A 13 éves Katinka Kapteijn nem érti, miért lesz fátyolos mindenki tekintete, amikor kiderül, hogy tíz éve meghalt az anyukája. Hiszen sosem ismerte, nem rázza meg, nem hiányzik neki. Őt sokkal jobban leköti az a gondolat, hogy mióta az eszét tudja, író akar lenni. Te is ismersz valakit, aki író akar lenni? Mutasd meg neki ezt a 8-as listát! Katinkának nagy szerencséje van, mert a szomszédjában lakik egy díjnyertes bestselleríró, Lidwien, aki kerti munkákért cserébe írni tanítja. “Ne akarj rögtön regényt írni. Minden kezdő rögtön egy egész könyvet akar írni, de az olyan, mintha maratont akarnál futni edzés nélkül” – hangzik el az első órán, amit még legalább egy tucat óra követ, és a végén véletlenül mégiscsak egy regény születik. Annet Huizing holland írónő évek óta gyerekeket tanít írni, ez az első regénye. A Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? egy 13 éves kislány naplófeljegyzéseinek sorozata, az első írói szárnypróbálgatások története, és egyben útmutató kezdő íróknak. Katinka és Lidwien között nemcsak tanár-diák viszony, hanem barátság szövődik, Katinka pedig, ahogy egyre mélyebben jár az írás sűrű indákkal telinőtt erdejében, olyan mélységeire jut el saját pszichéjének, amire soha nem számított volna. A regény írói útmutatónak álcázza magát, de sokkal több annál: egy nagyon mély, nagyon megható regény családról, újrakezdésről, arról, hogyan lehet túltenni magunkat azon, ha az, akit a világon legjobban szeretünk, egyik napról a másikra eltűnik az életünkből, és persze arról, mi teszi a tökéletes regényírót. Na, mert amúgy mi teszi? Lidwien tippjei (és a mi reflexióink ezekre a tippekre) a következőek: 1. Nem számít, miről írsz, az a fontos, hogyan! Tévedés, hogy csak a Fontos, Komoly, Felnőtteket érdeklő témákról, háborúról és békéről, gyilkosságokról, magasságos tettekről érdemes írni. Ha van mit mondanod róla, akkor igenis fontos, hogy elmondd, mi volt veled a nyáron, mi történt a boltban, vagy mi játszódik le benned, amikor a zuhany alatt a hüvelyk- és mutatóujjaddal kört formázva szappanhártya keletkezik, és szappanbuborékot fújsz belőle! 2. Gondolj bele, mi történik, amikor egy jó könyvet olvasol! Onnan tudhatod, hogy jó könyvet olvasol, hogy teljesen elfeledkezel róla, hogy te most épp létezel, kezedben papírt vagy elektronikus eszközt tartasz, és mindez előtted most itt betűk összetákolt halmaza csupán. Amikor írsz, tartsd ezt az érzést folyton szem előtt, tedd írói motivációid tartógerendájává, képzeld magad egyszerre a valóságba és a leendő olvasóid fejébe is! 3. Ne mondd el, inkább mutasd meg! Ahelyett, hogy elmondanád, a főhősöd jókedvű, inkább meséld el, hogyan szökdécselt haza a naplementében és milyen hangos jónapottal köszönt a pénztárosnak. Mi is lenne a világgal, ha a festmények helyett csupán olyan szavak szerepelnének a festővásznon, hogy “egy meztelen, hosszú hajú nő kilép a kagylóból, sokan csodálják”, mi lenne, ha a zenészek a színpadra állnának és azt mondanák, “most egy melankolikus, szomorú rész jön, aztán a dobok egyre szaporábbak lesznek, innen érezzük, hogy mégis van remény”? Más művészeti ágakhoz képest az írásnál sokkal könnyebb beleesni a túlmagyarázás hibájába. Pedig a legmélyebb jelentésrétegek úgy tudnak kibontakozni, ha nem nevezzük meg a konkrétumokat, hanem körüljárjuk. Húzd az olvasó agyát nyugodtan, hadd gondolkozzon! 