A Poppelbauer családban a legrémisztőbb az érzelmi hidegség, vagyis a törődés és idő hiánya.
Az apa nem tartja be a szavát, ha hétvégi programot ígért a normális családra és élményekre vágyó legkisebb gyereknek (a hétéves Speedinek, aki azonban a cselekményből és a családtagok viszonyulása alapján koránál fiatalabbnak tűnik).
Az anya nem tud hazajönni a boltjából, mert foggal-körömmel ragaszkodik a rémálommá vált vágyálomhoz, önálló identitása utolsó morzsájához.
Karli álomvilágban élő kamaszlány, mindnekivel, magával is elkeseredett és megengedő: benne sincs érzelmi kitartás, hiszen honnan látta volna.
Ani, a középső fiú mizantróp, antiszociális, papírvilágba menekül és bunkert épít maga köré, hogy ne hatoljon be hozzá a külvilág.
A feszültségeiket a nagyok jobbára szegény Speedin verik le, aki mindenkinek csak teher, mert még nem tanulta meg valamilyen szorongásos pótcselekvésbe (elzárkózás, okoskodás, fiúzás, fonalárusítás) transzponálni a szeretetigényét.
A történetet a három gyerek meséli felváltva, így mindig kicsit más perspektíváját látjuk a válásnak, mindig kicsit más hangot hallunk – ebben Nöstlinger briliáns. Megtalálja a figura saját hangját, amivel azonosulhatunk, még ha maga az alak távol áll is tőlünk.
A felnőttek, mint mindig, esendőek, megérthetőek. Szeretik a gyerekeiket, de nem tudnak igazán jól szeretni, mert nem fektetnek energiát sem ebbe, sem egymásba.
A gyerekeik is szeretik őket, de nem tudnak kötődni, mert nincs mire alapozni a kapcsolatot. Még a szokásos segítő nagymama is tehetetlen: az egyikük túl öreg és beteges, hogy elvillamosozzon és megmentse a családot, a másik egy rémálom.
Ebben a könyvben talán a szokásosnál több a szarkazmus és irónia – a világ tényleg a magára hagyott gyerekek időleges véd- és dacszövetsége, amibe még belép az anya adószakértő (elvált, évente új barátnőre váltó) pasijának a gyereke, meg a szomszéd fiú, aki Karliért rajong.
A gyerekek meglátásai és öniróniája, furcsa szokásaik és saját nyelvük teszik humorossá a történetet, mely Nöstlinger különlegessége: úgy tud a felszín mögé, a problémák mélyére látni, hogy a börleszk- és szituációs komikummal, az önironikus kiszólásokkal és a szereplők magával ragadó egyes szám első személyű tudatfolyamaival végig fenntartja az olvasói érdeklődést.
|