is…
A nagy pele
A harmadik, a kötet legviccesebb meséje, amiben a prímet Virgil, a hetyke egér viszi. De ne szaladjunk ennyire előre, a mese érdekessége ugyanis, hogy a történet, Ábel és Panni álomhozó meséje ezúttal három részre tagolódik, a valóság-ábrándozás-képzelet tengelyén. Az első rész a testvérek vadregénybe illő nyarát mutatja be, amit egy zegzugos-kertes házban, egy kis völgyben töltenek. Folydogáló patakkal, vízipókokkal, szöcskével, bodobáccsal, kaszáspókkal, madarakkal, bogarakkal és gyíkokkal egyetemben. Itt találkozhatunk a nagy pelével is, ami egy kalitkában lakott a szobájuk sarkában. Sokat aludt, de néha azért felébredt.
Egy nyár végi estén aztán Ábel úgy érezte, hogy kis kedvencük visszavágyik a vadonba, és a pelének másnap reggelre nyoma veszett. A gyerekek keresték, szomorkodtak, majd beletörődtek, mégnem egy szokatlanul álmatlan éjszaka újra Ábel eszébe nem jutott a pele. Ahogy elalváskor összegömbölyödött és bozontos farkát a szeme elé tette…. Mivel álom csak nem jött a szemükre, a gyerekek azt csinálták, amit ilyenkor mindig is szoktak. Élénk képzelőerővel próbálták kisilabizálni a szobájuk falára vetődő árnyakat és fényeket. Ahogy így ábrándoztak, Ábel észrevette, hogy az állatos kárpitjuk mögött egy lyuk tátong. Hívogató és akkora, amibe bele is férnek. Összeszedték hát a bátorságukat, és ahogy belemásztak, különös utazásuk kezdetét vette. A lyuk a kacatos padlásukra vezetett, idegenvezetőjük pedig Virgil, a minden lében kanál, pörgős nyelvű, hiperaktív egér lett.
Há-áá-ápszi! Hjajmindentbelepapor… Szörnyű. Szúr nyű! Nalássuk – nyargalt tovább. _ Ööö, ez egy tollasütő, egy bolhasütő, egy mosógép, egy szalmabábú, egy fapapucs, egy ex-pán-der és egy gurulós fotel. STOP! Zsupszi!
Ültetek már gurulós fotelben? Nem? Ne-em??? Akkor: sutty. Foglaljatok helyet!
A fotel elstartolt, a padlás titkai pedig fellebbentek. Képzeletbeli világukban találkoztak áloműző csiklandozó pókokkal, Zsémbessel, a zsémbes denevérrel és a Három Bölcsekkel is. De a furcsaságokon és rejtélyeken túl, valami igazán különleges dolog is várta őket a padlás titkos szegletében…
Te meg bizsengsz-bozsongsz. Vakarózol. Heherészel. Vakarc-vakarc. Nem tudsz elaludniiiii, mindened izeg-mozooooog, állandóan átpakolod a karodat-lábadat, fhű! Most erre fordulsz, most arra, babrálod az orrod, csikiz a saját hajad, áj-váj…
Ahogy mélyül Ábel és Panna története, egyre távolodunk a kézzel fogható valóságtól az álomvilág felé, hogy aztán egyszer csak – kalandokon, rejtélyeken, meglepetéseken túl – helyére kerüljön minden. Jön a megnyugvás és ellazulás, majd örvényszerűen megtörténik az átlépés is. Valahogy úgy, ahogy a nagy pele mindig is tette, gombóccá gabalyodva, édesen.
"Igen, Panni és Ábel háza létezik, még ha ma már nem is úgy, ahogy az én gyerekkoromban létezett. A nagy pele című mesém erősen életrajzi történet..."
Harcos Bálint legújabb mesekönyve három izgalmas és lebilincselő, mégis álomba húzó történetet tartalmaz, kézen fogja a gyerekeket, kitárja a képzeletük kapuit, hogy aztán elringassa őket. De legegyszerűbben mégis a kislányom fogalmazta meg: „Anya, ez egy jó mesekönyv“.
Grancsa Gergely
Este van. Mindenki álmos, már túl vagytok a vacsorán, fürdésen, fogmosáson és az esti mesén, sőt a második esti mesén is.
De valahogy mégsem sikerül elaludni. Egyszerűen nem megy. Mert mi történik, amikor éjszaka van? Mitől olyan minden, mint nappal, csak valahogy mégis más? Éjszaka minden olyan furcsa, megnőnek az árnyékok, más zajokat hallani, mint nappal. Meg egyáltalán, éjszaka minden sokkal izgalmasabbnak tűnik, ilyenkor talán még a varázsigék is működnek. Nem csoda, ha a gyerekek néha nehezen alszanak el, hiszen ki akar lemaradni valami különleges dologról? Arról nem is beszélve, hogy néha egy-egy, az életünkben fellépő probléma is akadályozza a gyors elalvást. Miért lennének ez alól pont a gyerekek kivételek?
Ha neked is ismerős a helyzet, biztos vagyok benne, hogy Harcos Bálint új könyve, a Dorka és az elgurult gomb a ti könyvetek is lesz.
A szerző könyvében három mese található, és mindegyik mese szorosan kapcsolódik az éjszakához és az elalváshoz. Dorka a babája elveszett gombját indul megkeresni alvás helyett, az éjszakai városban, útja során pedig új barátokat szerez egy holló és egy kőoroszlán személyében. Mirkónak, a második mese főhősének, van egy pici baglya, akit Mirkó még sosem látott nyitott szemmel, akárhogy is próbálkozott, de mielőtt elaludna, mégis meglátja, ahogy a bagoly kinyitja a szemeit. Végül pedig Ábel és Panni indulnak felfedezőútra egy, a szobájuk falán nyílt alagúton keresztül, hogy rengeteg beszélő állattal megismerkedve, végül álomba merüljenek.
Azonban Harcos Bálint meséi valahogy ennél többről szólnak. Az elalvás köré felépített történetek egy-egy problémakört is felvillantanak, megmutatják,
hogy lehet szembenézni a félelmeinkkel,
milyen ha valaki olyat bántanak mások, akit nagyon szeretünk vagy azt, hogy
milyen nehéz elengedni valakit, még ha csak egy nagy peléről is van szó.
Ugyanakkor a történetek korántsem kívánnak probléma-megoldó mesékként feltűnni. Egyszerűen csak minden bennük van, amire igazán szükség van a jó mesékhez, az olyanokhoz, amik segítenek, hogy a nap végén mindenki nyugodtan és békésen tudjon elmerülni az álom és az éjszaka különleges világában.
A Szimonidesz Hajnalka által illusztrált könyv képi világa is tökéletesen illeszkedik a mesék líraiságához, édes-bús hangulatához.
A történeteket olvasva olyan érzésem volt, hogy ezek a mesék úgy klasszikusak, hogy közben nagyon is maiak. Harcos Bálint olyan meséket írt, amik úgy idézik meg az Andersen-mesék hangulatát, hogy azoknak esetleges porosságát, merevségét elhagyják, de azt az igazi varázslatot, amit a mesék adni képesek, meghagyják.
Ébrenlét és álom, nappal és éjszaka, valóság és varázslat, ismerős és szokatlan. Harcos Bálint új könyvében mindez együtt van. A három mese friss, mai nyelven szólal meg, mégis a legnagyobb klasszikusokat idézi meg hangulatában, és így mesél arról, hogy nem veszett ki a varázslat a világból és néha bizony, nem véletlen, hogy nehezen alszanak el a gyerekek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
