Megérkezett az ősz és itt az iskola, eljött az otthoni gyakorlás ideje. Sokaknak ez könnyen, másoknak nehezebben megy és ott vannak ők, akiket egyszerűen csak nem köt le semmilyen történet. Az Ubukubu hozzájuk szól, azokhoz az 5-7 éves gyerekekhez, akik figyelemzavarral, tanulási nehézségekkel küzdenek és akiket minél inkább nyomasztunk a megoldhandó fejlesztő feladatok sokaságával, annál inkább tehernek érzik azt. Az Ubukubu célja, hogy egy olyan mesebeli környezetbe helyezze el a próbáknak nevezett feladatokat, ami annyira felkelti a kicsik figyelmét, hogy észre sem veszik hogy a játék közben fejlődik a finommotorika, a vizuális sorrendiség felismerése, a formafelismerés, az alakállandóság és persze a figyelem. Jeneiné Porzsolt Anna – 1998 óta foglalkozik fejlesztőpedagógiával. A kötet szerzője pszichopedagógusként óvodás és kisiskolás gyerekek alapképességeinek fejlesztését végezte sok éven keresztül. Miután elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát, saját fejlesztő stúdiót nyitott ahol tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő óvodás és alsó tagozatos gyerekek szenzoros integrációs fejlesztését végezte. A könyv megírásával az volt a célja, hogy segítse a gyerekek vizuális észlelésének fejlődését, méghozzá úgy, hogy ne érezzék kötelezőnek a próbáknak nevezett feladatok megoldását, hanem a történet szereplőivel azonosulva, önszántukból fejtsék meg azokat. Ezek a próbák többek között a gyerekek vizuális figyelmét, emlékezetét, formaészlelését, alakállandóság-észlelését, téri tájékozódását fejlesztik. Ezekkel pedig mind az iskolakezdés nehézségeinek áthidalását is segíti. Sőt, a betűtípus kimondottan a diszlexia-veszélyeztetett gyerekek számára is megkönnyíti az olvasást. „Egy mesés fejlesztő könyv írása régóta motoszkált bennem. Mindig szerettem volna a gyerekeket úgy fejleszteni, hogy felkeltsem az érdeklődésüket, és szívesen, motiváltan vonódjanak be a foglalkozásokba. Erre a mese az egyik legjobb eszköz. Az volt a célom, hogy segítsek a gyerekeknek a vizuális észlelésük fejlődésében, méghozzá úgy, hogy ne érezzék kötelezőnek a próbáknak nevezett feladatok megoldását, hanem a történet szereplőivel azonosulva önszántukból fejtsék meg azokat, miközben a történetben a szülőkkel vagy egyedül továbbhaladnak.”   varazsbetu.hu Több generáció részére Pár napja kaptam kézbe ezt a könyvet, és izgatottan forgattam, lapozgattam és olvastam. Már a könyv külseje is tetszetős, figyelemfelkeltő, jó érzés kézbe venni, első pillantásra látható, hogy aki megálmodta, az pontosan tudta, hogy a gyerekszobai könyvespolc lakóinak nem csak a rendszeres olvasást kell kibírniuk, hanem ennél megterhelőbb erőpróbákat is ki kell állniuk, például várfalként, hídként, vagy éppen kisautók ugratójaként. Ez a könyv tartós, jó minőségű anyagból készült, több generációt is kiszolgálhat. Izgalmas grafika A borítót és a könyv belseje is gazdagon illusztrált, a történet megértését gyerekszemnek tetsző, színes rajzok rajzok segítik. Gyerekjáték! A történet pontosan gyerekeknek való, könnyen azonosulhatnak a szereplőkkel, álmodozhatnak róla, hogy ők maguk mit tennének, ha hasonló helyzetekbe