Puszedli, a medve idő előtt felébred téli álmából és sehogy sem tud visszaaludni. Ahogy átlapozza a téli hónapokat a naptárban, egyszer csak a karácsonyra bukkan, de mivelhogy a medvék egész télen alszanak, sajnos Puszedli nem tudja mi az a karácsony. Így hát elindul az erdőben, hogy valamelyik állattól megkérdezze mi fán terem a karácsony. De sajnos az állatok, akikkel Puszedli találkozik, szintén pihennek télen, kivéve a sárgarigót, aki elmeséli nekik, hogy a különböző népek hogyan töltik az ünnepeket.

Puszedli és barátai ezért úgy döntenek, hogy rendeznek maguknak egy tavaszi karácsonyt. Az állatoknak azonban hamar rá kell jönniük, hogy mindenkinek más a legfontosabb, a legnagyobb ajándék.

Gregus László

A könyv egyik ajánlója szerint ez

„a mese az öt szeretetnyelvet is közérthetővé teszi a gyerekek és a felnőttek számára”.

A történet valóban erre épül fel. De vajon mi ez az öt szeretetnyelv?

Bármilyen jól működő, támogató és kiteljesítő kapcsolatban élünk is, mindannyian vágyunk arra, hogy szeretetet kapjunk, és valamilyen módon ki tudjuk fejezni a szeretetünket a másik iránt. Ötféle szeretetnyelvet beszélünk, és az ötből valamelyik mindig dominánsabban működik, mint a többi. Ha nem a megfelelő nyelven szólítanak meg minket, akkor talán nem is tudjuk értékelni a szeretetet, bármilyen hevesen próbálja is kifejezésre juttatni felénk a másik.

Aki az elismerő szavak nyelvét beszéli, arra vágyik, hogy dicsérjék, bíztassák, elismerjék szóban is az értékeit, képességeit.

Aki a minőségi idő megélésének nyelvét beszéli, arra vágyik, hogy amikor a szeretett másikkal van, akkor az együtt eltöltött időt teljesen egymásnak tudják szentelni, teljesen egymásra tudjanak figyelni.

Aki az ajándékozás nyelvét ismeri, kisebb-nagyobb ajándékokra vágyik. Az ajándék lényege, hogy a másik adta, ezzel mutatta ki szeretetét: nem az ajándék értéke a fontos.

Aki a szívességek nyelvét beszéli, azt úgy tudjuk boldoggá tenni, ha különféle szolgálatokat teszünk, segítséget nyújtunk neki.

Aki pedig a testi érintés nyelvét beszéli, arra vágyik, hogy megérintsék, megsimogassák, átöleljék.

A mesében szereplő barátok persze eleinte nem elég figyelmesek, és nem a megfelelő szeretetnyelven próbálják megszólítani egymást.

Végül, ahogy lassan felismerik, kinek mire is van igazán szüksége, mindenki azt kapja, ami a szíve legtitkosabb vágya.

Evetke, a mókus ajándékokat kap, amikkel feltöltheti éléskamráját.

Borzalinó, a borz elismerő verset kap arról, hogy milyen illatos.

Piszkét, a sünt olyan társasjátékkal lepik meg barátai, amivel mindannyian együtt tudnak játszani.

Bélát, a békát mindannyian megölelik, hiszen nem is nyálkás, nem is ragacsos.

Flórisnak, a méhecskének pedig egy csupor nektárt gyűjtenek a többiek, hogy legyen ideje pihenni is kicsit.

E boldog, elégedett pillanatokon keresztül a gyerekek is játszva megérthetik és elsajátíthatják a szeretetnyelvek használatát.