Valaki elszívja az űrlakók álmait. Valaki foglyul ejti azokat, akik nem tetszenek neki... akik nem engedelmeskednek... Kiirtja a fejükből a gondolatokat, a szívükből az érzéseket, a lelkükből a szabadság vágyát. Gavarinnak és barátainak minden eszüket és bátorságukat bevetve meg kell küzdeniük vele, hogy visszanyerjék a szabadságukat és az álmaikat. A Pagony legújabb sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan 9--12 éveseknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek,abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút jó őket olvasni!   pagony.hu Gavarin nagy kalandja A z Abszolút-könyvek sorozat legújabb tagja egy monumentális űrkaland! A Gavarin és az álomantenna azonban ennél még sokkal többről is szól: a magányról, elszigeteltség érzésétől, és az útkeresésről. Ilyen sok magányos gyerek nem élt még soha. Erős és szomorú mondat ez, de sajnos igaz. Köztudott, hogy az elmagányosodás évszázadát éljük: miközben egyre több lehetőség nyílik meg előttünk mind a magánéletünket tekintve, mind a munkalehetőségeinket nézve, mégis egyre szabályozottabb az életünk. Nincs ez másként a gyerekekkel sem. Az idejük nagy részében koptatják az iskolapadot, a szünetekben sem olyan hangos az iskolaudvar a gyerekzsivajtól: fontosabb a telefon nyomkodása, a virtuális játékok, a házi feladat gyors pótlása. Nehezen alakulnak ki összetartó közösségek, a klasszikus értelemben vett csoportos játékra pedig alig marad idő, hiszen iskola után mindenki szakkörre megy, sportol vagy egyéb hobbiját űzi. Egyszerre akarjuk fejleszteni és közösségbe vinni a gyerekeket, mert úgy érezzük, a mai világban nagyon nehéz helytállni mindenféle szuperképességek nélkül, ezért beíratjuk a gyerekeket zeneiskolába, úszásra, mindenféle különórára, de éppen ezzel szabályozzuk be életük minden másodpercét, és egyben felejtjük el, hogy számos képességünk éppen a szabad játékkal, társaságban való szabad léttel, mások monitorozásával, szabad önkifejezéssel fejlődik. Persze nem ez az egyetlen oka, hogy a gyerekek magányosak. A városiasodással, az autók térhódításával, az egymástól való elidegenedéssel teli világban – a karantén okozta elszigeteltségről nem is beszélve – elképzelhetetlennek tűnik, hogy a gyerekek órákra eltűnjenek a szülői szemek elől. Így nincsenek már olyan összetartó, apró közösségek, amikben a gyerekek felszabadultan játszhatnak együtt, szülői, tanári felügyelettől mentesen. Nem verődnek össze a szomszéd gyerekek játszani az udvaron, nem bicikliznek délutánonként az utcákon, nincs már „sötétedésre gyere haza” szabály, amihez tartaniuk kell magukat. Gavarin, Laboda Kornél új meseregényének főhőse éppen ettől szenved. Persze, jár iskolába, így egyben közösségbe is, van matek, magyar, testnevelés, rajz és egyéb órája, mely látszólagos változatosságot visz az életébe, mégis úgy érzi, semmi sem változik. Monotonok a napjai, a hetei, óráról órára siet, majd házi feladatot ír, eszik, alszik, és kezdődik minden elölről. Gavarin nagyon magányos, leginkább azért, mert úgy érzi: nincs senki, akivel megbeszélhetné a problémáit. A könyv első fejezetében olyan problémával szembesülünk a főhős karakterén keresztül, ami sajnos egyre több kisiskolás gyereket is érint – habár azt gondolnánk, hogy csak a középkorú felnőttek életében jelentkezhet –; a kiégéssel. Gavarin nem találja a helyét az iskolában, a társai között, sem a szülei körében, így hát fantáziájára hagyatkozik. Egy este átépíti a szobáját űrhajóvá, és egyenesen a csillagokig menekül a mindennapi monotonitás elől. Gavarin az űrben való kalandozása során a szabad játékra, váratlanságra, spontaneitásra való igényét éli ki Makszimov professzorral és Z-vel. Laboda Kornél a fiatal felnőtteknek szóló irodalom terén már bizonyított a mátéPONTindul című kötetével, irodalmisága és izgalmas abszurditása sokunk figyelmét szegezte a könyve lapjaihoz. Ezúttal kisiskolásoknak szóló kalandregénnyel tért vissza, amiben egyszerre kaphatunk képet egy magányos kisfiú határtalan fantáziájáról, és kalandozhatunk csodálatos földönkívüli lényekkel és bohém professzorokkal varázslatos bolygókon. Olyan zseniális találmányokkal ismerkedhetünk meg, mint az idővisszavonó patron, amivel akár egy fekete lyukból is kiutat lehet találni, vagy olyan lényekkel, mint Z, aki a világ legvégéről származik, ahol mindig minden ugyanolyan, így minden változást jónak bélyegez, akár jót, akár rosszat eredményez. A Gavarin és az álomantenna hihetetlenül izgalmas kalandjaival azonnal elragadja az olvasót: minden újabb mondat tartogat valami feledhetetlen fantasztikumot, amiről még többet akarunk tudni. Gördülékeny, nem lacafacázó szövegével garantáltan az egész családot elvarázsolja. Elsősorban haladó olvasóknak ajánlott, de közös olvasásra is kitűnő választás.   Vissza a sorozat-ismertetőhöz