1. Stuart Horten mágikus masinái Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 280   "El kell mennem, és lehet, hogy nem tudok visszajönni. Ha nem térek vissza, akkor a műhelyem és minden, ami benne van, a Tiéd.   Ha megtalálod. És ha megtalálod, akkor olyan fiú vagy, aki megérdemli,hogy az övé legyen. Szeretettel: Tony bácsi Ui.: Kezdd a telefonfülkében a Fő utcán!...  " Ezzel a levéllel kezdődik a könyv.       Hintafa blog   Stuart látszólag életének legrosszabb nyara elé néz. Bár a szülei ugyan nagyon okosak  (anya kutatóorvos, apa pedig keresztrejtvénymágus foglalkozási ártalomként egy csomó fura, idegen szót használ) mégis egy elég rémes ötlettel álltak elő: nyár elején  elköltöznek a sivár Beetonba, édesapja szülővárosába. Unalmas a ház, a közelben nincs se uszoda, se játszótér, se más gyerek, akivel játszani lehetne.  Aztán egy szép napon elindulnak kicsinyég sétálni, közben megtalálják Tony nagy-nagybácsi elhagyatott és romos házát. Apa visszaemlékezéséből kiderül, hogy a nagy-nagybácsi korának ünnepelt eszkamotőrje volt. Ugye milyen idegesítő lehet Stuart apukája fiának lenni? Szóval Tony bácsi varázsló volt, egy csomó különleges, titokzatos és nagyon népszerű szerkezet feltalálója, de egy nap rejtélyes módon, nyom nélkül eltűnt, és azóta sem adott magáról életjelet. Sőt, előtte jópár évvel egy tűzesetben ennél még rejtélyesebben nyoma veszett Tony bácsi menyasszonyának, Lilynek.  Tony bácsitól egyetlen emlék maradt: Stuart apukájának ajándékot hagyott hátra, a Horten-féle Mágikus Masinák családi vállalkozásnak egyik termékét, a pénzes dobozt. S ami apának nem tűnt fel (mert nem olyan fiú), Stuartnak azonnal beindítja a fantáziáját, s egy mozdulattal kideríti, hogy a dobozba elrejtettek néhány három pennys érmét. Bár pénzforgalmi értékük nincs, mindegyik érme szerepe fontos a kibontakozó nyomozásban. Tony bácsi házának meghiúsult felderítési kísérlete után eljut egy telefonfülkébe, ahol kap egy roppant meglepő telefonhívást a könyvtárból. Megérkezett az 50 évvel  ezelőtt kikért könyve, "Az újkori Beeton története fényképekben". Átlapozza, és a legszembetűnőbb vonása a könyvnek, hogy a város összes nevezetességét megörökítő képen szerepel ugyanaz a kisfiú. Egyszer egy mérleg mellett áll az állomáson, máskor a strand bejáratánál a beléptető kapunál, a Fő utcán a telefonfülkében, vagy a parkban a színpadnál. Mintha fel akarná hívni valamire a figyelmet, és sokszor úgy tűnik, hogy éppen csak sikerült elkapnia a pillanatot, hogy rajta lehessen a képen. Vajon mi akar üzenni a múltból?  Stuart úgy dönt meglátogatja a képeken szereplő helyszíneket, s legnagyobb meglepetésére mindenhol talál egy Horten-féle szerkezetet, melyek mind három pennys érmével működnek, és újabb titokzatos részlettel szolgálnak. Végül rálel a fent idézett levélre, és mostmár tisztában van vele, hogy egy igazi, hamisítatlan rejtéllyel van dolga. Mostmár tudja, hogy mit kell keresnie, s azt is, hogy az eredeti címzett nem ő, hanem édesapja volt. Vajon neki sikerül, amiről apukája nem  vett tudomást sem?  Természetesen elkezdi egymás után felkutatni a masinákat, de egyáltalán nincs könnyű dolga, hiszen az ötven évvel ezelőtt elhelyezett berendezések már vagy nincsenek a helyükön, vagy épp most szabadulnak meg tőlük. Stuart versenyt fut az idővel, és hamarosan kiderül, hogy a keresésben olyan komoly konkurenciája akad, aki kevés dologtól riad vissza a siker érdekében. Stuart szerencséjére nem várt helyről érkezik egy elszánt és nagyon találékony segítőtárs, mert ahogy a történet halad előre, úgy lesz a kaland egyre izgalmasabb és lélegzet-szakasztó. A végén pedig még egy olyan fordulat is bekövetkezik, amire igazán nem számítottam, bár volt mindenféle vad, és kevésbé vad teóriám. Azonban az írónő egy nagyon frappáns és meglepő, amolyan egyszerű, de nagyszerű ötlettel oldotta meg a bonyodalmakat.   