A nagymama bokszkesztyűt rejteget az ágy alatt Kiderül, hogy a nagyi valójában nem is néz sorozatokat, mert esténként éppenséggel a szobájában rejtegetett bokszkörtével tartja magát edzésben. Zsenya Nagyi ennek megfelelően meglehetősen fitt is, és ha úgy adódik, simán az ablakon leeresztett kötélen mászik le ahelyett, hogy a lépcsőt használná. – kritika a Micsoda nagyi! című könyvről. Minden nagymama kész szuperhős tud lenni, de Zsenya Nagyi még ezen is túlmutat. Titokban bokszol a szobájában, és rátermettebb, mint a környék összes vízvezeték-szerelője. A szülők munkába jártak, Vika iskolába, Tyina oviba. Zsenya Nagyi otthon volt, és ahogy az egy nagymamához illik, céklalevest főzött, fasírtot sütött, leporolta a párkányt, délutánonként a gyerekekre vigyázott, esténként pedig tévésorozatokat nézett – így találkozunk először Zsenya Nagyival, és az olvasó elsőre nem is foghat gyanút. Aztán kiderül, hogy a nagyi valójában nem is néz sorozatokat, mert esténként éppenséggel a szobájában rejtegetett bokszkörtével tartja magát edzésben. Zsenya Nagyi ennek megfelelően meglehetősen fitt is, és ha úgy adódik, simán az ablakon leeresztett kötélen mászik le ahelyett, hogy a lépcsőt használná. Olyan érzésünk van, mintha a nagyi nélkül össze is omlana a család, hiszen ha ő nem lenne, jó kérdés, hogy ki tudná megoldani azokat a feladatokat, amiket az egész nap a munkában robotoló szülők aligha tudnának kézben tartani. A nagyi mintha kicsit itt ragadt volna a régi világból, amikor még nem volt ekkora a hajtás, nem rohant így mindenki – de azért akkor sem esik kétségbe, ha a lájkolásról van szó; bár a mobilozást még csak félig érti. Addig a napig rendben is megy minden, amíg Zsenya Nagyit váratlanul egy kisebb baleset nem éri, ráadásul a család apukája éppen akkor találkozik régi barátjával, akiből szanatórium-igazgató lett időközben. Az apuka pedig a két dolog egybeesését égi jelnek tekinti, így kerül átmenetileg Zsenya Nagyi a szanatóriumba, ahol se bokszolás, se unokák, se hókiflik nincsenek. Zsenya Nagyi se nagyon élvezi a kialakult helyzetet, de a család is meglehetősen megreked a nagyi nélkül. Ugyan az anyuka próbálja bepótolni azokat a feladatokat, amiket eddig a nagyira testáltak, de odaégnek a hókiflik, a frissen felfogadott bébicsősz pedig nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. De hogyan oldódhat meg ez a faramuci helyzet? Mivel itt Zsenya Nagyiról van szó, akiről már az expozícióban megjegyeztük, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik, sejthetjük, hogy nem semmi kalandok útján oldódik meg a helyzet. Kuznyecova könyvében nagyon jó az, hogy miközben végig megvan a szöveg esti mese-szerűsége, azért az élet kellemetlen oldalait is képes felvillantani, de mindezt olyan sajátos látásmóddal és humorral tálalva, hogy annak abszolút helye van a könyvben – és jó alap lehet a mese utáni beszélgetéshez is. Így felmerülhet az is, hogy Zsenya Nagyi nagyszerűsége mégsem a kitűnő fizikumában rejlik, hanem abban, hogy mindig megérzi, hogy melyik családtagjának milyen támogatásra van éppen szüksége, és a nagyi nem is fukarkodik a segítségnyújtással. És ha jól meggondoljuk, a nagymamák ezért fantasztikusak általában – még ha nem is mindegyikük rejteget bokszkesztyűt az ágy alatt. Forrás: librarius.hu