Az egész még szeptemberben kezdődött, amikor Erik már néhány hónapja játszott a Névtelen Világ 1.0-val. Egyik este kapott egy üzenetet, hogy kiválasztották a játékosok közül. Ekkor még azt hitte, hogy a szokásos kamu dologról van szó, vagy valami számítógépes vírus támadta meg a gépét. Ám mikor Erik eltűnik, felgyorsulnak az események: a nagyszájú Rája, a filmmániás Bazsi, a természetfeletti dolgokért rajongó Noel, az extravagáns Liza és az okos Dorka akcióba lép...   Kisgombos   “Nyisd ki a szemed! Légy jelen! Vegyél egy mély levegőt! Indulj, és fedezd fel a Névtelen Világot! Ugye készen állsz a kalandra?” Erik a 6.b-be jár, és egy októberi napon nem megy iskolába. Senki nem tudja, hol lehet, még a rendőrség sem találja napokig, hetekig. Elszánt öt fős keresőcsapat alakul a barátai, osztálytársai közül, ám valami vagy valaki mindig keresztezi az útjukat: hol egy rejtélyes üzenet, hol egy kapucnis, gördeszkás alak. Mégis az igazi kihívást a Névtelen Világ nevű számítógépes játék jelenti, ahová a nyomok egyértelműen vezetnek. Karácsonyig tartó izgalmas nyomozás, hajsza végére megtapasztalják, hogy kevés a virtuális térben jelen lenni, a VALÓSÁGBAN kell csak igazán. Kinek ajánljuk? Azoknak, akik szeretik az izgalmas, lebilincselő tudományos-technikai rejtélyeket, örömmel olvasnak olyan történeteket, ahol a csapatmunka minden problémára válasz, és akik az olvasás idejére sem szívesen szakadnának el a számítógépes játékok világától.   Részlet a regényből Dorka leült az íróasztal előtti üres székre, Noel odahúzta magának a fotelt, Bazsi és Liza pedig mellettük ácsorgott. A kéken világító monitoron fehéren kavargott valami, amiből aztán kirajzolódott, hogy: Névtelen Világ 1.0. Aztán megszólalt egy sejtelmes, lágyan csengő női hang: Miután a Föld nagy része 2640-re lakhatatlanná vált a visszafordíthatatlan klímaváltozás, a szüntelen háborúskodás és a nagy, 2611-es aszteroida-becsapódás miatt, a túlélők új bolygót kerestek, ahol tovább élhetnek. Számtalan kudarcba fulladt expedíció után egy párhuzamos univerzumban rátaláltak a helyre, amely a megszólalásig hasonlít a Földre, mielőtt még tönkretették volna az emberek. Ez lett a Névtelen Világ. Hatalmas esőerdők, tiszta vizű óceánok, végeláthatatlan mezők tarkítják. Ám az erdőket ismeretlen élőlények lakják, az óceánokban mágneses örvények várják a gyanútlan hajósokat, a mezők pedig tele vannak különös növényekkel. Nyisd ki a szemed! Légy jelen! Vegyél egy mély levegőt! Indulj, és fedezd fel a Névtelen Világot! Ugye készen állsz a kalandra? – Ez meg micsoda? – kérdezte fintorogva Dorka. – Egy játék – felelte Liza, minthogy Rája rá sem hederített Dorkára. – Nem is tudtam, hogy te is játszol vele, Rája. – Csak pár hónapja – mondta Rája, miközben megjelent a karaktere a monitoron. – És te ezzel a figurával vagy? – kérdezte Dorka, aki soha életében nem játszott még hasonló játékkal. – Igen, ő Ray-X – bökött rá a képre Rája. Egy nagyon magas és erős, Aquaman-szerű férfi álldogált előttük indulásra készen, kezében hatalmas puskával. – Tudod, hogy a neve angolul majdnem azt jelenti, hogy röntgen? – kuncogott Dorka. – Nem is – mondta Rája, de azért egy pillanatra elgondolkozott. – És