2. Stuart Horten talányos trükkjei Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 348 Stuart Horten meglehetősen alacsony, de nagyon bátor tízéves. April Kingleynek vág az esze, és nagyon kíváncsi. Nemrég találták meg Pöttöm Kis Tony Hortennek, Stuart nagybátyjának a bűvészműhelyét, amiben hat titokzatos találmány várja, hogy megfejtsék a titkát. Mindegyik egy betűt rejt, amelyet összerakva Stuarték megtalálják a nagybácsi végrendeletét. Akié a végrendelet, azé a sok varázslatos masina. Stuart és April tehát hosszú útra indul, és minden erejükre, eszükre és kitartásukra szükségük van, hogy az út végére érjenek. Ráadásul a gonosz Jeannie keze még a múltból is utánuk nyúl...     Kovács Tamás Az igen apró termetű Stuart Horten a szomszédban lakó lány, April segítségével megtalálta a rég elhunyt nagybácsi, Pöttöm Kis Tony Horten bűvészkellékeit. Közben eltüntette a polgármester asszonyt, megtévesztett pár bingózó nyugdíjast és megzúzott pár tárgyat a múzeumban... Szóval csak a szokásos. Itt a Stuart Horten mágikus masinái folytatása, a Stuart Horten talányos trükkjei! Hiába ért célt Stuart Horten a műhely megtalálásával, a kalandok nem értek véget. A senki által nem ismert műhely egy szerencsétlen baleset folytán napvilágra kerül (ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a felette lévő szabadtéri színpad beszakad), és a benne lévő tárgyakért bejelentkezik a városi múzeum. Az életveszélyessé nyilvánított műhelyből elviszik Tony bácsi masináit, így Stuart még csak meg sem tudja rendesen nézni őket. Hacsak nem vállalja el, hogy ő lesz a Beeton Múzeum új, Horten masináit bemutató kiállításának kurátora. A feladat nem annyira megtisztelő, mint elsőre hangzik, ugyanis a múzeum vezetője szegény Stuartot tisztára úgy kezeli, mintha ő is egy kiállítási darab lenne: hülye feliratú kitűzőt kap, a később megjelenő tévé úgy mutatja be, mint “Stuart Nortent, aki múzeumgyűlölő vandálból kurátor lett” és az eléggé unalmas múzeum népszerűsítésére használják őt. De ezek az áldozatok mind megérik, ha arról van szó, hogy cserébe végre-valahára alaposabban is szemügyre veheti Tony bácsikája hagyatékát. Persze az első pillanattól kezdve vele tart az előző kötetből megismert April. A lány egyre szimpatikusabb lesz az olvasónak, és Stuart is egyre inkább elfogadja őt. Nélküle például talán soha nem találta volna meg a titokzatos masinák között a levelet, ami újabb kalandokra hívja őket: a cél ezúttal az, hogy elérjék, hogy megtarthassák és jogosan birtokolhassák a műhelyt. Ahogy Stuart és April megismerkednek az eszközökkel, úgy derül ki egyre több titok. A piramisból egy igazi sivatag nyílik, egy tükör segítségével Stuart megsokszorozódik... A kalandok Tony bácsi varázstudományának az eredményei, és mind azt a célt szolgálják, hogy Stuart és April (akik már néha meg is fogják egymás kezét, persze csak a biztonság kedvéért) rájöjjenek a műhely összes rejtélyére. Közben feltűnik Clifford, a kétbalkezes bűvész, és még Stuart apja is belekeveredik egy picit a kalandba, akivel sokszor ugyan elég nehéz szót érteni, Stuart úgy-ahogy mégis elboldogul vele:   – Tedd a lábadat a peremre, az enyém mellé – kérte Stuart. – Háromra nehezedj rá, ahogy csak tudsz. Mintha megpróbálnád még jobban széthúzni a legyezőt. – Amennyiben bizonyos vagy abban, hogy nem fogom ruinálni e szerkezetet… – Már megint érthetetlen szavakat használsz, apa. – Megkövetlek. Ugye, nem fogom tönkretenni?   Már az előző kötet humora is magával ragadott, de ha lehet, az új kötet még viccesebbre sikerült, többször hangosan felnevettem rajta. A nyelvezete egyszerű, de igényes (eltekintve persze Mr. Horten magasröptű értekezéseitől.) Bár a Stuart Horten talányos trükkjei önmagában is élvezhető, a kalandok még izgalmasabbá válnak, ha az olvasó részletesen ismeri már korábbról a szereplőket: a jószívű szerencsétlen bűvészt, az egyáltalán nem jószívű, és sajnos nem is olyan szerencsétlen polgármestert, és persze Beeton város egyéb meghatározó figuráit. A mozgalmas és pörgős történet végére Stuarték persze legyőznek minden akadályt, még a masinákért jó sok pénzt ajánló vevő és az ellenszenves tévések sem tudnak ártani az ügyüknek. Megszerzik Tony bácsi végrendeletét, jó helyre kerülnek a varázseszközök, és még az is kiderül, hogy ki volt Tony jó barátja. Sőt ami talán a legfontosabb, Stuartot már senki nem becézi Shortennek. És ez ez apró növésű tízévesnek igen fontos.