Miközben házában készülődik az utazásra, Gandalf nagy nehezen ráveszi, hogy a gyűrűt ne vigye magával, hanem hagyja rá Frodóra. Miután az öreg hobbit útnak indul, Gandalf figyelmezteti Frodót, hogy a gyűrű veszélyes: ne használja, és tartsa titokban. Frodó magányosan él a házában, Gandalf időnként meglátogatja. 3018-ban, kilenc év távollét után ismét megjelenik, és beszámol Frodónak mindarról, amit a Gyűrűről megtudott: A Gyűrű azonos az Egy Gyűrűvel, amelyet ötezer évvel korábban Szauron készített, hogy segítségével megszerezhesse a világ fölötti uralmat. 1800 év múlva Szauront egy hatalmas csatában a tündék és emberek szövetsége legyőzte, és Isildur, az ember-herceg elvette tőle a Gyűrűt, amit ahelyett, hogy megsemmisített volna, északra vitt. Isildurt utazása közben orkok támadták meg és megölték, a csata közben a Gyűrű elveszett, beleesett az Anduinba, a Nagy Folyóba, helyét évezredekig senki sem ismerte. Azonban a másodkor 2463. évében Déagolt, egy hobbitot horgászás közben egy hal magával rántott, és Déagol a vízben megtalálta a Gyűrűt. Déagol barátja, Szméagol kileste, ahogyan Déagol örült a Gyűrűnek, megfojtotta Déagolt, és elvette tőle a Gyűrűt. Hét év múlva Szméagol, akit ezután Gollamnak hívtak, elrejtőzött a Köd-hegységben. A Gyűrű meghosszabbítja viselője életét, de ha az halandó, és sokat használja, az évszázadok alatt egyre inkább magába szippantja a Gyűrűn uralkodó sötét szellemnek otthont adó árnyékvilág, mígnem elhalványodik, és maga is egy lesz a sötétség otthonának lakói és a Gyűrű rabszolgái közül. A Gyűrű már kezdetben uralkodni képes viselője gondolatai fölött, és gonosz tettekre is ráveheti annak érdekében, hogy visszakerüljön Szauronhoz. Ha Szauron visszaszerezné a Gyűrűt, hatalma akkorára nőne, hogy valószínűleg örökre ő uralkodna az egész világ felett. Ezért a Gyűrűt el kell pusztítani. Ez csak egy helyen lehetséges: Mordorban, az Orodruin (Tűz-hegy) nevű vulkán kráterében, a Végzet-katlanban, ahol készült. De Gandalfnak nem ez az egyetlen rossz híre. Elmondja Frodónak, hogy útja közben sikerült elfognia Gollamot, és a vele való találkozás hatására a mágus szinte biztosra veszi: Gollam járt Mordorban, és akár kínzás, akár valami sötét egyesség alapján, a Sötét Úr valószínűleg már tudja, hogy a Gyűrű Bilbóhoz került. Frodónak veszélyes útra kell indulnia a Gyűrűvel, hogy az végül az Orodruinba kerülhessen. Vele tart kertésze, a beszélgetésüket kihallgató Csavardi Samu is, aki szereti a legendákat, és szeretne még életében tündékkel találkozni. Frodó hónapokig készül az utazásra. Eladja házát, és elhíreszteli, hogy a Megye határában fekvő Bakföldére költözik, ahol gyermekkorát töltötte. Vásárol is egy házat Töbörlyukban. Samuval és egy Tuk Peregrin (Pippin) nevű barátjával gyalogosan indul útnak, míg egy másik barátja, Borbak Trufiádok (Trufa) szekéren viszi el Frodó holmijait. Miután elindultak, Hobbitfalván egy furcsa fekete lovas kérdezősködik egy Zsákos nevű hobbit után (Frodó és Bilbó családneve egyaránt Zsákos). A lovas személye sem sejtet semmi jót (a hobbitok amúgy sem szeretik a Nagyokat, ahogyan a nagyobb termetű idegeneket nevezik), a kérdezősködése még kevésbé. Frodó, Samu és Pippin tündékkel találkoznak (Gildor és csapata), akik egy darabon elkísérik őket. Az út során állandóan észlelnek olyan jelenségeket, melyek alapján az a rossz sejtelmük támad (Frodónak legalábbis), hogy követik őket; mégpedig épp a rejtélyes Fekete Lovasok. Frodóék megérkeznek Bakföldére. Találkoznak az öreg Zsizsik gazdával, akitől