miről szól ez a játék? – kérdezte Bazsi, akit egészen lenyűgözött az előbbi bevezető videó. – Hallottad, nem? – undokoskodott Rája. – Az emberek a jövőben találnak egy másik bolygót, ami olyan, mint a Föld volt azelőtt, hogy tönkretették volna. Na jó, vannak azért különbségek, például furcsa lények meg különös természeti jelenségek. Ebben a világban kell boldogulni. Választhatsz karaktert, lehetsz ember vagy robot. És nem árt, ha összefogsz másokkal. Ja, és lehet írni egymásnak a játékon belül – foglalta össze Liza. – Nem is rossz – felelte Bazsi. – Azért kár, hogy beszélgetni nem lehet – azzal lehuppant a fotelbe, amit Noel üresen hagyott, amikor egy perccel azelőtt lement a földszintre egy kis rágcsálnivalóért. Mindenki egyformán adott bele pénzt, de így sem volt egyszerű a vásárlás. Bazsi nem ehet sok cukrosat, Dorka a sós dolgokat nem szereti, Liza mindenképpen gumicukrot akart, Noel pedig mindennél jobban vágyott egy kis mogyoróra. Így aztán vettek só nélküli mogyorót, egy zacskó gumicukrot, egy doboz puszedlit, valamint két narancslét. Noel még soha nem járt Rájáéknál, ám ahhoz képest egész jól kiigazodott a konyhájukban. Talált egy nagy tálcát, arra tette a poharakat, a többit meg szatyorral együtt vitte föl. Mire visszament a többiekhez, már nagyban benne voltak a játékban. Ray-X egy tisztás szélén álldogált, és egy táblát olvasott. Három irányba vitt tovább az út: egyenesen, jobbra és balra. A felirat szerint egyenesen egy vízesés alatti barlang, jobbra az erdő, balra pedig egy titokzatos folyó található. Rája nem örült neki különösebben, hogy a többiek mind bele akarnak szólni, merre menjen, de azért jólesett neki a figyelem. Már épp azon volt, hogy elindul a folyó felé, amikor megjelent három másik szereplő. Egy óriási robot, egy Ray-X-hez hasonló férfi, és még egy, aki még náluk is izmosabb volt. – Kik ezek? – lepődött meg Dorka. – Mindjárt megtudjuk – mondta bennfentesként Rája, azzal gépelni kezdett. Ray-X vagyok, és ti? – írta. HOLLI – mutatkozott be a robot. Cesar – válaszolta az alacsonyabb férfi. Jackk – felelte az izomkolosszus. Noel épp ekkor ért oda Rájához a narancslével, amit kishíján a nyakába öntött. A poharat ugyan visszaegyensúlyozta a tálcára, de úgy bámult a monitorra, mint aki végre-valahára szellemet lát. – Mi a helyzet, Noel? – fogta meg a vállát Bazsi. – Noel! – szólt rá Dorka is. – I-igen… – hebegte Noel, de még mindig a képernyőt szuggerálta. – Le kellene ülnöm – mondta lassan, azzal már el is kezdett leereszkedni, Bazsi épphogy arrébb tudott ugrani. Ray-X és a többiek közben még mindig a táblánál álldogáltak, de igazából senki sem foglalkozott velük, mindannyian arra vártak, hogy Noel kinyögjön valamit. – Erik...– egyelőre ennyire telt tőle. – Mi van Erikkel? – kérdezte kipirulva Dorka. – Erik is játszik…ezzel – mondta Noel, és falfehér lett. – A Névtelen Világgal? Erik? – kérdezte hitetlenkedve Rája. – Igen. Ismerős volt a szöveg az elején. Aztán most megláttam ezt az alakot – azzal Noel Jackkre bökött. – Ez ő, még mindig játszik… – Jackk? – és Liza olyan gyorsan lökte le Ráját a székéről, hogy esélye sem volt vitatkozni.   (2) Ismeretlen utakon vissza a kiskamaszok sorozatához