Rajongok a történetekért! Interjú Becskei Gáborral új könyve kapcsán “Írás közben azt tapasztaltam, hogy mindig az első 30-40 perc a legnehezebb. Ez a belerázódás igényli a legnagyobb koncentrációt, de ezután általában már könnyebben megy. Nagyon szigorú vagyok a saját magammal. Kíméletlenül kihúzom azokat a mondatokat, akár komplett fejezeteket is, amik nem szolgálják a cselekményt. Egyébként nincs biztos receptem, a legjobb ötletek tök váratlanul jönnek.” Hogy mennyire igaza van Becskei Gábornak, az kiderül legújabb könyvéből, de olvasd el a vele készült interjút is! Megnyerted az Aranyvackort, televízióban dolgozol vágóként, tanítasz, könyvet írsz… Mit mondanál el még magadról? Az Aranyvackor pályázatot már korábban is ismertem, de a 2015-ös kiírásra ötlet hiányában nem küldtem pályaművet. A 2017-es pályázat idején olyan időszakban voltam, amikor nagyon vágytam rá, hogy úgy dolgozzak egy sztorin, hogy az végre eljusson nagyobb közönséghez is, bár akkor ez csak naiv vágyálom volt. Böngésztem a pályázatokat, írtam jobb és gyengébb novellákat, filmterveket, írtam-rajzoltam képregényeket, de vagy nem voltam velük elégedett, vagy pedig nem akartam őket neten publikálni. A fősulis évek alatt (mozgókép szakra jártam Egerbe, majd a METU-ra) rendszeresen készítettünk rövidfilmeket, és a diplomázás után kb. egy évvel éreztem igazán, hogy szörnyen hiányzik az a kreatív közeg, ami a főiskolán végig jelen volt. Minél több filmet néztem, minél több könyvet olvastam, annál inkább hajtott a vágy, hogy végre csináljak valamit. Az Aranyvackor pályázat pont kapóra jött. Az esélytelenek zen-nyugalmával megírtam az Őrszem és Káoszkreátor (akkor még Panelország hősei) első fejezetét, ami aztán fődíjas lett. Örültem a díjnak, de inkább úgy tekintettem rá, hogy ez egy megelőlegezett bizalom, és az igazi meló még hátravan. Elég nagy kihívás volt, és egészen a munkafolyamat legvégéig éreztem a felelősséget a vállamon, de ez nem szorongató érzés volt, inkább inspiráló. Egyébként rajongok a történetekért. Tökmindegy, hogy regényről, drámáról, filmről, képregényről van szó, a lényeg, hogy sztori legyen. Bírom a festményeket, a fotóművészetet, és szeretek kiállításokra is járni, de a történetek tudnak a legjobban elvarázsolni. Hogyan lett a Panelország hőseiből Őrszem és Káoszkreátor? A szerkesztőm, Grancsa Gergő javasolta, hogy változtassuk meg. Én a mai napig szeretem a Panelország hősei címet is, de abban teljesen igaza volt, hogy a “panel” szóról az emberek 99%-a nem a képregényes panelekre, vagyis a képkockákra asszociál, hanem a panelházakra. Bár Marciék tízemeletes panelben laknak, ez a helyszín nem jelenik meg olyan sokszor és olyan hangsúlyosan, hogy érdemes lett volna megtartani ezt a címet. Ráadásul egy szuperhősös sztorihoz sokkal jobban passzol olyan cím, ami a főszereplőket nevezi meg. Miért pont ezt a korosztályt, azaz a 9-12 éveseket szólítod meg a könyvben? Az motivált, hogy olyan regényt írjak, ami bár elsősorban gyerekeknek szól, mégsem gyerekes, és amit kisgyerekként én is szívesen olvastam volna. Még most is szeretem azokat a gyerekeknek szóló műveket, amik felnőtt fejjel fogyasztva is élvezetesek, és már 8-10 éves koromban is a hajamat téptem azoktól a rajzfilmektől vagy könyvektől, amiknél az volt a benyomásom, hogy hülyének néznek az alkotók. Csukás Istvántól hallottam egy interjúban, hogy a gyerekekhez nem gügyögve kell leereszkedni, hanem ugyanolyan komolyan kell venni az írás folyamatát, mintha az ember felnőtteknek írna. Ugyanúgy dráma, izgalom és katarzis kell. Nem pont így fogalmazott, de ez volt a lényeg.  