megtudják, hogy a Fekete Lovas ott is kérdezősködött. Az új házban Trufa vacsorával és fürdővel várja őket. Frodó, hogy ne sodorja veszélybe barátait, egyedül akar továbbindulni, ők azonban rájönnek szándékára, és mindhárman vele tartanak. Utazás Brí felé A Fekete Lovasok Megyében való jelenlétét fenyegetőnek érezve, útjukat a forgalmasabb utak helyett a félelmetes, baljós legendákkal övezett Öregerdőn át folytatják. Az erdőben való utazást nehezen viselik, az ösvények sokszor eltűnnek, ilyenkor nehezen vergődnek át a vadonon; a fákat ellenségesnek érzik. Akaratuk ellenére végül holtfáradtan a Fűztekeres folyó völgyében kötnek ki. Pippin egy odvas fűzfának támaszkodik, s a fa foglyul ejti. Társai hiába próbálják kiszabadítani a bezáródott odúból. A bennszorult hobbit szerint a fa gúnyos hangon beszél hozzá, a kiszabadítására tett kísérletekre pedig fenyegetésekkel válaszol. Egy furcsa figura siet segítségükre, Bombadil Toma, aki rendreutasítja a fát (melyet Fűzfa-apónak nevez) és kiszabadítja a pórul jártakat, majd meghívja a hobbitokat a házába. Bombadil Toma, aki évezredek óta él az Öregerdőben szépséges feleségével, Aranymaggal, gazdagon megvendégeli a hobbitokat. Eme kicsiny birodalmába zárkózott, jószándékú lénynek óriási a hatalma és tudása; még Gandalfénál is nagyobb; ennek csak egyik példája (azon kívül, hogy életben tud maradni a félelmetes Öregerdőben, s hogy meséi feltárják a hobbitok előtt az erdő, a fák és a világ sok titkát), hogy mikor Frodó megmutatja neki a Gyűrűt, Toma ujjára húzza, de így sem válik láthatatlanná, annak jeleként, hogy Szauron hatalma őrá nem terjed ki. Figyelmezteti a hobbitokat, hogy ha útnak indulnak, akkor amilyen gyorsan csak tehetik, hagyják maguk mögött a Sírbuckákat (Toma háza szinte ezek lábánál épült), de ha mégis bajba kerülnének, arra az esetre egy segélykérő versikét tanít nekik. Ezután útjukra bocsátja őket. A hobbitok eljutnak a Sírbuckákhoz. Ott „Toma koma” figyelmeztetése ellenére óvatlanul viselkednek, pihenőt tartanak és elalszanak; alkonyatkor ébredve látják, hogy ködbe kerültek, majd a buckákban élő szellemek támadják meg őket. Egyszerre egy bucka üregében találják magukat, kőágyakon, fegyverek és kincsek között. Frodó kezdeti rettegését legyőzve, kardot ragadva szembeszáll az egyik szellemmel (noha látni alig látja), majd ahogy Bombadil Toma tanította, az öreg koma segítségét kéri. Bombadil Toma meg is jelenik, elűzi a szellemeket, kiszabadítja a hobbitokat, még pónijaikat is előkeríti. Rengeteg kincset találnak, közöttük négy drágakövekkel díszített tőrt, amelyeket magukkal is visznek. Brí Brí községébe érkezve a messze földön híres csárdában, a Pajkos Póni fogadóban szállnak meg, melynek tulajdonosa a derék Papsajt Ászok, Gandalf barátja. Trufa elmegy sétálni, a többiek átmentek a többi vendég közé. Találkoznak egy különös emberrel, Vándorral is, aki valójában Arnor és Gondor királyainak száműzetésben élő leszármazottja, Aragorn. Aragorn figyelmezteti Frodót helyzete veszélyességére. Ennek ellenére Frodó mulatozás közben az ujjára húzza a Gyűrűt, és mindenki meglepetésére láthatatlanná válik. Aragorn késő este felkeresi a hobbitokat szobájukban. Elmondja, hogy mindent tud útjuk céljáról, és felajánlja segítségét mint erdei vezető, továbbá figyelmezteti őket, hogy Frodó rejtélyes eltűnéséről a Fekete Lovasok nemsokára értesülni fognak, és eljönnek a Gyűrűért (a fogadóban ugyanis valószínűleg kémeik vannak). Papsajt Ászok átadja Frodónak Gandalf levelét, amelyben azt tanácsolja, fogadják el Aragornt kísérőjüknek, ha találkoznának vele. A levélben található egy versrészlet, mellyel már arra is utal Gandalf, hogy Aragorn valójában a királyok leszármazottja. „Van mi arany bár nem fénylik, /van ki vándor, s hazaér/ régi erő nem enyészik/ fagyot kibír mély gyökér./ Lángját a tűz visszakapja, / árnyékból a fény kiszáll;/ összeforr a törött szablya/ s koronás lesz a király.”