Verselgető: Ki ette meg a málnát? - verses mese
2017.11.23. 00:15
Írta: Nemes Nagy Ágnes
Illusztrálta: Maros Krisztina
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2014
Oldalszám: 10
Nemes Nagy Ágnes verses meséjében a két kis medvebocs málnát szedni indul, amíg medvemama nagymosást tart.
Amikor megtelik a kosarul, lehevernek egy fa alá, felébredve azonban hűlt helyét találják a fáradsággal összegyűjtött szemeknek. Meglátogatják Nyúl Pált, Rókaasszonyt, Sün Sámuelt és Mókus Miklóst, de egyikük sem tud semmit az eltűnt málnáról.
Végül mégis megtalálják a tettest: Tolvaj Ferkét látják elszaladni, a tele kosár málnával a kezében. Az égi igazságszolgáltatás azonban hamarosan lecsap rá: Ferke megbotlik egy fatörzsben, és nagyot esik.
A bocsok úgy döntenek, hogy lemondanak a bosszúról, és nem próbálják meg visszaszerezni az ellopott szemeket, hanem szorgosan újra málnagyűjtésbe kezdenek, ezúttal a mókustól kapott kosárkába. Hazaérve, kistestvérükkel, Márikával együtt belakmároznak a friss gyümölcsből, azután ágyba bújnak, és medve mama fonogatva őrzi az álmukat.
|
A rajzok nagyon frissek, eredetiek. A hátterek minimalisták, jelzésszerűek, a szereplők bumfordiak, kedvesek. Különösen ötletes az, ahogyan az első és utolsó belső oldalpáron a hullámzó ruha ösvénnyé (majd a könyv végén vissza) lényegül át. A bónusz felfedezés a lent látható oldalon: medvemama hordozókendőben viseli Márikát nagymosás közben.
Két helyen (Nyúl Pál nadrágján és a Medve néni kezében tartott textilen) kollázs-technikát is használ az illusztrátor. Én keveslem: ha egyszer úgy döntött, él ezzel az eszközzel, több helyen is felbukkanhatna.
Ki ette meg a málnát?
Nagymosást tart medve néni
Két kisfia kérve kéri
„Míg te mosol, licsi-loccs,
málnát szed két kicsi bocs”.
Málnát szednek, ha találnak,
kis húguknak, Ma`rikának.
Szép az erdo mindenütt:
szoke nyírfa, sima bükk.
„Itt a bokor, itt a málna,
Jaj be édes, tömd a szádba!
Szúr a tüske? Annyi baj!
Bozontos a medve-haj”.
Tele kosár, tele bendo,
két kis bocsnak elegendo.
Elnyúlnak a fa alatt.
„Hé! Lopják a kosarat!”
Felriadnak most a zajra,
néznek erre, néznek arra...
„Jaj! Hová lett a kosár?”
Pamat-fülük égnek áll.
El nem rejti azt a fenyves,
akinek a keze enyves!
A két mackó szétszalad,
Fölverik a bokrokat.
„Nézzünk körül ott, a nyúlnál!”
„Répán élek — mondja Nyúl Pál —
meg káposztalevelen,
Olykor meg is reszelem”.
Róka-asszony mondja: ,,Mackók!
Málnát nálam mért kutattok?
Mért csináltok galibát?
Többre tartom a libát!”
Sün Sámuel fa tövében
siklót vacsorázik éppen.
„Nincs ennél jobb eledel!” —
mondja bölcsen Sámuel.
„Mókus! Mókus! Hol a málna?
Nem te vitted föl az ágra?”
„Málna?! Dió, mogyoró,
meg fenyomag, az a jó!”
Mókus Miklós kedves fickó,
boldog ám a két kis mackó,
mert a fáról leszalad,
s kölcsön ad egy kosarat.
„Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?
Senki más, mint Tolvaj Ferke!”
Itt a baj most, itt a jaj!
Egy fatörzsön elhasal,
„Hát szaladjunk most utána?
Nem, idesüss, itt a málna!
Ó, be édes, zamatos,
megszedjük, míg mama mos”.
Tele kosár, tele bendo,
három bocsnak elegendo,
Nincsen otthon már hiba,
málnát eszik Ma`rika.
Itt az este, ágyuk vetve,
alszik három buksi medve.
Medve néni fonogat —
így őrzi a bocsokat.
|
|