Neked mit jelent egy szuperhős? Te kit tartasz szuperhősnek ma? Viszont hősöknek tartom azokat, akik a saját személyes érdekeikkel nem foglalkozva küzdenek valamilyen nemes ügyért, kiállnak az igazságtalanság ellen, vagy altruistaként más emberek megsegítésén melóznak. Akik úgy akarják jobbá tenni a világot, hogy nem érdekli őket sem a dicsőség, sem egyéb jutalom, nem alkusznak meg, nem korrumpálódnak. Teréz Anya, Gandhi, Martin Luther King, Nelson Mandela, Oskar Schindler, reggelig lehetne sorolni. De azt gondolom, hogy bármelyikünkből lehet hős, és ehhez nem kellenek akkora tettek, mint amik az említetteket világhírűvé tették. Elég, ha csak a tömegből kilépve megállunk segíteni valakinek, aki mondjuk rosszul lett és összeesett az utcán. Mit szólsz a Marvel és DC filmfeldolgozásokhoz? Szerinted igaza vanScorsese-nek és Coppolának? Nem igazán rajongok se a Marvel, se a DC-filmekért. Volt köztük néhány nagyon jó, de szerintem a többségük nem nagy szám. Viszont Scorseseék kirohanását túlzásnak érzem. Azt a részét megértem, hogy a stúdiórendszert kritizálják, amiért ennyire hiperbiztonságos, minden korosztálynak szóló egyenfilmeket készítenek, de az nem igaz, hogy szuperhősös történetekbe ne lehetne kemény drámát, összetett karaktertereket és izgalmakat vinni. Ha már Marvel-filmekről van szó, én speciel sokkal jobban szeretem a Marvel Netflixes sorozatait, főleg a Daredevilt, a Jessica Jonest és a Punishert. Kár, hogy elkaszálták őket. Lehet, hogy ezzel a véleményemmel nem leszek túl népszerű, de szerintem a Daredevil harmadik évada sokkal jobb, mint bármelyik MCU-film. Kilgrave, Fisk és Bullseye pedig ezerszer izgalmasabb karakterek, mint az MCU-főgonoszok (talán Thanos az egyetlen kivétel). Miért fontos szerinted a képregény műfaj? Miért annyira elhanyagolt ma itthon ez? Elhanyagoltnak nem nevezném. Talán a szuperhősfilmes dömpingnek is köszönhető, hogy már nem csak egy nagyon szűk geek-körben népszerűek a képregények. Ráadásul a rengeteg szuperhősös történet mellett tucatszámra jelennek meg olyan komoly művek, amelyekről tíz évvel ezelőtt elképzelni sem tudtuk volna, hogy valaha magyarul is olvashatjuk őket. A pokolból, Incal, Blacksad, Maus, Blankets, csak hogy néhányat említsek.  Hogyan jöttetek össze Izsákkal? Hogyan dolgoztatok együtt? A véletlennek köszönhetően került a Pagonyhoz, és nem győzök elég hálás lenni, amiért ő készítette az illusztrációkat. Már akkor egyértelmű volt, hogy tökéletesen illenek a rajzai a regényhez, amikor a legelső vázlatokat mutatta. Elképesztő tempóban rajzolt, és maximálisan megbízható volt, ezért az volt a célom, hogy amennyire csak lehet, szabadon dolgozzon. Nem akartam megalomán módon leuralni a könyvet. Az akartam, hogy igazi társszerző legyen, aki az én szövegem nyomán, de mégis szabadon formálja a regény képi világát. Egyszer sem küldött olyan képet, amitől ne dobtam volna hátast. Milyen egyéb terveid vannak még? Lesz-e folytatása Káoszkreátornak? Több regény- és képregénytervem is van. Elég sok ötlet halmozódott fel, most épp azon vagyok, hogy ezeket összegereblyézzem és történetekké gyúrjam. Folytatás? Dolgozom rajta, de egyelőre nem árulnék el semmi konkrétat. Még nagyon kezdetleges stádiumban van, folyamatosan gyúrom a sztorit. Kedvenc könyved, kedvenc filmed, kedvenc versed, kedvenc képregényed? Képtelenség lenne felsorolni az összes kedvencet, csak kiemelek néhányat. Ha egyetlen filmet kéne mondanom, akkor az A nagy Lebowski lenne. A legfrissebb kedvenc könyvem Bukowskitól a Posta és Lawrence Blocktól a Tánc a mészárszéken. Színdarab/dráma kategóriában pedig a Titkaink Pintér Bélától. A versek közül talán Jim Morrison Amerikai imáját szeretem a legjobban.  A képregényesek közül Grant Morrison a favorit, eddig bármit olvastam tőle, mindig leszakította az arcom. Az utóbbi időben nagyon szerettem Matt Fraction Hawkeye-sorozatát és a Nick Spencer-Thomas Lieber párostól a Superior Foes of Spider-Mant.   vissza a kiskamaszok sorozatához

Vissza a sorozat-ismertetőhöz