. Trufa visszatér, elmondja, hogy találkozott a Fekete Lovasokkal, eszméletét vesztette, de Papsajt segédje, Noba még idejében visszahozza a fogadóba. A hobbitok óvatosságból egy másik szobába költöznek át, s ezáltal megmenekülnek a titokban a fogadóra támadó ellenség elől. Másnap reggel eredeti szobájuk fekhelyeit felforgatva, az ágyneműt szétszabdalva találják, sőt tudomásul kell venniük, hogy eltűntek a pónijaik és a felszerelés java része is, így késlekedniük kell, mert új állatok után néznek. Mire elindulnak Völgyzugoly felé, már egész Brí tud a távozásukról, így a Fekete Lovasok is könnyebben megtalálhatják őket, a Brí-beli besúgók (mint Béni, a rettegésben tartott kapuőr vagy a velejéig becstelen Páfrány Pockó) miatt. Pockó háza kerítése mögül gúnyolja a társaságot, mígnem egy alma alaposan képen találja – ha egy hobbit elhajít valamit, célszerű gyorsan fedezéket keresni. Út a vadonban Aragorn remekül ismeri a Brí és Völgyzugoly (Imladris) között elterülő kihalt vidéket (egykor Arnor, az északi ember-királyság földje volt, melyet Vándor ősei uraltak), hosszú évek óta ezeken a tájakon barangol. Rendkívül hosszú és fáradságos út vár a hobbitokra, tele rettegéssel a Fekete Lovasoktól. Az útjuk átvezet fenyőerdőkön, mocsaras vidékeken (ahol rengeteg szúnyog nehezíti meg az életüket). Október 3-án, nem messze a Széltetőtől a barátságtalan tájakon járva Frodó lát valamit, de mintha csak álmodna. Valahol a messzeségben fényvillanások jelennek meg, Aragorn találgatása szerint Gandalf és a Fekete Lovasok összecsapásának lettek tanúi. Október 6-án a Széltetőre (Amon Sûl) érnek, észreveszik, hogy a fű és a kövek megperzselődtek, és megtalálják (vélhetőleg) Gandalf ottjártának nyomait (egy kődarabon egy G-rúnát), illetve Aragorn népének, a kószáknak egyéb nyomait. Ezen az éjszakán a Fekete Lovasok a hobbitokra is rátámadnak, Frodót egy Morgul-tőrrel próbálják szíven szúrni, de Frodó lélekjelenlétének köszönhetően csak a vállába fúródik a gyilkos varázseszköz. Később (Völgyzugolyban) tudja meg, hogy az ilyen fegyver áldozata lidérccé lesz, és a Lovasok hatalma alá kerül. Aragorn égő fáklyával a kezében szétkergeti az öt, a heves ellenálláson vélhetően meglepődött támadót, konstatálja, hogy Frodót a gonosz eszköz megsebesítette (a tőrt a kezébe fogva annak törött pengéje semmivé foszlik), és egy szilánk a sebben maradt. Továbbvezeti a hobbitokat. Frodó egyre rosszabbul van, és nagyon kell sietniük, de a vidék nem engedi a gyors előrehaladást, ráadásul még a Fekete Lovasoktól is tartaniuk kell. Az Utolsó Hídon Aragorn talál egy biztató jelet (egy csiszolt berillt), ezt jelként értelmezi, hogy átmehetnek a hídon. Útközben rábukkannak Bilbó régi kalandjának bizonyítékára, a három kőtrollra. Kiérnek az útra, és a csapat találkozik Glorfindellel, a tünde-úrral. Glorfindel a lovára, Asfaloth-ra ülteti Frodót, így gyorsabban haladhat; s épp elérik Völgyzugoly határát, a Brúinen folyó gázlóját; amikor a Fekete Lovasok újra megtámadják őket. Asfaloth megmenti Frodót, átvágtatva a gázlón, amelynek vize Elrond parancsára megdagad, és elsodorja a Fekete Lovasokat. Frodó pár nap múlva