Tartalmából: Máté Angi: Volt egyszer egy nyár  Kukorelly Endre: Télenma  Mészöly Ágnes: Barni és az unatkozóművész Kántor Péter: Gesztenyefa levelén Gimesi Dóra: Krétakirálylány Petőcz András: Egy-két láb Finy Petra: A nagyerejű napernyő Lackfi János: Háromnyári medvevers Zalán Tibor: A kíváncsi kiscsillag és a kíváncsi sün  Péterfy Gergely: A csuka, a macska és a papagáj  Czigány Zoltán: Csoda és Kósza Olaszországban Tandori Dezső: Medvesportversenyek Kamarás István: Amatitka  Balázs Imre József: Felmászunk a sósziklához Böszörményi Gyula: Lopotnyik és a nyárnyafi-nyűg May Szilvia: Úszómester a dézsastrandon Jász Attila: Tengerész Nyulász Péter: Megérett a nyár  Markó Béla: Balázzsal az Égei-tengeren Méhes György: Tatárok a tengeren (részlet) Kiss Ottó: Veszek egy nagy úthengert Podmaniczky Szilárd: Gyuszi balhéja az apartmanóban Vörös István: Suli hava     Uzseka Norbert A szépséges könyvbe 10 (avagy 12) vers került, és 13 mese (bár van, ami csak részlet: Méhes György Tatárok a tengeren-jéből, mely picit ki is lóg, hiszen a ’72-ben megjelent eredetit nem nevezhetjük kortársnak, de attól még jó). A versek egy részével nem igen tudok mit kezdeni vagy szimplán közömbös, Kiss Ottó és Vörös István költeményei tetszettek leginkább. A mesék egyenletesebb színvonalat mutatnak, noha amúgy nagyon változatosak. Tényleg mind más-más hangulatát, arcát mutatja a nyárnak, a kötetet nyitó, már a Volt egyszer egy című könyvéből is ismerős, költői Máté Angi mesétől a humoros-vagány-irónikus Podmaniczky Szilárd történetig (Gyuszi balhéja az apartmanóban). Fontos eleme a humor Zalán Tibor illetve Czigány Zoltán írásának is, nem szólva Böszörményi Gyula rá oly jellemző módon nyelvi leleményekben gazdag novellájáról (Lopotnyik és a nyárnyafi-nyűg). Péterfy Gergely meséje meglepően komoran indul, de filozofikus üzenete van, Nyulász Péter pedig a kötet címét is adta Megérett a nyár című, kedves írásával. Mészöly Ágnes meséje azoknak segít, akik a nyár egy részét holmi szomszéd felügyeletére bízva kénytelenek átunatkozni, Finy Petráét pedig a szurikáták rajongói is értékelni fogják. És így tovább.   Hiányérzetem leginkább azért volt, mert egy picit több nosztalgikus pillanat jól esett volna. Ez így együtt, hogy nyár és mesék, nekem egyfelől nyilván a gyerekkorom, de bár voltak villanások, a legtöbb itt szereplő írás nem hozott fel emlékeket. Ez persze nem feltétlenül baj, meg aztán van két fiam, akik miatt az év ezen szakában nap mint nap új értelmet nyernek mindezek. És mindenképpen jó ezt a könyvet nyáron olvasni – s milyen jó lesz télen is, ha majd hiányoznak a ragyogó-forró napok.   Az illusztrációkról is szólnom kell, hiszen nagyon sokat tesznek hozzá a könyv színvonalához. Szegedi Katalint nem is kell méltatnom, még a nem különösebben mozgalmas képeinek is annyira erős, finom a hangulata. Rofusz Kinga festményei ebben a közegben viszont kizökkentik az embert, de ez nekem tetszik, mert a nyár sem merő móka és kacagás. Gyöngyösi Adrienn vidám-színes képeire mintha a naiv festészet is hatott volna, Szalma Edit pedig még leginkább amolyan igazi mesekönyvbe való illusztrációkat hozott – mondhatni, az ő dolgai állnak a legközelebb ahhoz a stílushoz, amit általában az ember mesekönyvbe valónak képzel.