„Nagyon ritkán lehet arról olvasni, hogy vannak mentális betegségek, amelyek gyermekkorban is megjelenhetnek. A könyv főhőse bipoláris zavarral küzd, de amúgy egy teljesen átlagos lány, teljesen átlagos vágyakkal, érzésekkel, kívánságokkal.
A történet nem riasztó, inkább érdekes, és jól egyensúlyoz a „szokatlanság" és a „hétköznapiság" mezsgyéjén. Az ilyen típusú történetek rengeteget segíthetnek azon, hogy ne legyen stigma a bipoláris zavar a gyerekeken, és hogy környezetük jobban értse őket.”
kelliolvas
Beleszerettem ebbe a történetbe, annak ellenére, hogy nem egy könnyed nyári sztori, ahol a szerelem áll a középpontban és a végén boldog sóhajjal csukod be a könyvet.
Emery Lord személyében új kedvenc szerzőt avattam, nagyon tetszett az írásmódja, elsősorban a megalkotott karakterei nyűgöztek le.
Vivi lenyűgöző karakter. Jonah is édes, kicsit Peeta-ra emlékeztetett, leginkább a főzés miatt, nagyon meg lehet szeretni őt is, de Vivi viszi el a pálmát ebben a regényben. Nagyon hamar kiderül az apró utalásokból, jelekből, hogy nincs rendben mentálisan ez a lány. Valami történt korábban, ami miatt környezetváltozásra volt szüksége. Valami, ami barátságokat tett tönkre. A szerző hozzáértéséhez nincs kétségem, az előforduló mentális betegségeket rendkívül jól ábrázolta. Olvasóként teljesen át tudtam érezni Vivi gondjait, érzéseit, együtt tudtam örülni vele a jó pillanatokban és kétségbeesni a rosszakban. Kétségbeejtők ezek a mélyrepüléses időszakok, de szerintem rendkívül fontos, hogy ezekről olvashassunk, hogy megértsük ezeket az embereket.
Vivi és Jonah kapcsolata igazán édes, az első pillanattól kezdve imádtam a párosukat, mert annyira különbözőek voltak, mégis nagyon összeillett ez a páros. A fiúnak szüksége volt Vivire, hogy megnyíljon és tudjon beszélni a problémáiról és főleg, hogy el is fogadja, hogy segítségre van szüksége. Vivinek meg szüksége volt Jonah nyugodtságára, visszafogó erejére. A regény nagyon finoman ábrázolja kettejük szerelmét sz első csóktól az intim együttlétekig.
Sokat hozzátett kettejük megértéséhez a váltott szemszögű írásmód, így mindkét főszereplő fejébe beleláthat az olvasó. Emery gyönyörűen ír, a fájdalomról éppúgy mint a mély érzelmekről. A mentális problémákon túl bőven van még mondanivalója a történetnek. A család összetartásáról nagyon jó volt olvasni, ahogy beosztották a feladatokat az anya nehéz időszaka alatt. Jonah haragudott az anyjára, amiért nem szedte össze magát egy bizonyos időn túl, mégsem kért segítséget a család széthullásának a veszélye miatt, félt, hogy a kicsiket elveszik tőlük.
Szerettem ezt a történetet, mert a szereplők valódi fejlődésen mennek keresztül, valóban változnak. Vivi erős hősnő, emlékezetes marad bennem, egy olyan érzelmi utazásra vitt, amit érdemes átélni.
|