pagony.hu A Csak Jack egy csodálatosan kedves és megható történet a barátságról és arról, hogyan fogadjuk el magunkat. Ez sosem könnyű, de kiskamasz korban, amikor minden önmagunk elfogadtatásáról szól, és nem azon van a hangsúly, hogy nekünk milyen a viszonyunk saját magunkkal, talán még nehezebb. Kate Scott fantasztikusan egyensúlyozza a humoros és érzelmes jeleneteket. Ez a regény szuper vicces, telis-teli szívmelengetően kedves epizódokkal, de közben a háttérben végig megbújnak olyan fontos témák, mint önmagunk keresése, a válás és a magány érzése. Jack ugyan még csak tízéves, de két éven belül már a hatodik iskolát kezdi. A szülei válása után az anyukája keresi a helyét, de sehogysem találja (szó szerint és átvitt értelemben sem). Jack pedig vele tart az újabb és újabb városokba, ahol mindig be kell illeszkednie egy friss közösségbe - abban a biztos tudatban, hogy úgysem marad sokáig. A barátság rendkívül fontos szerepet tölt be mindannyiunk életében. Fontos, hogy érezzük, számíthatunk azokra, akik körülvesznek bennünket, megoszthatjuk a gondolatainkat és félelmeinket, és egyáltalán: hogy nem vagyunk egyedül. Jack életében nincsenek ilyen barátságok. Na nem azért, mert ne lenne rá lehetősége, épp ellenkezőleg: minden közösségbe azonnal be tudja illeszteni magát. Remekül kiismeri az embereket és tudja, mire van szükségük, mikor mit mondjon és mit csináljon. De arra kínosan ügyel, hogy róla senki ne tudjon meg semmit. Nem beszél arról sem, hogy az apukája, aki a legjobb barátja volt, egy napon elment. Jacknek pedig olyan szerepet kell azóta betöltenie kétfősre apadt családjában, ami nem lenne a feladata: figyel az anyukája hangulataira, elkészíti a vacsorát, és persze nagyon igyekszik, hogy tökéletesen alkalmazkodjon. Jacknek van egy szabálya, amit alaposan kidolgozott: ez a Sherlock-szabály. A lényege, hogy ne adj ki magadról soha személyes információkat, kérdezz, figyelj, hallgass, derítsd ki minél gyorsabban, mire van igénye a környezetednek. Aztán alkalmazkodj. Az igazság az, hogy ez a taktika tökéletesen működik, és a kisfiú így valóban minden közösségbe be tudja illeszteni magát, mint egy puzzle-darabot. Csakhogy senki sem ismeri őt valójában. És néha ő sem biztos benne, hogy ismeri saját magát a sok-sok alkalmazkodás miatt. Így aztán, amikor a Hatodik Iskolában találkozik a szeleburdi és harsány Tylerrel, maga sem érti, hogy lehet, hogy a maga köré húzott falak ledőlnek, és ez a mosolygós, minden lében kanál fiú szinte egyik percről a másikra a barátja lesz. Tyler megszínesíti a kisfiú hétköznapjait, igazán odafigyel rá, és minden érdekli, ami Jack-kel kapcsolatos. És azután, hogy megtapasztalja az igazi barátságot, még nehezebb elfogadnia, hogy talán hamarosan ismét búcsúznia kell... Minden olyan gyereknek szívből ajánljuk ezt a könyvet, aki szereti a vicces, kalandos, de elgondolkodtató olvasmányokat. Jack története rávilágít arra, hogy nem éri meg távol tartani magunkat a valódi érzések, boldogságok, fájdalmak megélésétől, mert ezek mindannyiunk életében meghatározóak, és fejlődünk általuk, tanulunk belőlük. A legjobb döntés pedig mindig az, ha őszinték vagyunk magunkkal és a körülöttünk élőkkel.   Részlet a regényből Fél órával később anya elküldött a sarki boltba kekszért. A bolt előtt egy alacsony téglafalnál egy fiú meg egy lány beszélgettek, nagyjából velem egykorúak lehettek. Az új sulim mindössze kétutcányira volt, ezért úgy tippeltem, valószínűleg oda járnak. Lelassítottam, hogy követni tudjam a Sherlock-szabályt. A Sherlock-szabály egy túlélő-stratégia, amit akkor fejlesztettem ki, amikor rájöttem, hogy gyakrabban költözünk, mint ahogy más fogorvoshoz jár. A Sherlock-szabály első része: figyelj és fülelj! (Ez akkor is jól jön, amikor egy úttesten kell átmenni.) Egyikük sincs fociszerelésben szombaton. A lány Amerika Kapitány-os pólót visel. A fiún vasemberes póló és baseballsapka van. Mindketten piros Converse tornacipőt hordanak. Ahogy a boltba menet elhaladtam mellettük, elcsíptem néhány szót a beszélgetésükből. – SnarkyMark új posztja szenzációs volt – mondta Vasember. – Még anya is nevetett rajta! – Igen, tényleg szenzációs – felelte Amerika Kapitány, és mindketten elnevették magukat. Bárki legyen is ez a SnarkyMark, biztosan vicces lehet, ha így megnevettette őket. Sherlock-szabály-következtetések: A fiú és a lány nyilvánvalóan testvérek, talán ikrek, mert egykorúnak tűnnek. Az új suli valószínűleg nem olyan sportos, mint a Harmadik és az Ötödik. Ez jó hír volt. Szeretem a sportot, de a Harmadik Suli elképzelése a szórakozásról a futóverseny volt – minden áldott hétvégén. Az egyik ottani tanár olimpikon futó volt, és elhatározta, ha már ő nem lehet többé profi sportoló, legalább megpróbál kinevelni egypárat. Biztos voltam benne, hogy sikerrel fog járni, mert mire odakerültem, mindenki a legjobb időkről beszélt – mármint a versenyeken elért időkről, és nem a barátaikkal eltöltött időkről. Az Ötödik Suli hasonló volt, de ott csak a focira koncentráltak. Furán néztek mindenkire, aki nem töltötte az összes szabadidejét a helyi klubban. Verekedés csak akkor tört ki, ha valakiről kiderült, hogy nem a Manchester Unitednak szurkol. A pólókat is jó jelként értelmeztem. A Második és a Negyedik Suliban nagy Marvel-őrület tombolt, ezért képben voltam. (Mindent tudok Vasemberről, amit ők – és valószínűleg néhány olyan dolgot is, amit ők nem.) Így már csak egy ismeretlen maradt – Snarky-Mark –, de róla is kiderítem, hogy kicsoda, amint hazaérek. Csak remélni tudtam, hogy SnarkyMark tényleg olyan vicces, mint amilyennek Amerika Kapitány és Vasember gondolta. Kezdetnek nem rossz. Mire végeztem a boltban, nem csak egy csomag keksszel lettem gazdagabb – kezdtem sejteni, hogyan fogom túlélni a Hatodik Sulit.   vissza a kiskamaszok sorozatához Vissza a sorozat-ismertetőhöz