kerülnének. De amiben ez a könyv több, mint egy hagyományos mesekönyv, az az,hogy a történetet feladatok, játékok, úgynevezett próbák kísérik, melyek megoldásával a gyerekek saját maguk is részt vehetnek a történetben, segíthetnek a szereplőknek például az összetört űrhajó felépítésében, vagy titkos képeket fejthetnek meg, bizalmas üzeneteket rejtjelezhetnek. Szóval csupa olyasmi, amit egy élénk fantáziával megáldott gyerek szívesen és örömmel tesz. Nem mellesleg ezek a feladatok közben olyan fontos, olvasáshoz és tanuláshoz szükséges képességeket fejlesztenek, mint a formaismeret, a vizuális emlékezet, a sorrendiség képessége, a tájékozódási képesség, vagy épp a ritmusérzék. Itt kell megemlítenem a könyv egyetlen, engem zavaró hibáját. A feladatlapok (vagy talán helyesebb rejtvényeknek, játékoknak hívni) a könyvben kaptak helyet, így a rendeltetésszerűen használat során természetesen rajzokkal, írással lesz tele, így csak egy gyerek tudja használni. Persze ha ceruzát használunk, akkor radírozhatunk is, de azért nem ez az igazi megoldás. Szerencsésebb lenne, ha a játékok egy külön könyvecskében (szándékosan nem hívom munkafüzetnek) is megjelennének, ez sokkal használhatóbbá tenné a művet. Persze, ha van a közeledben egy fénymásoló, akkor könnyen megoldhatod ezt a kis gondot.  Jó szívvel! Végeredményképp ez egy olyan könyv, amit szívesen ajánlok minden óvodás és kisiskolás gyermeknek, az olvasáselőkészítés és -tanulás során nagy hasznát fogjátok látni. Diszlexiás gyermekek képességeinek fejlesztéséhez is kitűnő kiegészítés. E mesekönyv segítségével izgalmas órákat tölthettek majd mesehallgatással, olvasással, rejtvényfejtéssel és önfeledt játékkal. Különösen jó ajándék lehet karácsonyra is, hiszen az ünnepek alatt valószínűleg lesz időtök közösen olvasni és játszani. (És nyugodtan tegyél mellé egy kisautót is. Ez a könyv bírni fogja a strapát!)   logopedia.reblog.hu Egy komplex fejlesztőkönyv: Ubukubu zűrkalandjai Nem vagyok egy sci-fi rajongó. Magamtól soha nem néznék bele egy sci-fi filmbe, se könyvbe. Véletlenek folytán láttam a Star Trek (Űrszekerek) sorozat egynéhány epizódját, és ha már belenéztem, nem is tudtam abbahagyni. Ha egy dolgot emelhetek ki magyarázatként, az az, hogy szerettem azokat a kérdéseket, amiket felvetett, és kíváncsi voltam a rájuk adott válaszra – nagyon filozofikusnak találtam. Valahogy így jártam az Ubukubu zűrkalandjaival is. Amikor először a kezembe került, fogalmam se volt, mit tegyek vele. Aztán beleolvastam, és miután beleolvastam, nem tudtam letenni. A szeptember végén megjelent Ubukubu sorozat első része egy izgalmas, világűrben játszódó kalandregény, de csupán emiatt nem osztanám meg a blogomon. Ez tulajdonképpen egy képességfejlesztő könyv, és az űrben játszódó kalandregény szolgáltatja hozzá a kerettörténetet. A koncepció Magyarországon újszerű, a külföldi szakirodalomban találkozhatunk hasonlóval. Van nekem egy francia olvasástanulási módszerem, a „La planète des Alphas”, bizonyos aspektusból kicsit emlékeztet rá. Például az a közös bennük, hogy képzeletbeli bolygókon játszódik a történet, és képességfejlesztő feladatok kapcsolódnak a cselekményekhez.