4. Nem kell mindent leírnod - válogasd meg, mit hagysz ki! Ha mindent leírnánk a legapróbb részletekig, elveszítenénk a lényeget, elunnánk az életünket, míg végigrágjuk magunkat egy regényen. Ha az írás arról szólna, hogy minden egyes apró részletet, amit észrevettünk, elmeséljünk az olvasónak, felesleges lenne leírni, elég lenne felvenni egy kamerával, és egy az egyben megmutatni valakinek a nyersanyagot - de ezzel még a dokumentumfilmesek sem elégszenek meg! Igen, az élet kaotikus és néha értelmetlen, de egy regénynek ettől még nem kell tele lennie felesleges jelenetekkel. 5. Játssz az idővel! Az idővonalak összekuszálásával a világ legegyszerűbb történetét is el lehet mesélni úgy, hogy az olvasók tövig rágják a körmüket. Sokkal izgalmasabb, ha egy sztorit ott kezdesz, ahol már megtörtént a drámai fordulópont, még akkor is, ha csak arról van szó, hogy felszálltál a buszra és lerobbant a motor. “Csak egy puffanást hallottunk” vagy “Már elmúlt nyolc, amikor az iskolabusz végre megérkezett”. Vajon melyik húzza be jobban az olvasót és tartja az izgalom fogságában, míg ki nem derül az igazság? 6. Figyeld meg, hogyan csinálják más írók! Van egy jó hírem, és egy rossz. A rossz az, hogy minél többet olvasol, annál inkább rá fogsz jönni, mennyire keveset tudsz még. A jó pedig az, hogy minél többet olvasol, annál jobb író leszel te magad is! Nem Lidwien találta ki például a “higiéniai problémahalmaz” kifejezést, hanem más, de ő megjegyezte, és egy tökéletes pillanatban újrahasznosította, sajátjává tette. Ez nem plágium, hanem kreativitás, tanulás! Ha ez lopás volna, bizonyos szavakat is tilos lenne használni, és minden friss írónak ki kéne találnia egy friss nyelvet, és írhatnánk így: aaa dllll eoofi, ajjooe stb. Minél többet olvasol, minél több sajátodhoz hasonló csavaros eszű író logikáját tudod magadévá tenni, annál gazdagabb lesz az írói eszköztárad. 7. Mi zajlik a felszín alatt? Író vagy, így munkaeszközöd legfeljebb egy laptop, írógép vagy papír és ceruza, de a munkád legalább olyan komplikált, mint egy orvosé. Nemcsak az a dolgod, hogy leírd, mit látsz, meg kell találnod egy órákig tartó folyamatban azt a tökéletes pillanatot, amin keresztül az olvasóid megérthetik, miért írsz egyáltalán ezekről az emberekről. Ha író akarsz lenni, nemcsak azt kell folyamatosan éberen figyelned, ki mit mond, hanem azon is törnöd kell a fejed, miért mondják ezt, kinek mi a motivációja. Miért küzdenek ezek az emberek, mit akarnak elérni, miért bántják egymást, miért kedvesek egymással. 8. “Kill your darlings” Sajnos vannak olyan novellák, szösszenetek, ötletek, amik írás során eszünkbe jutnak, elkészülvén nagyon közel állnak a szívünkhöz, de sehogy sem tudjuk őket belepréselni a cselekménybe. “És nem lehet őket berakni a könyv hátuljába, mint a bakikat egy film végén? Lidwien nevetett. – Te később majd megcsinálhatod. De ami a lényeg: íróként el kell viselned a kritikát. Sőt, meg kell köszönnöd, nyitottnak kell rá lenned, és mindig át kell gondolnod, hogy használni tudod-e valamire. “ Lidwien utolsó, egyben legfontosabb leckéje, hogy a szerkesztő nagyon fontos szereplő, olyan láthatatlan erő, aki nélkül a regény mégis szétesne. Fontos, hogy szeressük a munkánkat (különben kiégnénk), de az is, hogy képesek legyünk elbúcsúzni azoktól a dolgoktól, ami a szívünknek kedves. Ezt az abszolút fantasztikus véletlenregényt az írásról, a gyászról és a macskákról nem csak gyerekeknek és nem csak kezdő íróknak ajánljuk!

Vissza a sorozat-ismertetőhöz