Míg Léna az előző könyvben inkább gyerek- és tinikor határán egyensúlyozott, most egyértelműen átlépett a (kis)kamaszkorba. A melle növekedése miatt érzett páni félelem helyett már inkább a srácok, az iskolai pletykák és a csókolózás elméleti része foglalkoztatják. Továbbra is ír listákat, de tetszett, hogy ez már nem a regény fő fókusza volt, inkább egy kísérőelem, mely újra és újra feltűnt. A listák már kevésbé a valós döntéshozást szolgálták, inkább vicces, félig komoly epizódok voltak, melyek egy percre feloldották a fő történetszál feszültségét, például amikor Léna a „hiányzik egy kereke” mondás szórakoztatóbb alternatíváját keresi. Szuper, hogy az írónő nem ragaszkodott a végletekig a listák használatához. Felismerte, hogy a listák előfordulásának ritkulása is része Léna fejlődésének és nem erőltette, hanem a hű maradt a karakterhez ahelyett, hogy az egyszer már bevált elemet ismételgesse az unalomig, ami elég nagy szám, tekintve, hogy mennyi könyv és filmsorozat bukik bele ebbe a hibába. Kicsit idézzük fel, hogy hol is hagytuk el Lénát múltkor. Apja gyanúsan sokat járt főzőtanfolyamra, míg kiderült, hogy beleszeretett az indonéz szakács Ellába. Ezután elköltözött otthonról. Léna már ezt a lépést is nehezen fogadta el, de most meg kell ismerkednie Ellával, vagy az ő kifejezésével élve, a „boszorkánnyal”. A kislány továbbra is iszonyú dühös, hogy elvették az apját, ezért mindent megtesz, hogy ne következzen be a találka. A sok csíny és kifogás pár hétig talán elodázhatja a találkozást, de nem menekülhet örökké. „Ekkor kinyílt az ajtó, és ott állt ő. A boszorkány. Hátrahőköltem. Ott állt előttem egy görnyedt, púpos, bandzsa vénasszony a kapafogával és az orrán egy hatalmas bibircsókkal. Hát nem. Idáig csak fotón vagy messziről láttam. Például amikor véletlenül felfedeztem őt apával a parkban, amikor egy padon ültek és csókolóztak. De még sosem beszéltem vele. Sajnos egyáltalán nem csúnya. Sőt, igazából szép, de ezt nem tőlem hallottátok.” És elkezdődik a spirál. Léna annyira féltékeny és zavart, hogy csomó gonosz tervet eszel ki és a kevésbé elvetemülteket meg is valósítja, amitől iszonyú bűntudata lesz, de nem meri bevallani és bocsánatot kérni, mert fél, hogy apja többé nem fogja szeretni, ha megtudja, hogy miket tett. Így süllyed szegény lány egyre mélyebbre az önutálat, a féltékenység és a titkolózás örvényében, ami borzasztóan megterhelő egy 12 éves számára. Az elvált szülők gyermekének élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik. Eltűnik az a család, azok a szokások, az a környezet, amit egész eddigi életükben megszoktak. Léna úgy érzi, mindenben a szülei döntenek helyette és neki nincs beleszólása a dolgok alakulásába, csak sodródik. Ez a tehetetlenség a félelmeket szül, például hogy a szülő majd jobban fogja szeretni a mostohatestvéreket, de megjelennek a tipikus érzelmi zsarolós gondolatok is: „Arra gondoltam, hogy beleugrom a tengerbe, és inkább megfulladok, és akkor apának legalább lelkifurdalása lesz”. A hasonló helyzetben lévő gyerekeknek a könyv olvasása jó alkalom a ventilálásra, illetve hogy ne érezzék úgy, egyedül vannak a problémáikkal. A szülőknek pedig jó eszköz arra, hogy megértsék gyerekeik nézőpontját. Fontos, hogy megértsék, sok rosszaságot és csínyt nem azért csinálnak a kicsik, mert élvezik, hanem mert félnek és úgy érzik, hogy nem szeretik őket. Mikor azt hinnénk, hogy Léna már elérte az érzelmi megterhelés határát, rajtakapja anyját, ahogy Andrea nevű barátnőjével csókolózik. Plusz örököl egy kutyát, akit nem tud kordában tartani. Plusz összeveszik a legjobb barátnőjével. Nem is beszélve arról, hogy kedvenc hajléktalanja, Theo lelkivilágát is ápolgatnia kell. Közben beleszeret az egyik mostohatesójába. Szóval nagyon nem egyszerű az élet. „Hiszen anya valamiért mégiscsak összeházasodott apuval, nem? És ez azt jelenti, hogy akkor nem volt leszbikus, ugye? De akkor most miért az? És ez hogyan lehetséges? Át lehet váltani egyikről a másikra? És akkor én mi vagyok? Tetszik nekem Peet, de tulajdonképpen San is. Nem mintha bármi bajom lenne a leszbikusokkal, de… ő az ANYÁM!” Ez a fordulat hihetetlenül meglepő a könyvben, nem számít rá az ember, de nekem nagyon tetszett, hogy ilyen természetességgel be tudta emelni a szerző a történetbe és képes a fiatalokhoz szólni a melegségről bármiféle didaktikus felhang nélkül. Léna fél, hogy az iskolában ki fogják cikizni, mert két anyukája van és megkérdőjelezi saját szexuális orientációját. Ezek teljesen normális reakciók. A könyv nem próbálja a gyerekekbe beledöngölni, hogy mindent el kell fogadni és legyünk toleránsak, blablabla… Mármint fontos, hogy toleránsak legyünk, de nem attól leszünk azok, hogy valaki ránk pirít és megparancsolja, hanem ha ilyen életszerű történeteket látunk, ahol nehézséget jelent elfogadni a leszbikus párkapcsolatot, de jól látszik, hogy ez valójában nem jelent problémát, inkább csak szokatlan. A tanulság az, hogy akit szeretünk, azt tényleg a személyisége miatt válasszuk, ne azért, mert beleillik a nekünk megfelelő ideális partner kor, nem, társadalmi osztály kategóriákba. Ez a regény egy masszív érzékenyítő foglalkozással is felér. A melegek, a hajléktalanok, az indonézek, az elvált szülők – mindenkit kicsit jobban megértünk a könyv végére. (Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a szuper toleráns holland társadalomban játszódik, ahol nagyon más az LMBTQ közösség megítélése, mint itthon.) Léna annyira igazi kislány. Minden gondolatát valóságosnak éreztem, nem pedig egy felnőtt adta a szájába. Vele örültem és be kell vallanom, kicsit könnyeztem is. Igazi karakterfejlődésen megy át a könyv során, és végül persze megérti, hogy nem lehet visszapörgetni az idő kerekét, ezért a legjobbat kell kihozni a jelenből.    Kinek ajánljuk? Szülőknek, akik meg akarják mutatni a gyereküknek, hogy a kutyatartás nem fenékig tejfel Elvált szülők gyerekének (10-11 éves kortól) Válófélben lévő vagy elvált szülőknek, hogy megértsék, mi zajlik a gyerekük fejében Olyanoknak, akik egy izgalmas és különleges, egy szomorú és vidám mesét akarnak olvasni Mindenkinek, aki szereti a holland gyerekirodalomra jellemző hangulatot   vissza a kiskamaszok sorozatához