Az Ubukubu zűrkalandjai szerintem ez egy nagyon jó könyv, egy jó alapkoncepcióval rendelkezik, kidolgozása nagyon részletes (mind nyelvi, mind vizuális értelemben), és részletekbe menően izgalmas, precíz.   A szerző, Porzsolt Ami a könyvet 5-7 éves gyermekeknek szánta, de kiemelte, hogy fiatalabb illetve idősebb korosztály számára is hasznos lehet. Fejlesztési célként a vizuális észlelés lett meghatározva. A könyv 35 próbát tartalmaz, melyek a gyermekek vizuális figyelmét, emlékezetét, formaészlelését, alakállandóság-észlelését, téri tájékozódását, vizuális analizáló-, megkülönböztető képességét és szerialitását fejlesztik. A feladatok a történetbe vannak ágyazva, annak szerves részét képezik. Számomra is nagyon érdekesek voltak ezek, fejlesztőként elismeréssel figyelgettem, olvasóként beleéléssel oldottam meg a feladatokat. A könyv a fent említetteken kívül alkalmas az olvasástechnika, a szövegértés, az utasításértés fejlesztésére, grafomotoros ügyesítésre, tanulási stratégiák elsajátítására. A történet olvasmányos, magával ragadó, bővelkedik a cselekményekben és izgalmas fordulatokban, a szereplők szimpatikusak. A történet alkalmas arra, hogy a gyermek feloldódjon benne, és játéknak élje meg a képességfejlesztést, valamint arra is, hogy a folytatás reményében újból felvegye a fonalat, és számára határokat feszegető feladatokat oldjon meg – alig várja a következő fejlesztőórát. De szülőkkel, rokonokkal is megoldható a minőségi fejlesztés a könyv által, erről a szerző már jó előre gondoskodott, amikor kidolgozta a programot. Ha kritikát kell megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy kissé tömény a könyv.  Mit is értek ezalatt?  Túl sok a szöveg, túl sűrűek az események. Persze ettől meg nem unalmas. Igen ám, de a szerző szándéka szerint 5-7 éves gyermekeknek való a könyv. 5-7 éves gyermekek ezt a könyvet nem olvassák el, az biztos, nekik a szüleik fogják felolvasni. Ha viszont a szülők olvassák el a könyvet, akkor nem indokolt az OpenDyslexic betűtípus, hacsak nem diszlexiás felnőttek olvassák. Egyébként az OpenDyslexic betűtípus olvasást segítő szerepéről megoszlanak a vélemények. Egyesek azt mondják, hogy tudományosan nem igazolódott be a hatékonyságuk. Én meg azt gondolom, hogy mindent ki kell próbálnunk, amivel kapcsolatban felmerül, hogy esetleg megkönnyítheti a diszlexiás gyermekek számára az olvasást. A kiemelések, ha felkeltik a gyermekek figyelmét, és ezáltal jobban megjegyződnek a betűk, akkor károsak már nem lehetnek. Franciaországban most a Verdana betűtípusra esküsznek, az a trendi a diszlexiás vagy nehezen olvasó gyermekeknek szánt irodalom esetében. (Egy 2013-as spanyol kutatás erről a témáról). Az illusztrációk jók, nagyon expresszívek, nekem tetszenek, bár a színek egy kicsit túl erősek. Nagyon tetszik a könyv nyelvezete, a fantáziavilágot nevesítő szavak nagy nyelvi kreativitásról tesznek tanúbizonyságot, és biztos vagyok benne, hogy ez pozitívan hat a gyermekek nyelvi kreativitására is. A sok új fantáziaszó alkalmas arra, hogy a gyermekek kimondva ízlelgessék, játszanak velük. Az álszavak és a szokatlan kombinációjú összetett szavak alkalmasak továbbá az olvasástechnika (fonológiai csatorna) fejlesztésére, a hang-betű megfeleltetés gyakorlására. A történetben szereplő rengeteg összetett szó alkalmas a hosszú, nehezen tagolható szavak olvasásának gyakorlására is (3. osztálytól fölfele). Ez egy igazi komplex fejlesztőkönyv, azoknak a fejlesztőknek ajánlom, akik nagyon sok gyermek ellátására vannak kötelezve, és emiatt nem tudnak az óráikra hosszasan készülődni, vagy ha olyan helyen dolgoznak, ahol a fejlesztőszoba felszereltsége minimális, és természetesen, ha a szülők meg tudják venni a gyermeknek az (egyébként nem túl drága) könyvet.