egy völgyzugolyi ágyában tér magához. Völgyzugoly és a Tanács Frodó ébredésekor Gandalf ül mellette. A kis hobbit, aki nagyon lefogyott az út során, kérdőre vonja az öreg varázslót. Gandalf nem ad kimerítő választ: arra hivatkozik, hogy a Tanács ülésén mindent meg fog tudni, még többet is, mint szeretne. Az esti lakomán Frodó sok új és régi arcot lát, de valakit hiányol: Aragornt, aki nem vesz részt a vacsorán. Miután vége a lakomának, az egész társaság átvonul a Tűz Csarnokába, ahol Frodó egy ismerős kis alakot pillant meg: Bilbót. Később csatlakozik hozzájuk Aragorn is, aki éppen híreket kapott, ezért nem láthatta őt Frodó. Másnap a csengettyű a Tanácsra hívja a résztvevőket. Tündéket, törpöket, embereket, Bilbót, Frodót, valamint Gandalfot. A Tanács résztvevői, sokan messzi földről jött idegenek, sok kétségbeejtő dolgot hallanak és mesélnek. Frodó Glóintól – attól az idős törptől, aki a lakomán mellette ült, és tagja volt annak a törp expedíciónak, melynek Bilbó is, amikor a Gyűrűt találta –, illetve másoktól megtudja, hogy Szauron halálra keresi az Egy Gyűrűt, és annak jelenlegi gazdáját, egy Zsákos nevű hobbitot (azaz Bilbót, de mint a Gyűrű és a Zsákos név új birtokosa, Frodó is halálos veszélyben van). Szó esik Szarumán árulásáról is, aki Gandalf rendjének feje volt, de Szauron hatalma megkísértette, és Gandalfot hónapokra bebörtönözte. Szarumán a megbékélés, a kompromisszum és a behódolás politikáját hirdeti, mint észszerű megoldást Mordor fenyegetésére, valójában legalább annyira vezérli saját, szövetségesei iránt való kishitűsége és hatalomvágya, mint bölcsessége. Egy tündétől tudják meg, hogy a sokáig a tündék kényszerű vendéglátásában részesülő Gollam is megszökött. A hosszas tanácskozás után Frodó magára vállalja a küldetést: elviszi az Egy Gyűrűt a Végzet Hegyére és elpusztítja. Elrond még nyolc társat jelöl ki mellé az útra, így lesz a Gyűrű Szövetségének tagja Frodó, Gandalf, Aragorn, Boromir (a gondori helytartó, Denethor fia), Legolas (a Bakacsin-erdő tünde királyának – Thranduilnak fia), Gimli (a Magányos Hegy törp uraságának, Glóinnak fia), Samu, Trufa és Pippin. Az utazásig még várniuk kell, mert Elrond felderítő csapatokat küld ki, illetve üzen a messzi tájakon élő szövetségeseknek, hogy biztonságban kezdhessék meg és folytathassák az utazást. Ez alatt az idő alatt újrakovácsolják a Kettétört Kardot, amely Aragorn öröksége, és ettől kezdve Andúrilnak (a Nyugat lángja) nevezik. Az utazás A társaság két hónap múlva, december 25-én indul útnak. Úti céljuk először a Vörös-foki Hágó, de Szarumán kémei miatt le kell térniük az útról. Az utazás nagyon veszélyesnek ígérkezik, de Gandalf a legtöbb helyzetben segítségükre van. Mikor rájönnek, hogy nem mehetnek tovább a kiválasztott úton, a Caradhras nevű magas és hóborította hegyet próbálják megmászni. A hegy nem engedi át őket, a kis híján halálra fagyó társaság kénytelen a Gandalf által tanácsolt utat követni és elindulni Mória, az egykori törp birodalom tárnái felé. Először farkasok támadnak rájuk, de Gandalf megmenti a társaságot. Január 13-án érkeznek a kapuhoz, azonban az zárva van. Végül is Trufa ötlete segített Gandalfnak kitalálni a jelszót: a felirat azt mondja, hogy: „Mondd, jó barát, és lépj be”, a jelszó pedig „mellon”, vagyis „jó barát”. A Barlang előtt a Tó őre támad rájuk, és a barlangba kényszeríti őket, elzárva a visszautat. Miközben a kijárat felé igyekeznek, Frodó észleli, hogy követi őket valaki; egyszer két szemet vesz észre és apró lábak lépteit hallja, de nem