Vajon mit esznek a hercegnők? Miért csókolgatnak békákat? És hogyan bánnak el a tűzokádó sárkányokkal? Mesékből és a történelemből ismert királylányok tűnnek fel a bohókás és mókás könyv lapjain: többek között Hófehérke, Pokahontasz, Hókirálynő, Kleopátra, Marie Antoinette, Krisztina királynő. A gyémántos tiarák és az ízletes pávapástétom dacára sem a mesékben, sem a valóságban nem könnyű egy hercegnő élete, a hercegnőség ugyanis nem egy állás, amelyet sok tanulás árán bárki elérhet, vagy esetleg abbahagyhat. Hercegnőnek lenni élethosszig tart, miközben sokan nem akarják, hogy a hercegnők boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Az irigy boszorkányok, az át nem változó békák, a mérgezett alma, a makacs influenza és a kíváncsi lesifotós minden korban megkeserítheti az életüket...     Hintafa blog   Anna Sarve bebizonyítja, hogy a mesebeli és a valós hercegnők élete sem feltétlenül olyan, ahogy azt gondoltuk. (A fordítás Petrikovics Edit munkája.)   A könyv élvezetesen mutatja be a valóságos és a képzelet szülte hercegnők életének legfontosabb mementóit. Olyan elmaradhatatlan tudnivalókra gondoljatok, mint például a kedvenc csemegék, ruházat, fejfedők, ellenségek és háziállatok. Legyen szó vegán királyi főről, vagy a mérgezetlen bioalmákról, netán a pávapástétom rajongóiról, itt mindent megtaláltok.     A minden szempontból nagyon színes gyűjteményben helyet kapott Lady Gaga (gondolom, mint a zenei élet  koronázatlanul is meghatározó alakja), Leia hercegnő, II. Erzsébet, Fiona, II. Nagy Katalin cárnő, Buborék és Peach hercegnők (utóbbi Super Mario világából lesz ismerős a gyerekeiteknek). Wallis Simpsont kicsit feleslegesnek éreztem, de annyi érdekesség mellett eltörpül és valójában csak egy rajz erejéig szerepel.   Vicces részletekben (lesifotós, mint ellenség) bővelkedő ismeretterjesztő részek mellett helyet kapnak az egyes hercegnőket közelebből bemutató életrajzi leírások is. Méghozzá úgy alakítva, hogy se unalmasan részletgazdag, se túl felszínes ne legyen.     A kötet harmadik pillére a mesék, amik némi átdolgozás után nagyon jól beleillenek abba a vagány, kliséket bosszantó és skatulyákra nyelvet öltő, hercegnőket túlzottan idealizáló vonulatba. Mert ezek a lányok, inkább feltalálnak, kalandra indulnak, vagy adott esetben magányra vágynak, mintsem ékszerekre és tüllös csipkés csodarucikra, vagy királynői mamájuk szoknyájától elszakadni képtelen tutyi-mutyi hercegekre.       Már az első mondattól vidító hangulatban olvastuk ezt a könnyed hangvételű hercegnős kalendáriumot. Eljövendő hercegnők számára is sok megfontolandó tanáccsal szolgál (a békák csókolgatása terén különösen!), de olyan laikus érdeklődőknek is szórakoztatók, mint a fiaim, akik meggyőződésesen fitymálják a menőségben alulmaradó habszoknyákkal és flitteres-glitteres tüneményeket. Anna Sarve minden előítéletükre rácáfolt, amikor kardot forgató, lézerpisztolyos, lovakon száguldozó, pecázó, vagy sárkányrepülőzést preferáló lányokat mutatott be.         Sanna Mander képeinek puha színei, tarka virágoktól burjánzó képei is erről a megszokottól kellemesen eltérő, vidám és lendületes világot teremtettek.     Nyilván a közösségi médiának hívott kép- és tartalomgyárnak köszönhetően a hercegi és királyi családok mindennapjai még elérhetőbbnek tűnnek, ugyanakkor nagyobb kontrasztot is jelentenek egy közrendű álmozó számára. A svéd szerző nagy érdeme, hogy a hercegnőségre vágyakozó kis- és nagylányok, karnyújtásnyira érezhetik maguktól kedvenceiket. Rapunzel például olyan terveket szövöget, mint a kocsmaturnés örömzenélés. Ennél közelebb aligha kerülhetnek ezek a lányok a valóságunkhoz. Sarve hősnői tudatják minden érdeklődővel, hogy a szívük vágyát követő hercegnők (bár ez nem elengedhetetlen kitétel)  roppant elégedettek.