szól senkinek, mert nem biztos a látottakban. Pippin egy kútba dob egy kavicsot, amire kalapácshangok hallatszódnak a mélyből. A társaság rálel Balin sírjára, mellette törp csontvázakat és egy krónikát találnak. Gandalf beleolvas, s rossz sejtésük beigazolódik: Balint, Bilbó egykori útitársát és kíséretét, miután kiverték az ellenségeiket, az orkokat egykori hazájukból, és rövid időre berendezkedtek, a visszatérő orkok megölték, s a törpök valamiféle ismeretlen ellenséget is észleltek. Nem sokkal a kijárat előtt az orkok észreveszik ottlétüket és rájuk támadnak. Az első rájuk támadó osztaggal még megbirkóznak, de az újabb támadók az ismeretlen fenyegetés: egy félelmetes balrog karjaiba sodorják őket. A fáradt Gandalf egy kőhídon felveszi a harcot a nemcsak fizikailag erős, de mágikus hatalommal is bíró lénnyel, hogy a többiek menekülhessenek. Óriási hatalma itt mutatkozik meg igazán, varázserejét összeszedve sikerül a fenevadat a mélységbe taszítania, de az estében még rávág korbácsával, s így a mágus is a feneketlen homályba zuhan. A Társaság számára Szürke Gandalf nincs többé. Lothlórien A társaság fájó szívvel bár, de folytatja útját a közeli erdő, Lórien felé, ahol Aragorn menedéket és biztonságot remél, bár a szövetség tagjai közül többek (így Boromir, a gondori harcos és Glóin fia Gimli, a törp) inkább ódzkodnak a számukra félelmetes hírű helytől. Az erdőben kis tünde csapattal találkoznak, akiket egy Haldír nevű tünde vezet. A fákon kínálnak nekik menedéket éjszakára, így megmenekülnek az üldöző móriai orkok hordáitól. Frodó nem tud aludni és arra lesz figyelmes, hogy egy furcsa lény mászik felé, de a tündék elijesztik. Később kiderül: Gollam volt az, aki a Gyűrű nyomában van. Másnap az utazókat elvezetik Caras Galadhonba, Lórien fővárosába, ahol Galadriel Úrnő már várja őket. Egy kis időt töltenek a tündék makulátlan, a mordoriak fenyegetésétől eltekintve idillikus országában pihenéssel. Frodó Galadrieltől tudja meg, hogy a tünde úrnő valójában a Szauron elleni küzdelmet vezérlő Fehér Tanács egyik legfontosabb, bár általában a háttérben maradó személyisége, és maga is gyűrűhordozó: az egyik Nagy Gyűrű birtokosa (ez segít neki birodalmát oly széppé tenni). A Halhatatlanföld ősi aranykorának szellemét elevenen őrző tünde úrnő bölcs tanácsai felbecsülhetetlen segítséget jelentenek Frodónak az úttal kapcsolatos lelki terhekkel, bizonytalanságokkal való megküzdésben. Frodó felajánlja neki az Egy Gyűrűt, de Galadriel, noha erősen vágyik arra, elutasítja. Amikor elbúcsúznak az úrnőtől és férjétől, Celeborntól, Galadriel hasznos és szép tárgyakkal ajándékozza meg őket. A Szövetség tagjai csónakba ülnek és az Anduinon leeveznek az Amon Hen hegyig, útközben egy szárnyas fenevadon repülő nazgûllal találkoznak, de Legolas kilövi alóla a szörny-madarat. Az Amon Hennél Frodónak nagy döntést kell hoznia: tudja, hogy egyedül kell folytatnia a az útját, de nem mer belevágni. Boromirra, a gondori emberre hatással van a Gyűrű, és rövid időre elveszi az eszét. A férfi megtámadja Frodót és el akarja venni tőle a Gyűrűt. Ekkor a kis hobbit rájön, hogy mi a helyes döntés, és elindul egyedül Mordor felé. A hűséges Samu kitalálja ura gondolatát, és Frodó után megy. Eközben a csapatra rátámadnak Szarumán orkjai és megölik Boromirt, aki a két másik hobbitot próbálja védeni. Trufát és Pippint az orkok magukkal viszik Vasudvardba. Samu utoléri Frodót, és együtt vágnak neki a hosszú útnak. Ettől kezdve a Szövetség útja három felé ágazik. A Gyűrűk Ura (2) A két torony